St. Simon, a misztikum

Kicsit magunkénak is érezhetjük St. Simon világraszóló sikerét.

A viktoriánus tréner, Mathew Dawson, aki 28 klasszikus-győztes telivért nyergelt, gyakran mondogatta, hogy mindössze egy igazi „zúzó” volt istállójában hosszú idomári karrierje alatt. Ezen utalását pedig nem másra értette, mint a veretlen St. Simon-ra, ki aztán még nagyobb sikereket ért el a ménesben, mint amit a versenypálya zöld gyepén galoppozott össze. Tenyészkarrierjéről már írtunk korábban itt, a Racing Portalon, így most elkalauzolnánk kedves Olvasóinkat a mén versenykarrierjébe.

St. Simon 1881-ben született Galopin és St. Angela (King Tom) nászából nem másnál, mint az Angliába települt, de Magyarországon született Batthyányi Gusztáv Hercegnél. Batthyányi lovai a newmarketi John Dawson kezei alatt készültek a versenyekre, melyeken a Herceg kifejezetten népszerű volt. Legnagyobb sikere futtatóként az 1875-ös Derby trófeájának elhódítása volt Galopin bravúrosságával.

Nyolc évvel ezután a Derby-győzelem után azonban elérte a hirtelen vég Batthyányi Gusztávot: túl sok volt az izgalom az amúgy is gyenge szívének, mikor a Galopin apaságú háromévese, Galliard a 2000 Guineas startjára készülődött. A szíve feladta, holtan esett össze a Jockey Club étkezőjének lépcsőjén, és nem sokkal később a nézősereg szívét állította meg egy pillanatra lova, mikor egy háromlovas, komoly fej-fej melletti ütközetből Galliard került ki győztesként egy nyakhosszal.

Batthyányi halála miatt felszámolták az istállót, és a Tattersalls bonyolította le a lovak eladását. A fő attrakció természetesen Galopin volt, aki Henry Chaplin vásárolt meg 8000 Guineasért. Mat Dawson is ott volt az aukción, Portland Hercegét kísérve, aki „újravirágoztatni” kívánta a családi Welbeck Stud istállót. Sokat nem akart költeni, ezért Dawson egy még nem versenyzett kétévest ajánlott neki, így meg is vették St. Simon-t 1600 Guineasért.

Az akkori törvények szerint minden olyan intézkedés, amelyet az elhunyt tulajdonos hozott, azonnal tiltottá válnak az új tulajdonosnak, így St. Simon-t már eleve ellehetetlenítették a Hármas Koronától (is), mivel Batthyányi már korábban beíratta a 2000 Guineas indulói közé. Mégis, mindenféle klasszikus-szereplés nélkül igazi bajnoka lett a generációjának.

Négy héttel az új otthonába való költözése után St. Simon rajthoz állt és második lett. Másnap (!) újból futott, mindössze egy ellenfél ellen, ahol megszerezte első győzelmét. Innentől kezdve tankönyvi mintával követte volna a legnagyobb kétéves versenyeket, de mivel Batthyányi ezekre már korábban beíratta, új tulajdonosával nem állhatott starthoz bennük St. Simon. Innentől kezdve top súlyokkal verte a változatosabbnál változatosabb mezőnyöket. Kétévesen az utolsó futása egy „match race” volt Westminster Hercegének lova, Duke Of Richmond ellen: St. Simon pedig háromnegyed hosszal győzött.

Ez meghozhatott egy ihletet, így hároméves debütálásakor szintén „match race”-re került a sor, de egészen különös fajtára, mert ellenfelének, egyben istállótársának és neki is volt egy-egy vezető lova, hogy meglegyen a tempó, és pénzdíjazása sem volt a futamnak. Portland Hercege és Charles Lefevre tulajdonosok azért “tették össze” St Simon-t és Tristan-t, hogy kifújják az istállógőzt a fontos 1884-es kampányuk előtt. Mégis a két kiváló telivér erőmérője igen érdekfeszítő délutáni program lehetett, így akarva akaratlanul, de elözönlötték a népek a pályát és megtették tétjeiket- kicsivel később St. Simon ért a célba hat hosszal az élen.

Ezek a „match race”-k kiváló elrettentőnek bizonyultak, így következő startjánál St. Simon már egyedül állt a startvonalon. Így nyerte az Epsom Gold Cup-ot. Később hivatalos futamban is találkozott Tristan és St. Simon, de a sorrend ekkor se változott: St. Simon 20 hosszal köszönt el istállótársától az Ascot Gold Cup-ban. A különbség ne tévesszen meg senkit: amint Tristannak világos volt a vereség, zsokéja feltartotta, hogy másnap megtudja nyerni a Hardwicke Stakes-t. Meg is tette.

Sokan nem tudják, de St. Simon még kétszer starthoz állt ezután, és mindkétszer nyert. Ascot után másnap egyből megnyerte a Newcastle Gold Cup-ot, majd mindössze egy mert kiállni ellene a Goodwood Cup-ban, és azt is a porban hagyta hátra. Az évek során több történet is született St. Simon versenykarrierjéről – több eltérő – ami sokszor a Herceg romló memóriájára vezethető vissza.

Négyévesen még aktív tréningben volt a mén, de már nem állt starthoz többé. Az ascoti meeting előtti utolsó tréningjében lesérült – valószínűleg ’84 júniusa, a Hardwicke Stakes óta nem jött újra rendbe teljesen.

Az, hogy milyen jó is volt ő, nehéz objektíven megítélni. A Brit Lóversenyzés Enciklopédiája úgy ír róla, mint a legkiválóbb ló, aki angol gyepre lépett. Matt Dawson szerint egy furlongtól három mérföldig nem volt párja. Ménesbe kerülve, első csikóival már feljutott a nemzeti lista harmadik helyére, mint apamén, de nem sokára, 1890-ben már a csúcson volt. Első háromévesei közül már ketten egymás között osztogatták fel a klasszikusok dobogóit. Mai szemmel hihetetlen, de évi maximum 50 kancát fedezett, utolsó éveiben 10 alatti volt a csikóinak a száma.

Mégis, rekordot állított: 10 csikója 17 klasszikust nyert összesen.

1908. április 2-án mozgatásból visszatérve összeesett és elpusztult. Az egyetemes lóversenyzés pedig azóta se feledkezett meg róla.

Cikkünk forrása a Thoroughbred Racing Commentary írása.

Szeretettel ajánljuk ezt az írást két segítőnknek Vas Józsefnek és Hesp Józsefnek, akik fáradhatatlanul segítik munkánkat, akármilyen kéréssel fordulunk hozzájuk.

Fotók: TRC, Pedigreequery, Wikiwand