Székely Károly – harmadik rész

Ma befejeződik interjúnk, Székely Károllyal.

Racing Portal: Beszéljünk kicsit életed lováról, Diplomatáról. Kezdjük ott, hogy aki sík lovakat tud képezni, az alapvetően alkalmas a gát/ugró lovak idomítására is?
Székely Károly: Ez egyáltalán nem igaz. A kettő között óriási a különbség. Ezért mindenütt a világon ez két külön szakág a galoppon belül. Én gyerekkoromtól lestem el a tudást a nagy díjugratóktól, akikről már beszéltem. Rá kellett, hogy jöjjek, és az ismereteimet bizony nagyon össze kellett rendezni, hogy addig, amíg én egy alap díjprogramot nem tudok egy ugrólóval, amíg nem tanítottam meg ráfordulni az akadályra, hogy mindig arról a lábáról ugorjon el amelyik a legjobb, és egy olyan lábra érkezzen, amely nem ellentétes, amíg ezeket nem tudom, addig csak sérült lovat fogok képezni. Azért van az, hogy egy orrvérzéses, selejt ló, mint a Royal Ron, amely ma is (június 7 – a szerk.) harmadik lett, most “száz éven” keresztül tud futni sérülés nélkül, mert belerögzítem az alapokat. Aki csak menekülni tanítja a lovat és ugrani, annak 2-3 verseny van hátra és utána az letörik.

Láthatod tehát, hogy ez egy külön szakmai rész. Sokat kell vele foglalkozni, nagyon nagy odaadással kell csinálni, mert ez a ló jövőjét fogja meghatározni, és akkor sem kell kétségbeesni, ha az első versenyek lassúak, mert ott még a biztonságra megyek és azt kérem a lovastól, mindent úgy csináljon, ahogy kell, minden akadálynál. Őt ne az érdekelje, hányadik helyen ér célba, mert a lónak először meg kell szoknia ezt és legyen sikerélménye.

Ne feledjük a siker a lónak is kell.

Ők pontosan tudják, ha nyertek vagy jól futottak, de ennél mondom fontosabb az egészség megtartása, a problémák megelőzése. Én szívesen csinálom, mert ez egy egyéni foglalkozás a lóval. Nem felültetem a lovast, aki átszenvedi magát 3 akadályon, hanem igen is megtanítom oszlopok között menni, kis-ugrásokon fordulni és minden alapdolgot. Ezért van az, hogy sokan csodálkoztak, hogy egy V/b-s lovat, Royal Ront elvittem Pozsonyba a nemzetközi nagy akadályversenybe, 150 centis akadálypályára. Mindenki azt kérdezte tőlem: te meghülyültél? Körbeérni nem fogtok. Cseh, német, szlovák lovak között ő lett a harmadik, egy magyar lovassal, amihez én mindig ragaszkodtam, mert azt mondtam, ha nem adunk neki lehetőséget, akkor soha nem tudnak felérni. Szóval úgy, hogy csak négyen értek célba, hiszen ilyen magasságú akadályoknál már komoly felkészültséget kell bizonyítania a lónak, de a legjobb cseh lovat megelőzve lettünk harmadikok.

RP: Kilenc hazai és egy pozsonyi győzelem után nyilvánvalóvá vált, hogy a környékben nem akad ellenfele Diplomatának, így külföldön próbálkoztál vele. Olyan magasságba jutott, ami korábban elképzelhetetlen volt, hiszen Group 1-es szinten volt második és harmadik is. Nagy hiányérzet ez számodra, hogy a győzelem nem jött össze és nem lett Gr1 nyerő?
SzK: Harminc évvel ezelőtt, amikor bevállaltam, hogy idomár leszek, mindig a legfelsőbb szintet, azaz a Group 1-et tűztem ki célul. Amikor 25 év után, rengeteg időt, energiát rááldozva, no meg szintén rengeteg munkát beleölve eljutottam oda, ragaszkodtunk a tulajdonossal egy magyar lovashoz, mert bizonyítani szerettük volna, hogy ha adunk lehetőséget és külön foglalkozunk vele, akkor igenis lehet szép eredményt elérni. Nagyon pici híja volt, hogy nem lettünk Gr1-es bajnokok, ami valóban fájó a szívemnek. Azt, hogy az utolsó száz évben a legjobb eredményt értük el, ez egy fantasztikus érzés, de azért nem hagytam abba, most 65 év felett a trenírozást, mert azt mondtam: keresek még egy lovat, akivel ez sikerülhet.

Nem csinálok belőle titkot két ilyen lóban látok fantáziát, az egyik a Mont Master (aki pontosan Karcsi példaképéről elnevezett Kovács Mihály emlékversenyt nyerte 2019-ben – a szerk.), akit már tanítok ugrani, de nyilván adok neki egy fél év alapozást, ahhoz hogy kihozzam ugróversenyben. A másik reménységem a most kétéves Diplomata “unokaöcsi”, Dőry Báró, aki Ecsedi úré, akire úgy vigyázok, mint a szemem fényére. A legjobb tápokat vásárolom neki, akár a saját pénzemből is, hogy a vérében minden hiánytalan legyen, az ásványi anyagoktól kezdve minden egyéb fontos összetevő. Benne genetikailag ugyanis olyan vér folyik, amivel esetleg lehet, hogy el tudom érni újra a Gr1-es szintet. Második esetben, mikor kikaptunk Gr1-ben, azt gondoltam, talán már változtatnék és lehetőséget adnék akár egy világklasszis ugrólovasnak is.

RP: Karcsi! Kérlek, ne sértődj meg, de az ugró szakág idehaza senkit nem érdekel. Van évente kb. 6 futam, azok is mind a nap elején, így a közönség 90%-a ki sem megy ezekre. Mivel mi, a Racing Portalon sem foglalkozunk az ugró szakággal, volt egyáltalán ezeknek a sporttörténelmi eredményeknek bármi visszhangja?
SzK: Diplomata marketingje méltatlan volt a ló tudásához és fantasztikus karrierjéhez, amit én annak tudtam be, hogy a tulajdonosa egy elképesztően szerény ember volt, aki nem hogy nyilatkozni nem akart, hanem szinte kerülte volna a médiát. A saját környezetében a szomszédja sem tudta, hogy ilyen lova van. A Kincsem Park marketing vezetőjének lett volna feladata, hogy ezt tegye, hiszen sokszor csak azért hoztuk haza egy-egy futamra külföldről, hogy például a derbynapon láthassa a közönség. Azonban, ahelyett, hogy kicsit “promózták” volna, inkább 76 kilós terhet róttak ki rá, hogy hátha letörik a ló, tehát szakmailag nem állt olyan szinten a vezetés, hogy ezt segítse. Vagy rám való tekintettel, aminek nagy esélye van, hogy nem örültek neki, hogy én jutottam el erre a szintre, vagy pedig azért, mert ezt a szakágat ők nem értékelik olyan nagyra.

Ebben az évszázadban én vagyok az egyetlen magyar idomár, ki Group 1-es szinten háromszor ért el lovával dobogós helyezést.

RP: Még egy lóval, az Ecsedi család szürkéjével, Radio Ga Ga-val is eljutottál olasz versenyig, de ő már pályafutása vége felé járt akkor, bár így is champion lett és téged is championi címhez segített. Jelentenek számodra valamit ezek a címek?
SzK: Semmit.

RP: Egy 70 hektáros csoda birtokon élsz Ceglédbercel mellett, ami kiváló helyszín versenylovak képzésére, de ennek ellenére az istállóid soha nincsenek tele, a már említett okokból kifolyólag. Ma, hány olyan ló áll bennük, amelyeket 2020-ban láthat a Kincsem Park-i közönség.
SzK: Mindössze 3 öreg ló. A sérült Szerencselovag, aki már túl van a műtétjén, illetve Mont Master és „a százéves Royal Ron” és három csikó. Az elmúlt hat évben, igaz, hogy ötször lettem ugró champion, de sosem volt három lónál több az udvaromon. Ez nem az én érdemem, de feltenném a kérdést azoknak, akiknek 30-40-50 ló áll az istállójában, hogy nem találnak 3 lovat, amely az én sérült, öreg lovaimat agyonverné?

RP: Ha visszagondolsz az eddigiekre, van bármiféle hiányérzeted a lóversenyzés terén?
SzK: A szakmai(atlan)ság. Az elmúlt évtizedekben ennek leromlását láttam. Ez egy olyan szakma, amit alázattal, tisztességgel kell végezni. Nem Youtube-ozni, állandóan szerepelni, hanem csendben, rengeteg szorgalommal és még több tanulással kell csinálni. Ez mind a lovasokra, mind a trénerekre vonatkozik. Ezeknek a hiánya, ezzel a most uralkodó erkölcsi felfogással párosulva nagyon elkeserítő számomra. Szerintem nem jó úton haladunk egyáltalán.

RP: Mi ma az a terület, amely szerinted a 24. órában van, azaz sürgős beavatkozást igényel(ne)?
SzK: A tulajdonosok megbecsülése. Lezárok egy VIP-et, és azt mondom, hogy 500 ezer forintért lehet kibérelni egy asztalt, a másik felén meg családok sokasága jól érzi magát. Ezzel azt mondom el, hogy Te tartasz el ugyan engem, én élek a lóversenyből, de Te csak akkor jöhetsz be ide, ha azért még külön is fizetsz. Ez viszályságot hoz. Voltak olyan vendégeim a világ több pontjáról, hogy nem okozott volna gondot ezt nekik kifizetni, de elvből azt mondták: “Tudod mit? Én ide többé nem is akarok jönni.” Tehát felfogásban kellene előrelépni, több megbecsülés, a mások iránti tisztelet kellene. Nem háborúzni kellene, hanem összefogni, és ha valakinek van rossz véleménye a másikról azt el lehet fogadni és el lehet gondolkodni, hogy talán én is rosszul csinálok valamit, és talán változtatnom kell valamin. Nem szabad önfejűnek lenni. Sokkal nagyobb összefogásra lenne szükség és a szakmának a NEM kizárására. Nem látsz benne egyetlenegy régi idomárt vagy bárki mást…

RP:…bocsánat, de ide kívánkozik, hogy az úszó szövetség összetételét meg kell nézni. Gyárfás Tamás távozása után ez elnökségben világklasszis, olimpiai-bajnok úszók neveit találjuk.  Az eredményeket látjuk.
SzK: Igen. A céget természetesen egy gazdasági szakember vezesse, jó kapcsolatokkal, de a szakmai irányítást úgy kell megoldani, hogy a szakma ezt a gazdasági oldalt ki tudja használni. Erre mondok egy példát. Ha 20 ezer nézőt szeretnénk egy emlékezetes derbynappal, egyenlő esélyekkel, akkor június közepén miért nincs elég gyepes, hosszútávú verseny a háromévesek számára kiírva, ahol megnézhetnénk azt, hogy ki hol tart már a felkészülésben?

Amikor 500 ezer forint a nevezés, hogyan várhatom el a tulajdonosomtól, hogy finanszírozza ezt, hiszen még nem tudja, hogy a lova alkalmas-e egy sikeres derbyszereplésre?

A tulajdonost nem szabad bizonytalanságban hagyni, sőt meg kell becsülni, hiszen nélkülük nem lesz lóverseny. Olyan hendikeppelés kell, olyan szakmai kiírások kellenek, amik megfelelnek annak, hogy a versenyzés vonzza a közönséget, vonzza a tulajdonosok baráti körét, hiszen belőlük kerülhetnek ki az új befektetők.

RP: Nincsen Nemzeti Vágta nélküled! A nagyközönség ugyan nem tudja, ki felel a lovak felkészítéséért, de jó pár éve már nincs döntő általad készített ló nélkül. Sosem érezted a Vágtát rangon aluli tevékenységnek?
SzK: Ha egy gyorsan futó ló nagyszámú közönséget szórakoztat, és ahhoz mi tudunk egy kicsi pluszt hozzátenni, talán kötelességünk is ennek létrejöttének segítése. Szakmailag a Vágta semmit nem jelent, de hogy ha azt veszem alapul, hogy

a Felvidéktől Szerbiáig megmozgat sokakat és összefogja a Nemzetet,

az viszont már ad egy eszmei értéket. Ha ehhez én egy picit is hozzá tudok tenni, hogy ez működjön, akkor én ezt örömmel megteszem. Inkább a politikai hátterét nézem, mert szakmait nem lehet.

RP: Szerteágazó tevékenységed miatt még ezer kérdést tudnék neked szegezni, de ez az interjú már erősen túllépte a javasolt méretet, sőt egészen biztosan a Racing Portal történetének leghosszabb interjúja lett, így befejezzük. Köszönjük, hogy rendelkezésre álltál, megtiszteltél válaszaiddal és minden olvasónk nevében sok sikert kívánok a jövőre nézve.
SzK: Köszönöm szépen a megkeresést és a jókívánságot is. Üdvözlöm a Racing Portal olvasóit.

Fotók: Juhász Zsóka/Treatelling. A nyitóképen Bakos Gábor, Diplomata tulajdonosa, Juhász Gábor és interjúalanyunk.

Székely Károly legnagyobb magyarországi (sík) győzelmei:

Alkony vadász – Szent István díj – 1997

Andrásfi – Köztársasági Díj – 1997

Andrásfi – Káposztásmegyeri Díj – 1998

Andrásfi – Batthyány-Hunyady Díj – 1998

Andrásfi – Imperiál Díj – 1998

Apris Sun – Nemzeti Díj – 1999

Andrásfi – Millenniumi Díj – 1999

Bed Boy – Alagi Díj 1999

Aluna – FM Díja – 2003

Aluna – Gróf Széchenyi István emlékverseny – 2003

 

A képen látható Diplomata nemzetközi pályafutása számokban:

Síkon: 39 futás – 3 győzelem – 25 pénzes helyezés

Gát/akadály: 19 futás -14 győzelem (Magyarországon, Szlovákiában, Olaszországban) – 3x Group  1 dobogós

Összesen: 59 futás – 17 győzelem – 22x II. és III. helyezett, 17.800.670 Ft pénzdíj