Születésnapodra I.

Részlet Tandori Dezső – Nem Lóverseny című 1999-ben kiadott kötetéből.

1993 októberének elején Longchamp közeleg. Az Arc de Triomphe.
Nem változik-e mocsárrá Longchamp? Aggódik a nagy francia idomár, A. Fabre.
Lesz-e Párizs királynője Lochsong? A legnagyobb európai sprintfutamban. Elengedik neki a parádét. Naná. A franciák.
De még Newmarket „a főnök”.

Ott a tegnapi versenyek megvoltak. Nézzük, ha fogadtam, mire és hogyan.
Szombati az újság, tehát pénteken történt, ami történt.
Szombaton már Párizs is „fut”.
Az első versenyben rettentő kiegyensúlyozottak voltak az esélyek, és én Alasibot helyezésre tettem (Alíz-féle). Majdnem nyert, a 6/1 favorit Branston Abby (nyergében M. Roberts) a célvonalon kapta el, orrhosszal alig.
Nagida (Jason Weawer jól jött, alig maradt le).
Kaptam 10,90-re 26-ot. Nem lehetett rossz. (Nem volt rossz.)
A következő futamban a 16/1-es Faugeron alaposan betett megint a jackpotnak. (Láttam egyszer – nem játszottam, dehogy – frankfurti irodán, Könyvvásár 1997) olyan „Newmarketet”, őszi versenyek, zárás, hogy az első három futam 25/1, 50/1, 17/1 volt, hasból mondom, de a jelleg stimmel; és a 6 futamban a helyezettek közt összesen 1, egyetlen favorit volt (egy harmadik hellyel).
Szerencsém, hogy a Faugeron futamában szolídan (akkor még nem voltam Kéraban, hogy csak egyet játszom, 105őt is győzelemre!) elkaptam egy III. helyet Saffaahhal. Pedig J. Carroll, aki vitte, nem „favoritom”. Nézzük: 10,90-re 25.
Remek.

Rémes volt a következő futam. Fraam nyerte, egy dubai ló. Vitte kedvenceim egyike, Walter R. Swinburne, a költői nevű zsoké. (A „Chorboy”, a kis kerek képe miatt, de Suny Boy is állítólag, nekem aztán mindegy. Csak ez mind hozzátartozik. Nem nekem. Elszántan a siker érdekel már csak. Na, meg ez a könyv. A siker a lónál… s nem tudom, mije annak az írás.)
Favorit volt mérföldön (Listed, A) a Gabr, rég figyelem, de nem az én lovam. Annál érdekesebb volt a 2800 méteres „stayers” – állóképességi – futam. Vicc, hogy ment Miss Pin Up, aki állóképesnek mutatkozik a nevével, Madonnát Maradonna idézte (amazt Swinburn vitte, ezt R. Cochrane, negyedik lett, még pénzes hely; handicapekben a 4. is fizet, ha van legalább 16 – 17? – induló), és ki nyert? El nem találnánk!
Egy 33/1-es ló, Addicted to Love. 10-en is állt. Hogyan csinálta? Lovasa T. Sprake, egy kisebb zsoké.
Nyertek, le volt gyilkolva Newmarket e napja, maradjunk ennyiben.
Ez volt az utolsó futam. Madár-jóslással jól leégtem volna. Wings Cove sehol se volt. Akkor még inkább a Tili madarunk nevét idéző Tilyt, de az ilyenbe bele kell őrülni.
Pluszban voltam. Egy ilyen nap után. Erre sincs mit mondani. Kiültem a szükségtelen dolgokat.
Ennyi volt az „elszántságom”.

De most már aztán mindenki Párizsra kezdett figyelni. A nagy október elejei hétvége a Sporting Life-nak mindig jókora mellékletét érdemli ki.
Az angolok bőséggel tódulnak át Franciaországba ilyenkor. Nagyok a díjak, a zsokék mennek. Nagy reményeket fűznek a dologhoz a fogadók. Buli az egész.
Voltam egyszer én is Arcon Párizsban. Sajnos, a lovam, a Subotica, akit egy éve kísértem figyelemmel, s aki a kö 106vetkező évben 80-nal nyert (10-re), nem indult akkor. Sérült volt, ilyesmi.
A következő évben már bőven nem voltam ott.
Most Lochsong volt az angolok számára a fő szám. A nagy kérdés. Mint már mondtam.
Fura, hogy nekem ez a Párizs így „kimaradt”. Sokszor ügyködtem (ha gondolatban, ha fogadva) a nagyhétvégével (Londonból), de 1993-ban nem.
A pénzemet féltettem? Akartam volna alkotni valamit, de szerényebb terepen? Ki emlékszik!

Prix de l’Abbaye. Jegyezzük meg ezt a versenyelnevezést. Ez a Nagy Sprint.
Megnyeri-e Lochsong? A sárban…
Nyilván Llanfranco Dettorival. A nagy olasz bajnokcsalád Angliába telepített sarja úton volt a kétszeres angol championátus felé.
Lochsong – fura? – négyévesen tört az élvonalba. Volt egy „hármasa”, páratlan, írják, csak a szakértőknek mondom el: A Stewards’ Cup, a Portland Handicap és az Ayr Gold Cup.
Érdekes, hogy ezt én így mind valahogy átaludtam. Még Pesten is többet foglalkoztam Lochsonggal (Guardian a Vörösmarty téren).
Engem szombaton az a futam érdekelt, bár elrontottam, ahol a Penny Drops nyert (és a Piccolino House szőnyegén ott várt az elpottyantott Pennym, meséltem).
Olvasom, hogy (Penny futama) a William Hill fogadóiroda által patronált híres-neves Cambridgeshire Handicap a fogadók örömére szolgált, nyert a végül favorit-féle Penny Drops (7/1, ha igaz), és más éllovas is helyre jött be.
A szép lovacska képét hozza hátul a Life, a cím a szokásos szellemesség: „Penny pounds rivals”, na ja, a „pound” kettős értelmére játszik rá. Az újságokban ez a fárasztó. Holott ezt kénytelenek tenni (vagy más fárasztó dolgokat; hogy könnyednek látszódjanak). Lásd Kosztolányi: csak itt nem a nehézkesség a nehéz, hanem a könnyedség ólmosálmos.
107
Ó, nézem az eredményeket! Ez volt az a szombat, mikor Párizsban a Halesia nyert (egy Alíz-nevű ló). 7/1-re adták Angliában. Lehet így átfogadni a Csatornán, naná, lehet(ne).
Az angolok büszkék voltak, hogy Assessorral John Reid győzött. Lochsongra várni kellett vasárnapig.
Megcsinálta!! Hat hosszal nyert. Sárba verte az ellenfeleket. Ó, Lochsong. 2/1 volt, ellenfelei hárman (kapcsolt fogadással, mindegy, melyik nyer, 6/4; de nem nyertek, Lochsong nyert; Lochsongot imádták, Lochsong nekem is mint Szpéró stb.).

Swinburn nyert még egy Insijaam nevű lóval (sosem hallottam), és jött a L’Arc de Triomphe (nagyon is Group 1), és 597 372 font volt – átszámítva – az első díj.
És egy Urban Sea nevű autszájder nyerte, vitte Étienne (Eric! inkább Eric!) Saint-Martin, egy hajdani szupergyőzelmi-sorozatos nagy zsoké fia. Eric, igen.
Nem tudom én itt az Arc nagyságát érzékeltetni, nem is szegődöm Tudománytalan Ismeretterjesztőnek.

forrás: Petőfi Irodalmi Múzeum – Digitális Irodalmi Akadémia

..és a nem ehhez a fejezethez tartozó, Tandori kötetekben megszokott saját pályarajzok