Vágtázó nővérek

Jeles Eszter nem is olyan régen nyilatkozott már nekünk, de most más témában voltunk kíváncsi a véleményére.

Nem tudjuk, ugyanis hogy mennyire szokatlan dolog az, hogy egy testvérpár aspirál a Nemzeti Vágta futamainak a megnyerésére, de ennek is próbáltunk utána járni, és talán ki is derülnek a válaszok a Jeles nővérekkel készített interjúnkból. Fogadják szeretettel:

Racing Portal: Eszter! Két hónapja egy nagysikerű interjút adtál a Racing Portalnak a Royal Ascot kapcsán, de azóta újra visszatértél Angliába. Melyik volt az izgalmasabb? Öt napon át testközelből látni a világsztárokat vagy két percet versenyezni a királyi rezidencia szomszédságában?
Jeles Eszter: Természetesen a versenyzés. Hatalmas élmény volt a Royal Ascot-on dolgozni, látni a legjobb versenylovakat, a legjobb zsokékat, a királynőt, de azért az mégiscsak munka volt, ráadásul napi 10-12 óra. Ehhez képest, amikor én versenyezhettem, maga volt a mennyország. Nagyon örültem Bihari Szandi felkérésének, hiszen még soha nem lovagoltam külföldi versenyen, és arab telivér hátán sem ültem még. A festői kisvárosban, Windsorban került megrendezésre a futam. A trénerasszony rendkívül kedves volt, látszott rajta, hogy nagyon szereti és ismeri a lovát, mert verseny közben minden úgy történt, ahogy ő előzetesen elmondta, így maximálisan be tudtam tartani az utasítását. Lovam hatalmas szívének és küzdeni akarásának köszönhetően második helyen értünk célba, az első pillanattól fogva úgy éreztem, tökéletes a harmónia közöttünk. A tréner és a tulajdonos nagyon örült a sikerünknek, elmondásuk szerint idei legjobb futása volt a lónak, és csak reménykedtek egy dobogós helyben, de nem gondolták volna, hogy tényleg sikerül. Mindig örömmel fogok visszaemlékezni erre a csodálatos napra.

RP: Mai beszélgetésünk apropóját az adja, hogy az idei Nemzeti Vágta döntőjében, ha minden jól alakul mindketten ott lehettek. Eszter helye már biztos a fő számban és a tiéd Anna a Kishuszár Vágtában?
Jeles Anna: Mi nem tudtunk kvalifikálódni és mivel már sajnos nincs több elővágta, így marad a reménykedés, hogy felhívnak minket.

RP: Szerintetek volt már arra példa a Nemzeti Vágta 11 éves történetében, hogy egy testvérpár, igaz 2 különböző számban ott van a döntőben a Hősök terén?
JE: Megmondom őszintén, hogy nem tudom. Valószínűnek tartom, hogy nem mi vagyunk az elsők, de évről évre körülbelül száz település nevezi be ló-lovas párosát, így nehéz lenne követni. Idén viszont tudom, hogy nem mi leszünk az egyetlen testvérpár.
JA: Ezt én sem tudom megmondani, eddig nem is nagyon követtem sem a Nemzeti Vágtát, sem az indulóit.

RP: Bemutatnátok a lovaitokat?
JA: Az én kis pónimat Zsófinak hívják. 13 éves, tűzött sötét sárga kanca. Az első felülésnél nem gondoltam volna, hogy ennyit is el tudunk érni, főleg a korát tekintve. Emlékszem az első gyorsmunkánkra, videó is készült róla. Ma már szinte kinevetjük magunkat, mikor visszanézzük a felvételt. Rengeteget fejlődtünk azóta, és fejlődünk tovább jelenleg is. Nagyon ügyes, tanulékony és készséges lovacska. Egy megerőltetőbb munkát is szívesen végigcsinál. Az első 3 versenyünkön (ebből 2 elővágta) nem mutatta azt, amire igazán képes, amit otthon produkált. De aztán végül tudta, hogy mit kell tennie és ezt eredményesen véghez is vitte.
JE: A lovam neve Chi Lo Sa Chimera, egy csodaszép sárga kanca, a jövő reménysége. Nagyon tehetséges, jófejű ló, öröm rajta lovagolni. Van még hova fejlődnie, de hiszem, hogy a képesség megvan benne, tapasztalatot meg majd együtt szerzünk.

Eszter! Azon kívül, hogy most egy viszonylag kezdő lóval indulsz mi a legnagyobb különbség tavalyi partnered Suttogó Galileo és mostani társad között?
JE: Mindkettőjüket nagyon szeretem. Galival nehezebben tudtunk itthon együtt dolgozni, rendkívül haladós ló, és ritka volt, amikor tudtunk lassú munkát menni, ennek ellenére imádtam lovagolni. Érdekes, hogy a Hősök Terén viszont teljes mértékben rám bízta magát, izgultam, hogy ha esetleg nem érvényes a start, nem fogunk tudni megállni, de azonnal visszavett a tempóból, amint azt kértem tőle. Ő tudta mi a dolga, és száz százalékosan odatette magát, és örülök, hogy ilyen tapasztalt, okos és odaadó lóval indulhattam életemben először a Vágtán. Egyik szemem sír, hiszen idén nem lovagolhatom őt, azonban a kis kanca kárpótol, nagyon jól összebarátkoztunk, és várom, hogy bizonyíthassunk Budapesten. Ő is erős személyiség, élvezi a sebességet, úgy gondolom jól együtt tudunk működni. Hiába nincs még nagy tapasztalata, de a küzdeni akarás megvan benne, ezt már bizonyította.

RP: Mit szólnak a szülők? Nem kapsz szemrehányásokat Eszter, hogy „a kicsit beleviszed” ebbe a közel sem veszélytelen sportba?
JE: Szó sincs arról, hogy én vinném bele, engem sem kellett külön belevinni, a lovas emberek ilyen megszállottsággal születnek, ez ellen nem lehet tenni. Szerintem kevés annál szebb dolog van a világon, mikor egy állat és egy ember teljes harmóniában egy közös célért, a győzelemért küzdenek.

Igen, veszélyes, de van egyáltalán olyan sport, ami nem az?

Ez teszi izgalmassá! Emlékszem, amikor tavaly a Hortobágyi Vágta előfutama után leszálltam Galileo hátáról és remegett a kezem az adrenalintól és a boldogságtól. Nyilván Anna is látja, mennyi boldogsággal jár ez a sport, de azt is látja mennyi lemondás, áldozat és erőfeszítés kell hozzá. Soha nem mondtuk neki, hogy lovagoljon, ahogy azt sem, hogy ne. Máig rejtély, hogy nekem is honnan jöhetett ez a lószeretet, hiszen nem lovas családba születtünk, viszont mindenben támogatnak és persze, féltenek, de örülnek a sikereinknek, amit ezúton is köszönök. Annának bizonyos szempontokból könnyebb dolga van, én úgymond “kitapostam az utat”, adottak a kapcsolatok, viszont az ő akarata, elszántsága, lóimádata nélkül ez mind mit sem érne.

RP: Eszter! Van különbség abban, hogy a lovas egy picike falut, vagy mint most Te, Magyarország második legnagyobb városát képviseli? Nagyobb a drukk benned, hogy most a 200 ezres Debrecen áll mögötted, vagy ez egyáltalán nem számít?
JE: Tavaly is hatalmas volt rajtam a nyomás ebből a szempontból, hiszen Füzér-t képviselhettem. Igaz, nem megyeszékhely, azonban 2016-ban e települést képviselte Kun Ferenc, aki végül meg is nyerte a Vágtát, így természetesen szerettem volna én is bizonyítani, és hasonló sikert elérni. Debrecennel kapcsolatban egészen másféle izgalmat érzek, hiszen valóban hatalmas város, rengetegen fognak nekünk szorítani, és szeretném a lehető legjobb helyezést elhozni nekik. Én magam is gyakran járok Debrecenben, megtisztelő, hogy ezt a gyönyörű várost képviselhetem idén.

RP: Anna! Te melyik város/falu színeiben kvalifikálódnál a döntőbe, azaz kit képviselsz?
JA: Az első két elővágtánkon Kótaj színeiben indultunk. A Borsodi vágtán viszont már Szuhakálló települést képviselhettük. Mivel ebben a részében már nem vagyok otthon, így jelenleg nem tudom melyik település színeiben indulhatnánk Pesten, ha felhívnának és helyet biztosítanának a szervezők.

Eszter! Biztosan hatalmas élmény a Nemzeti Vágtán versenyezni, de gondolom nem lennél szomorú, ha 2020-ban már nem indulhatnál, hiszen ez azt jelentené, hogy….
JE: …szomorú lennék, és leszek is. Ezt nem lehet elkerülni, hiszen előbb-utóbb minden galoppos számára eljön az a pont, amikor annyi győzelemmel rendelkezik a Kincsem Parkban, hogy nem vehet részt a Nemzeti Vágtán. Idén szigorítottak a szabályokon, és az eddigi 10 nyerésről 6-ra módosították a megengedett nyerések számát. Én jelenleg 4 győzelemmel rendelkezem a lóversenypályán, még egy nyerésben bízom a Nemzeti Vágtáig, azonban utána hanyagolnom kell a Kincsem Park-i szereplést, különben kizárnak a Nemzeti Vágtáról. Nagyon szomorú vagyok, hogy választás elé állítanak, nem gondolom, hogy 6 győzelemmel esélyesebb lennék például azoknál, akik sokadjára szerepelnek a Hősök terén, illetve azoknál, akik sokadik Vágta-győzelmükre készülnek. Igaz, van a sebességben tapasztalatunk, azonban startgéphez vagyunk szokva, és nem az éles kanyarokhoz, az angol nyereg is szokatlan már számunkra, illetve a lovak is másképpen „működnek”, mint a telivérek. Ha nem módosítanak a szabályokon, és én a jövő év őszéig még legalább kétszer győzedelmeskedek a Kincsem Parkban, akkor nem indulhatok a 2020-as Nemzeti Vágtán. Hiába becsülök meg minden egyes győzelmet, mert nem jön könnyen, azért még szomorú leszek.

RP: Anna! Mi már ismerjük egymást, hiszen elmondhatjuk, hogy egy ideig te vitted az instagram oldalunkat, de azért kérlek, mutatkozz be a Racing Portal olvasóinak. Nálad a lóbolondság szintén tetten érhető, de mekkora szerepe van ebben Eszternek?
JA: Nyíregyházán születtem, és itt is élek azóta is. Idén 13. életévemet töltöm. Sokáig frizbiztem versenyszerűen, majd később a lovaglás egyre több időmet vette el és szerettem volna elsősorban arra koncentrálni, így abbahagytam hobbijaimat. Szerintem Eszternek óriási szerepe van benne, amit innen is nagyon köszönök és hálás vagyok érte. Nem mondom, hogy nem kezdtem volna bele ebbe, ha Ő nem lett volna, de így sokkal szerencsésebbnek érzem magam. Hisz az is vagyok.

RP: A büszkeségen és a testvéri szereteten túl mit jelent számodra Eszter eddigi pályafutása?
JA: Én nem tudom más szavakkal illetni. Csodálatra méltó, amit tesz, ahogy bánik a lovakkal és ahogy lovagol. Az én szememben mindig a legnagyobb példakép lesz.

RP: Te is a galoppsportágban képzeled el a későbbi pályafutásodat? Készülsz pl. a zsokéiskolába?
JA: Konkrétan a zsokéiskoláról még nem gondolkoztam sokat, de amikor azt a keveset is, rögtön kizártam ezt az opciót. Viszont mindenképpen szeretném ezúttal is követni nővérem útját, és igen, el tudom képzelni a jövőmet benne.

RP: A nemzetközi lóversenyzést mennyire követitek? Mi volt a sportág legemlékezetesebb pillanata számotokra? Eszter válaszát sejtem, de azért inkább mondjátok el Ti…
JE: Biztosan az Ascotban szerzett élményeimre történt a célzás, azonban számomra a legemlékezetesebb az volt, mikor az ausztrál csodakanca, Winx pályafutását figyelhettem versenyről versenyre. 33 versenyt nyert zsinórban, évtizedek múlva is emlegetni fogják a nevét, csodálni őt, és én majd elmondhatom az unokáimnak, hogy én is ott izgultam a képernyők előtt, mikor ez történt.
JA: Annyira nem követem a kint zajló eseményeket, így számomra nincs ilyen.

RP: Melyik a kedvenc lóversenyfilmetek?
JE: Az enyém a Ruffian.
JA: Nekem “Az álmodó” (Dreamer) áll legközelebb a szívemhez.

RP: Melyik az a belső tulajdonság, amelyben változnia kéne a másiknak, hogy még sikeresebb legyen?
JE: Szerintem a hibáit elsősorban mindenkinek saját magának kell felismernie és orvosolnia, persze családon belül jól jön az építő kritika, de csakis családon belül, és nem nyilvánosan.
JA: Nem tudok mást hozzáfűzni, mint Eszter. Teljes mértékben igaza van.

RP: Köszönjük az interjút. Amennyiben megvalósul a kettős szereplés, folytatni fogjuk. Sok sikert mindkettőtöknek. Találkozunk a Nemzeti Vágtán októberben!
JE: Köszönjük szépen!
JA: Köszönjük! Reménykedem benne, hogy lesz lehetőségünk folytatni!

A képeket Juhász Zsókának köszönhetjük és köszönjük.