Születésnapodra – Daniel Wildenstein – 3. rész

Ma végéhez ér Európa egyik legsikeresebb futtatójának története.

1989-ben egyik lovát, Steinlent elküldte Amerikába Wayne Lukashoz, ahol is megnyerte az Arlington Milliont, majd a Breeders’ Cup Mile-t és a következő évben a Hollywood Turf Handicap-et is.

Öt évet kellett várnia a következő európai sztárjára. Ekkor (1990) Epervier Bleu második a franciák derbyjében és az Arc-ban, ’91-ben viszont a legjobb idősebb ló. Sok egyéb mellett nyerte a Grand Prix de Saint-Cloud-ot, amit egy évre rá Wildenstein ismét hazavitt Pistolet Bleu által.

Bár 1990-ben hivatalosan is nyugdíjba vonult, a jelentések szerint szoros ellenőrzést tartott az üzletvezetés felett. A galériák száma szerte a világon csökkent a későbbi években, míg csak kettő nem maradt: a Wildenstein & Co. és a Pace Wildenstein, mindkettő New Yorkban.

Az 1993-as évben a Breeders’ Cup-ot nyerő lova hozta az évszázad sokkját. Arcangues otthon a Prix d’Ispahan sikerén kívül nem mutatott sokat, így 133/1-es oddszal indult a Classic-on. Két hosszal verte a hazaiak sztárját Bertrandot. Ez volt Wildenstein futtatói karrierjének “legértékesebb” diadala.

Valaha volt legnagyobb bajnoka pedig Peintre Celebre, aki már Andre Fabre mesternél állt tréningben és akit az őt megelőző 30 év legjobb Franciaországban edzett lovának tartottak.

1997-ben nyerte a Prix Greffulhe-t, majd a Prix du Jockey Club-ot (Wildenstein egyetlen derbygyőzelme), és a Grand Prix de Paris-t. Kis nyári szünet után szerencsétlen második lett a Prix Nielben de az Arc-ot simán hozta, sokáig fennálló versenyrekorddal.

A Vanity Fair magazin 1998-ban azt írta, hogy a család vagyonát több mint 5 milliárd dollárra becsülik. “Vagyona — jelentette ki a magazin — az egyetlen ilyen nagyságú vagyon, amelyet valaha a művészeti piacon szereztek.”

Utolsó bajnoka a képen látható Aquarelliste volt, aki a negyedik Prix de Diane címéhez segítette hozzá 2001-ben, halála előtt nem sokkal.

Színei Nagy-Britanniában nem voltak túl népszerűek, mert nem tudott veszíteni. Ezt példázzák incidensei és az a szokása, hogy kirúgja a trénereket, zsokékat. Lester Piggott az önéletrajzi kötetében azt írja a Wildenstein családról, hogy “megrögzötten rossz vesztesek“. Állítását a tények alátámasztják.

Ő azonban valóban lelkes tulajdonos volt és az elért sikerek tanúsították tenyésztési és versenypolitikájának bölcsességét.

A botrányok körülvették a pályán kívül is, életében és azután. A hatvanas évek elején apját vádolták meg vesztegetéssel, majd a második világháború alatti náci műkincselkobzások és a német rezsimmel való viszonya miatt.

1997-ben egy jeles zsidó műkereskedő örököse perelte a családot, a nácik által elhurcolt és a Wildensteinek páncéljában lelt értékes kéziratok miatt. Három évvel később Wildenstein fia vesztett rágalmazási pert, amelyet Hector Feliciano ellen indítottak a könyvében leírtakra válaszolva. Tíz évvel halála után másik fiát, Guy-t vádolták meg eltűnt, vagy ellopott műalkotások miatt. Harminc képet és szobrot le is foglaltak, de mint kiderült döntő többségük a családi gyűjtemény részét képezte. Öröksége is kiterjedt jogi vita tárgya volt második felesége Sylvia és mostohafiai között, melyet végül az özvegy nyert meg.

Wildenstein 2001-ben hunyt el 84 éves korában egy párizsi kórházban.

Második felesége és az első házasságból született két fia gyászolta. Guy vállalta a felelősséget a műkereskedésért, míg Alec örökölte a család lóverseny- és tenyésztési tevékenységének irányítását.

Daniel, Guy és Alec. Photo Helmut Newton (1999)

Daniel Wildenstein minden idők egyik legsikeresebb futtatója volt. Hatszor a tulajdonosok championja hazájában, négyszer nyert Arcot és Prix de Diane-t, de emellett Angliában, Amerikában, Kanadában, Hongkongban is sikerrel szerepeltek lovai. Ma egy Gr2-es, longchampi futam viseli nevét. Emlékét örökre megőrizzük.

Nyitókép: APRH, azon a második felesége Sylvia, Daniel és Guy láthatóak.