Ünnep

Képes, helyszíni beszámoló, a fantasztikus magyar sikereket hozó XXXII. Turf-Gáláról.

Hol is kezdjem? Talán időrendben haladva. Mielőtt rátérnék a versenyekre, nagy örömömnek kell, hogy hangot adjak, ugyanis népszámlálást nyilván nem tartottunk, de egészen biztos több százan utaztak Magyarországról a szlovák fővárosba, hogy egy kellemes délutánt töltsenek el a pozsonyi versenypályán és a helyszínen biztassák, a magyar lovakat és lovasokat. (Feltűnt az valakinek, hogy az idén kivételesen nem szakadt az eső a Turf-Gálán?)

Az első futam után, máris loboghattak a magyar lobogók, ugyanis Alfkona magabiztos győzelmet aratott ifj. Kozma Istvánnal. Úgy látszik a Rosival idomítás igen jól alkalmazkodott a pozsonyi pálya specifikumához, hiszen könnyedén nyerte a nap első futamát. Az M&S Racing kétévese, Titulaire hatodik. Soha rosszabb kezdést.

 

A következőben nem voltunk érdekeltek, majd a nap harmadik versenyében máris jött Steady As A Rock fellépése.  A jártatóban Dr. Ecsedi Leticia ismét nyilatkozatra „kényszerült”, és a szlovák televízió riportere, többek között arról is faggatta, hogy miért van ez a „félsz” a mai napig a pozsonyi pálya iránt. Újfent felesleges volt a fiatal ügyvédnő aggodalma ugyanis, „Rocky” (a régiónkban) egyszerűen verhetetlen. Jól fut a másik két magyar idomítás is, hiszen Limoncello (S. Georgiev) a negyedik, míg Boheme Wango (Z. Smida) az ötödik, de Steady As A Rock utcahosszal járt a mezőny előtt. A lefutási idő: 1:50.58 volt, ami azt jelenti, hogy Steady 4 tizedmásodperccel maradt el a pályarekordtól. Ypsilon King, ahogyan vártuk, nem fut jól, sőt ő lett a futam sereghajtója. 3 összecsapás után már két győztesünk volt, és először meghallgathattuk a magyar himnuszt, amit a szlovák közönség is tisztelettel fogadott, sőt a futam után a közönség elé visszatérő Steadyt hatalmas tapsvihar fogadta. Hála istennek a lóversenyen nincs jelen a politika.

Éppen csak megkapták a tiszteletdíjakat az előző futam hősei, amikor svájci hősünk, Letty már a jártatóban volt. Letty Pozsonyba érkezvén kis híján megsérült, a lószállítóról történt levezetésekor. A futamban aztán nem lehettek hiú ábrándjaink, ugyanis az egyenesbe fordulva Letty (L. Kasal) nem galoppozott a frontban, és (ezt állandóan halljuk) a pozsonyi rövid befutóegyenes miatt, hátrébbról nyerni szinte lehetetlen. Most is így lett. A végén zárkózott ugyan, de a nyerő Shamal Sally (Z. Smida) már a célban volt. Quissisana szintén egy kisebb sérülést szenvedett el, de így is ragyogóan fut. Ő a második, de a bírói ítélet, a 2,5 hossz ne tévesszen meg senkit. A Kubovicová idomítás ugyanis erősen feltartott már az utolsó métereken.  Letty két svájci második helyezés után tehát harmadik.

Négy futam után: 2-2 magyar és szlovák (és Smida) győzelem. 

Az ötödik ismételten nélkülünk zajlott, de még sem volt érdektelen számunkra. Bribon (Z. Smida) ugyanis azt mutatja, hogy Age of Jape méltó utódja lehet, ugyanis a szlovák 2000 Guineas után, megnyerte az osztrák, és tegnap a szlovák háromévesek kritériumát.  A versenyt mellettem néző Kovács Sándor hozzátette: ráadásul egyre magabiztosabban.  Fantasztikus ló, és természetesen a Derby első számú favoritja.

A következő verseny igen kedves volt számunkra. A 28 ezer eurós sprintfutamot, az elmúlt két évben egy-egy magyar három éves nyerte. Márpedig az idén is volt egy hároméves reménységünk a Földművelési Minisztérium díjában. Murano, két nagyszerű győzelmet aratott már az idén Budapesten. Pozsonyban pedig a harmadikat.  Kb. fél hosszal verte Another True Storyt (E. Dubravka) és az ismételten jól futó Jazz Police-t.  Muranonak tehát az idei harmadik, nekünk, magyaroknak aznap a harmadik, míg Zdenko Smidának már aznap a negyedik győzelmet jelentette ez a siker. Azt hiszem, nem kell részleteznünk, mit éltünk át azokban a percekben.  Három győzelem és még hol volt a nap vége. Extázisban a Kovács csapat és természetesen Mladen Smontara tulajdonos. Szombaton Alagi Díjat nyert, vasárnap pedig Pozsonyban ünnepelhetett. Smidát pedig ölelték, csókolták és szerintem tiszteletbeli magyarrá fogadták Mladenék.

A díjátadás és a himnusz meghallgatása után, már a jártatóban volt a másik szupersztár, Age of Jape…és természetesen That’s Me (ifj. Kozma I.) Utóbbi nem futott szerencsés versenyt, és hatodik helyen ért célba. Age of Jape (JP Lopez) és a lengyel tréningből érkező Ruten (P. Piatkowski) viszont a nap legnagyobb versenyét produkálta. Nyoma sem volt a megszokott nagy fölénynek, bár Camillt megint öt hosszal verte, a régió egyik legjobb lova, de a Németországban is jól futó Ruten igencsak megnehezítette a Jape ivadék dolgát, aki kb. nyakhosszal győzött. Ez meleg volt a Holcak csapat számára, de Age of Jape megint győzött. Immár zsinórban tizenkettedjére. A cseheknek is megszületett az első győzelmük.

Még három verseny volt hátra, de mi már csak egyben voltunk érdekeltek. A Szlovák Nagydíjhoz hasonlóan, 2400 méterre kiírt III. kategóriás Hankalo Hendikepben, Jareda (ifj. Kozma I.) jó futásában bízhattunk. Azt hiszem nem is okozott csalódás a kanca, aki kis híján a harmadik helyezést is megszerezte, káprázatos utolsó métereivel. Guallatiri (F. Drozda) a nyerő.  (Jareda 4.) Az utolsó két futamban még egy-egy Szlovák és Cseh győzelem, így alakult ki az 5-3-2-es végeredmény. Ötöt a hazaiak, hármat mi magyarok, míg két versenyt a csehek nyertek. A lengyelek?  Most egyet sem, bár ők meglehetősen szerény létszámban indultak.

A kilenc magyar idomításban álló lovunkból, 3 nyert, és That’s Me valamint a kétéves kivételével az összes lovunk pénzért futott. Azt hiszem az összegzés nem az én dolgom, de úgy vélem, igen jó teljesítményt nyújtottak lovaink (és az őket ülő zsokék, főként Smida aki 4 győztest lovagolt) az idei Turf-Gálán. Soha rosszabb szereplést. Csodálatos nap volt. Jövőre veletek ugyanitt. Hajrá Magyarok!

Összes fotó: Patyus Ferenc. A saját képeim folyamatosan kerülnek fel a Racing Portal facebook oldalára.