Tavaszi pezsgés

Az új szezonban először keltünk kicsit korábban hogy élvezzük az ausztrál Group versenyek utánozhatatlan hangulatát és ismét nem kellett csalatkoznunk.

Az viszont kissé meglepett bennünket, hogy a Bowermans Office Furniture Shorts Stakes (Randwick – Gr2, 1100 m) szinte egész héten nagyobb figyelmet kapott az ausztrál médiában, mint a két, szintén szombati Group 1-es futam. Hogy miért?

Mert az auszik elképesztően imádják az Everestet,

az idén már 14 millióval kecsegtető sprintfutamot, amely a legmagasabb pénzdíj a gyepre kiírt versenyek között az egész világot beleértve.

Nos, az imént említett meglehetősen hosszú nevű verseny, ennek az egyik utolsó felkészítője, amelynek fényét tovább emelte, hogy itt mérték le a kétszeres győztes Redzel formáját is. Sajnos a beharangozónk napvilágra kerülése óta több klasszist is lejelentettek, köztük az abszolút elitbe tartozó, sőt mondhatjuk Ausztrália első számú sprintcsillagát, Santa Ana Lane-t is, így mindösszesen öten vágtak neki  a távnak.

Redzel egészen kiválóan mozgott és még 150-nél is elöl látszódtak színei, de aztán üstökösként jelent meg Pierata (Tommy Berry), aki káprázatos győzelmet aratott.

„Félelmetes. Fantasztikus előadás.”

Ezt nem a győztes tréner, Gregory Hickman mondta a Pierro ivadékról, hanem a második helyen célba érő Classique Legend lovasa, Nash Rawiller. Redzel a harmadik. A győztesre még vélhetően a Gr2-es Premiere Stakes (1200 m, Randwick) vár október 5-én, no meg persze az “Everest favorit” jelző.

Fél órával később ismét egy olyan parádét láthattunk, ahol a nyerő elhomályosította az egész mezőnyt. A Godolphin csillaga még magasabbra emelkedett, ahogy Avilius lépett Winx örökébe a George Main (Optic White) Stakes (1600 m) megnyerésével. Pivotal fiára ismételten csak a lenyűgöző jelzőt használhatjuk és szombati produkciója nem csak számunkra volt meglehetősen impresszív, hanem a bukik számára is, akik a fiatal

James Cummings idomítottját a Cox Plate első számú esélyesévé léptették elő.

Vélhetően ő is október 5-én (Flemingtonban) kaphat még egy felkészítő futást. Happy Clapper ismét nem tudott győzni, de most is büszke lehet rá csapat, hiszen harmadik helyen ért célba és kilenc évesen is abszolút az elitbe tartozik – Patrick Webster ráadásul egész héten hangoztatta, hogy nem kétséges számára Avilius győzelme.

Több mint 900 kilométerrel odébb, Caulfield pályáján, is favoritgyőzelemmel zárult a Sir Rupert Clarke Stakes (1400 m), amely egyaránt pályafutása első Gr1-es győzelmét hozta Daniel Bowman trénernek és Declan Bates zsokénak.

Az ötéves Myboycharlie ivadékot, Begood Toya Mother-t meglehetősen nehéz jellemezni. 13 versenyéből megnyert ugyan nyolcat, és ez alapján kiváló lónak gondolhatnánk, de közel 600 ezres össznyereménye mutatja, hogy mégsem a csúcskategóriás versenyek állandó helyezettje. Augusztus 31-én pl. csak hatodik helyen ért célba a Gr1-es Memsie Stakes-ben, így vélhetően emiatt szinte mezítláb, 52 kilóval futott szombaton. Itt azonban feltartóztathatatlan volt és magabiztosan verte a vele azonos súlyt cipelő Age Of Chivalry-t, no meg persze a többieket.

Hogy őszinte legyek meglepődtem, mennyire könnyen oldotta meg a végét. Daniel és csapata nem csak kondícióban, hanem mentálisan is egyre jobb formába hozza ezt a lovat. Köszönet nekik.” – mondta a boldog zsoké. Mikor megkérdezték tőle, hogy mennyire volt nehéz hozni ezt az alacsony súlyt, arra így felelt: „Már régóta ismert volt a terhe, így nekem két hónapom volt rá, hogy kicsit lefogyjak. Semmiféle problémát nem jelentett számomra mindez. Semmi szélsőséges dolgot nem tettem. Ettem rendesen, de edzettem is, amennyit kellett.” Ők láthatóak a nyitóképen.

Ausztráliában tehát beindult a verkli és futószalagon érkeznek majd a nagyobbnál nagyobb versenyek. Most azonban félretesszük mindezt, mert holnaptól a lóversenyzés világkövetét ünnepeljük. Tartsanak velünk.

Kép: racing.com twitter