Simon Ferenc – második rész

Folytatjuk karrier-interjúnkat a kiváló lovassal.

Racing Portal: 1990-ben fél szezonra Ciprusra szerződtél. Kizárólag a honvágy miatt lett olyan rövid kitérő életedben ez a kaland?
Simon Ferenc: Már a szerződéskötéskor előre elhatároztam, hogy ha az lejár jövök azonnal haza. Már akkor is honvágyam volt.  Amikor ezt el is mondtam a trénernek, onnantól nem is kaptam jó sanszokat. Volt jó pár klasszis lovunk, de nem engem ültettek fel.

RP: Három éven belül kétszer nyertél derbyt, ami attól különleges, hogy ugyanazon futtatónak és trénernek. Ez meglehetősen ritkaságnak számít. Ezek pályafutásod csúcsai? (1994 Sir Khan, 1996 Pierro – Németh Ildikó, Mester János.)
SF: Akkor szinte minden összejött. Azokban az években klasszisok sorát lovagoltam. Valóban a két derby nevezhető a csúcsnak, hiszen Aperianov mesternél is sok nagyversenyt nyertem, pl. két Millenniumi Díjat, de ott a derbyt nem sikerült.

RP: Gazduram viszont nem veled nyert Osztrák Derbyt. Fájó pont ez még neked?
SF: Nagyon. Az én munkám volt a lóban. Több mint fél év munkája. Ősz végén, tél elején tértem haza Bécsből és csak én dolgoztam vele. Három héttel a Derby előtt vitték el tőlünk. Érzékeny téma ma is. Azért egy Osztrák Derbyt megnyerni…. (elérzékenyül – a szerk.)

RP: Ha már a szomorú dolgoknál vagyunk, mellette Lease Back nevezhető pályafutásod legtehetségesebb lovának?
SF: Szerintem igen.

RP: Igaz, hogy miatta utasítottál vissza egy németországi szerződést?
SF: Szó szerint. Egy 24 lovas istállóba hívtak első lovasnak. Megtudtam azonban, hogy Varga Zoli megy ki Amerikába és engem akarnak a helyére szerződtetni. Előtte voltam Cipruson, amiről az imént beszéltem és ott egy jó haverom, egy lovas srác, akinek volt rengeteg fotója, nála láttam Secretariatról egy képet. Mikor megláttam Lease Back-et, azt mondtam: tiszta apja. Ugyanúgy nézett ki. Azt gondoltam, egész biztosan kiváló lesz ő is. Nekem nagyon “bejött”.  Nagyon szerettem azt a lovat. Minden túlzás nélkül kijelenthetem, hogy miatta utasítottam vissza a németországi szerződést. Pokolian megviselt az elvesztése.

Lease Back a korszakos szupersztár, Ryan’s Gift előtt a Millenniumi Díjban, 1991-ben

RP: A szívednek egyik legkedvesebb lovad, Áta viszont vigasztalhatott, mert egészen parádés két szezont (1991-92) zártatok…
SF: Először Bécsben találkoztam vele. Klimscha Tereza volt a trénere és (majdnem) elkésetek a versenyről. Már mindenki izgatottan várta a startot, amikor Nagy Tihamér odakentrézett vele a géphez. Úgy nyerte a versenyt, hogy életében még nem volt startgépben, Tihamér elhagyta a botját és a sisakját, és így is 3 vagy 4 hosszal könnyen nyert. Gondoltam magamban: ez egy kiváló ló. Következő évben, mikor Aperianov mesterhez kerültem mondják, hogy hoznak hozzánk két lovat, Átát és egy sárga mént, Matrix-ot. Hála istennek nálunk is hozta a formáját. (Millenniumi, Lovaregyleti, Gróf Széchenyi nagydíjakban győzött. – a szerk.)

RP: Aperianov Zakariás istállójába szerződni, akkoriban miden zsoké álma volt?
SF: Szerintem igen. Keddenként a nagyobb trénerek és lovasok (Alafi, Farkas, Ferenczi, Tóth Pali bácsi és még sokan mások) a Vígszínház utcájában lévő borozóba jártak. Gyerekként én is mindig odamentem és egy kóla mellett hallgatóztam, hogy a sikeres zsokék és trénerek miről beszélnek. Egyszer összeszedtem a bátorságom, elé álltam és azt mondtam neki: “Drága Mester! Kérem, csak egy évre vegyen fel engem állásba. Ha nem ad lovaglást, azt sem bánom, de szeretném látni a módszereit, mert ennyi nagyversenyt, ennyi derbyt nem lehet véletlenül nyerni.” Gondoltam hátha elleshetek Tőle valamit, amit én hasznosíthatok a későbbiekben. Amikor Varga Zoli Amerikába szerződött, akkor jött és mondta: “Na, elérkezett az egy év.” “Mester már megyek is.” – feleltem.

RP: Gondolom minden zsoké erről az állásról álmodott?
SF: Szerintem mindenki, aki élt és mozgott. De, hogy Ő engem választott, már az maga hatalmas megtiszteltetés volt.

RP: 1997-ben mikor Big Band megnyerte az Alagi Díjat, reálisan lehetett bízni az újabb derbysikerben?
SF: Igen, lehetett. Ő megnyerte a Háromévesesek Nagy Hendikepjét, majd a Zirci Díjban azt a Bridzset verte, aki később (1998-ban) megnyerte a Kincsem Díjat. Az Alagi Díjat könnyedén nyerte és derbyfavorittá lépett elő, de sajnos megsérült. Ugyanis a doppingvizsgálatnál nem akart pisilni, így egy szobába körbe-körbe járatták, forgatták és a lábtövéből lepattant egy porcdarab. Amikor mozgott, azaz terhelte a lábát, ez a levált polcdarab nyomta az ínakat, ínszalagot így ott sántított. A Derby reggelén már éreztem, hogy nyerni nem fog tudni, de döntőbe vártam. A víztoronynál Noska Józsi elindult a Cardinallal. Kovács Sanyi mellém ért Lógóssal, mikor én átszóltam neki: menjél, mert nem fogod utolérni. Miért te nem mész? – kérdezte Sanyi. Nem tudok, mert az én lovam sánta – feleltem. Noska haza is ért, így alakult ki a Cardinal-Lógós-Robinia sorrend, mi pedig ötödikek lettünk.

RP: Németországba ugyan nem kerültél ki, de Bécsben is nagyversenyeket, közte három Trial Stakes-t nyertél. Fel tudjuk idézni a legfontosabb győzelmeidet?
SF: Az évszámokat pontosan nem tudom, de Pretty Princ-cel (1999 – a szerk.), Gazdurammal (2002) és az utolsó Freudenau-i Trial Stakest Marconával (2004) nyertem. Emellett Chile-Preisben győztünk Andrásfival (1998), míg This Key Fits-szel pályarekordban nyertünk 1900 méterre (1999). Kulcskirálynő is ott kezdte a hároméves karrierjét, mellette Pierro is ott futott először. Volt egy olyan Osztrák Derby (1999), ahol én a Pretty Princ-et lovagoltam, igaz, hogy öt ló bukott, de a négy favorit célba ért. Ha jól emlékszem két francia és egy német ló (vagy fordítva) maradt állva. Ott harmadikok lettünk egy magyar tenyésztésű lóval, ami szerintem nagyon nagy dolog. Ráadásul Pat Eddery bukott előttünk egy hatalmasat és ugye bele kellett fognom az enyémbe, hogy átugorjuk a világsztárt, hogy neki semmi baja ne legyen.

Holnap folytatjuk!

A nyitóképen Dehogynem nyergében. Fotók: Aperianov Pannika