Soltész András – harmadik rész

Ma befejeződik beszélgetésünket Soltész Andrással.

Racing Portal: Akár kollégának is nevezhetlek, hiszen cikksorozatod futott egy képes lovasmagazinban amerikai élményeidről. Ezek szerint az írás sem áll távol tőled. Szerinted a pénzügyi lehetőségeken kívül, mi a magyar lóversenysport legnagyobb lemaradása az USA galoppsportjához képest?
Soltész András: Az írás nagyon közel áll hozzám és állítólag jó tollú író is vagyok. Ezt nem én mondom, hanem Ugró Miki barátom, aki annak idején az Esti Hírlapban a Pesti Turf rovatot vezette, én pedig ott voltam szakíró. InTime – volt a rovatom neve. (Szójáték, ha valaki nem értené – a szerk.)

A legnagyobb különbség a mentalitás, a hozzáállás és most már azt is mondhatom, hogy a hagyomány, hiszen itt volt egy szocialista rendszer, amely nagyon megölte az emberek munkához való „iszonyát”, és azóta is folytatódik ez. Nincs elég szakember, de nem csak a lóversenysportban. Az utcaseprőktől, a postáson át sok ágazatra, szakmára igaz ez. Nincs szakember, nincs megfelelő képzés. És ne feledjük azt a nemzeti tudatot, ami ott tetten érhető, nem tudom az nálunk miért nincs. Katartikus élményeim voltak kinn, persze büszke voltam ott, hogy magyar vagyok és a munkámmal a hazámat képviseltem. Ott is marasztaltak.

Dollárpapa

RP: Kétszer is Te nyerted el, az akkor még létező Fair Play díjat. Milyen visszajelzést adott ez számodra?
SA: Óriási megtiszteltetés volt. Engem soha nem szoktak kitüntetni, nem díjaztak még soha, így ez nagyon meghatott. Ráadásul, hogy a Turf Clubtól kaptam ezt, ez még felemelőbbé tette, hiszen annak tagjai valóban a lóversenyzésért éltek és erre nem keveset áldoztak. Emiatt különösen megtisztelő volt.

RP: Kállai Pál és Gömöri Sándor is nyert neked nagydíjakat, de talán nem tévedek, ha azt mondom Csoh Ferenc és Noska József voltak a legfőbb zsokéid. Mi van ma velük? Tartjátok a kapcsolatot?
SA: Jól mondod. Nagyon tisztelem mind a négy úriembert. Noska Józsival sajnos ritkán találkozom, mert ha jól tudom tavaly elment nyugdíjba. Azelőtt minden nap összefutottunk. Csoh Ferivel sokszor találkozom. Sajnos ő is abba a kategóriába tartozott, hogy arra „használták, hogy húzd meg, ereszd meg”. Én mondtam neki, szerződjön hozzám első lovasnak. Így is lett, nagyversenyeket nyertünk együtt. Kállai Pali egy fantasztikum. Boldog vagyok, hogy még találkozhattam vele. Amerikában olyan mérhetetlen tisztelet övezi a mai napig, hogy ha kiejted a nevét, hogy Te ismerted, már nyílnak is előtted az ajtók. Gömöri Sanyi sok szép versenyt nyert, sőt elmondhatom, a Nemzeti Díjat azért nyertük meg, mert ő feltett nekem egy kérdést: Miért nem mondtad, hogy Country Starnak csak 300 méter a végspeedje? Azt feleltem, hogy azért, mert egyik lovasom sem mondta még eddig.  Izsai Hajnalka ült a lovon, akinek én csak annyit mondtam: az utolsó 300-on tedd ki. Nagyszerű csapatot vert négy és fél hosszal a Nemzeti Díjban. Én tenyészettem, én treníroztam én voltam a tulajdonosa így igazán „happy volt a dolog”.

Speedy Champion

RP: Pár éve volt egy komoly csípőműtéted, hogy vagy most, 2020 szeptemberében?
SA: Jól. Egyre erősebb vagyok. Többször voltam „mankós”. Filmsérülés után is, de hát, aki lóval foglalkozik, az néha megsérül.

RP: 2020. szeptember 5-én, hogy értékeled a Soltész ménes eddigi, csonka szezonját?
SA: Ahhoz képest, hogy csak nyolc, illetve most éppen hat futó lovunk van, így szuper. A Derbyiig én vezettem a tulajdonosi pénznyeremény ranglistát. Kis istálló lévén szerintem nincs okunk panaszra.

RP: Mint gyakorló csontkovács minden egyes lovat, minden nap megvizsgálsz?
SA: Nem. Nem szükséges. Azt látod, egy idő után, ha valamelyiknek van valami problémája.

RP: Benedek Zoltán érkezésével van a zsokék között erősorrend?
SA: Nincs. Csenge sűrűbben és már régóta lovagol nálunk. Vannak olyan lovak, amelyekkel nagyon összepasszolnak és nyilván sosem fogom levenni ezekről. Ebből adódik, hogy vannak viszont olyanok, amik a Zolival működnek jól, ezeket pedig lovagolja Ő. Szeretném Zolit is kicsit támogatni. Ma már más istállótól is kapott három lovaglást, ennek örülök. Emellett ne feledjük, hogy kis súlyt is tud lovagolni, plusz nemzetközi rutinja is van. Aperianov Pubi bácsitól és Kállai Palitól is sok mindent tanult és lesett el.

RP: Köszönöm, hogy rendelkezésünkre álltál. Elsősorban jó egészséget kívánok, de természetesen további sportsikereket is.
SA: Köszönöm. Nektek sok-sok kiváló írást, és üdvözlöm a Racing Portal olvasóit.

Soltész András – Sereg András – 2020. szeptember 5. – minden jog fenntartva©!

Képek: Juhász Zsóka/Treattelling, Soltész ménes

Soltész András legnagyobb magyarországi győzelmei idomárként:

Nemzeti Díj:

1995 – Speedy Champion

1997 – Country Star

1998 – Kempinsky

FVM Díja:

2020 – La Shaba

Kincsem Díj:

1993 – First Mission

1994 – First Mission

Szent László Díj:

1999 – Víglány

Magyar St. Leger:

1993 – First Mission

1996 – Rózsahegy

1997 – Robinia

Köztársasági Díj:

2019 – Wasmy:

Kétévesek Kritériuma:

1997 – Kempinsky