Simon Ferenc – első rész

A legendák köztünk élnek. Kétszer nyert derbyt és nagydíjak sorában volt győztes idehaza, illetve külföldön egyaránt, így ismerjük meg kicsit közelebbről Simon Ferencet, aki a magyar lóversenyzés egyik legsikeresebb ma is élő alakja.

Racing Portal: Ferkó! 1960-ban, Imperiállal egy évben születtél, de mi az első élményed a lovakkal kapcsolatosan, hiszen a Szabolcs megyei Rozsályon születtél és ott gondolom nem volt belőlük hiány?
Simon Ferenc: Hát az biztos. A Tsz-ben volt belőlük jó néhány, elsősorban kocsis ló. Azokhoz jártam le. Hajtottam, lovagoltam őket, persze nekik megvolt a saját feladatuk, hiszen szántottak, boronáltak velük.

RP: Milyen gyermekkorod volt?
SF: Szeretetteljes családi hangulatban éltünk. Édesapám vasutas volt. Pesten dolgozott, csak hétvégénként járt haza, így főként édesanyám foglalkozott velünk. Istápolt bennünket, semmiben nem szenvedtünk hiányt, pedig a házat, az udvart és az állatokat is szinte egyedül végezte. Van egy hat évvel fiatalabb húgom. Volt, hogy iskola helyett inkább elmentem a lovakhoz.

RP: Rögtön érezted, hogy velük szeretnél foglalkozni egész életedben?
SF: Szerintem igen.

RP: Szakirányban ennek tanultál?
SF: Először Tatára jelentkeztem a lovasiskolába. Azonban a kevés jelentkező miatt abban az évben nem indítottak osztályt. Ajánlották, hogy mehetek halásznak vagy virágkötőnek. Mondanom sem kell, hogy eszem ágában sem volt virágkötést tanulni. Ferenczi Pálnak, akivel rokoni kapcsolatban álltunk, írtunk egy levelet és az ő segítségével jelentkeztem a Kerepesi út 9. szám alatt és rögtön fel is vettek.

RP: Farkas Tibor istállójában kezdted karriered, de első győzelmedre emlékszel még?
SF: Igen. 1975.10.05 X. futam. Cadet Hendikep – Renáta nevű ló Kiss Józsefnek.

RP: Bámulatos a memóriád, gratulálok. Ki volt az a zsoké, akit Te csodálattal figyeltél akkoriban?
SF: Benedik Dezső volt a mi istállólovasunk Farkas Tibornál. Akkoriban, ha jól emlékszem már kétszeres champion volt, így nekem házon belül volt példaképem az Ő személyében. Később jóbarátok is lettünk.

RP: Mikor szerződtél pontosan Németh Ildikó istállójába?
SF: Ha jól emlékszem 1987-ben. Ildi akkor lett idomár. Az előző évben, Jugoszláviában champion voltam. Szerettem volna visszamenni, de azért abban a rendszerben nem igazán lehetett ugrálni. Ildi azonban felkért zsokénak, így maradtam. Ismertük már egymást régóta. Fehér tanár úr mondta, hogy ha van egy ilyen ajánlatom szó sem lehet róla, hogy visszamenjek Jugoszláviába, irány a Németh istálló.

RP: 1983-ben nyerted az első kiemeltedet. Emlékszel még, hogy kivel?
SF: Szabad a gazda.

RP: Riverside – mai Kállai Pál emlékverseny. Ha már szóba került Pali neve. Talán Kovács Sanyi megjelenéséig Te voltál legnagyobb riválisa. Hogy emlékszel vissza csatározásaitokra?
SF: Valóban vele nyertem. Én akkor voltam éppen katona. Engem is meglepett.

Ami Palit illeti, Aperianovnál volt egy nagyon jó évem, és igaz, hogy nekünk is volt ugyan pár jó lovunk, bár a legjobb elpusztult, de Pali egy hatalmas nagy istállónak, a Kentaurs Farmnak lovagolt. Ő nyert mondjuk 100 versenyt, én 48-at vagy 42-őt, de nem éreztem ezt, hogy mi rivalizáltunk volna egymással. (98:44 a pontos számok – a szerk.)

Falurossza nyergében

Holnap folytatjuk!

Képek: Horváth József hagyatéka. A nyitóképen: Aleman nyergében egy győzelem.