Shamardal

Napjaink legkiemelkedőbb apaménjei között tarthatjuk számon.

Régóta érett már Shamardal bemutatkozó cikke itt a Racing Portalon, és ezúton rójuk le adósságunkat ezen nagyszerű örökítő felé. Manapság inkább csak Pinatubo apjaként referálunk rá, pedig sokkal többet tett le az asztalra. De kezdjük is az elején.

Királyvérűként látta meg a napvilágot Kentuckyban a Watercress Farmon, hiszen Giant’s Causeway (Storm Cat) és Helsinki (apja Machiavellian, ő maga ráadásul Street Cry teljes testvére) nászából született. 2002-ben a tenyésztője végül vissza hazavitte a keenelandi árverésről, mert nem érte el azt az összeget, amiért ő megvált volna tőle. Egy évre rá már komoly problémák kerekedtek a névtelen csikó körül, súlyos gerinc-rendellenességgel diagnosztizálták, mely többségében nem is csak nem létező versenykarrierben, de eutanáziában végződik. Ohio államban specialisták igazolták az állapotát, ezért a tulajdonos-tenyésztők egy biztosító cégre ruházták a lovat, és egyenes út vezetett a mesterséges halálához.

Nagy szerencséjére Richard Ketch, korábbi díjugrató tréner és kovács a biztosító társaság tagjaként érintett volt az ügyben, és neki nem volt idegen a csikó állapota – elképzelése szerint alternatív gyógymódokkal még menthető volt. A céggel történő megegyezés után magára írta a lovat, és egy társával, Herwig Schoen-nel, akit többen csak kuruzslóként tartottak számon, kezelésbe vették a méncsikót. A szakma „szájhuzogatása” egyből abbamaradt, mikor többen is egészségesnek nyilvánították a lovat, így 2003 októberében már a Tattersall Yearling árverésen kínálta Richard eladásra. Pechjére az endoszkópikus vizsgálat légzőszervi rendellenességgel diagnosztizálta, így potom összegért, 50 ezer Guineasért került Mohammed Sejk tulajdonába.

A Sejk a Shamardal nevet adta a csikónak, és bérbe adta a lovat. Abdulla Buhaleeba üzletember pedig „lízingelt” szerzeményét Mark Johnston trénerre bízta. A többi pedig történelem: első versenyében, 2004-ben a skót Ayr versenypályán már 8 hosszas győzelemmel hálálta meg a gondoskodást. Második próbatételében nem is az az érdekes, hogy a Gr2-es Vintage Stakes-ben nyert, hanem a mögötte két és fél hosszal célba érő Wilko még azon az ősszel Breeders’ Cup Juvenile-t nyert az Államokban. A Vintage diadal után felbontották a bérleti szerződést, melynek részleteit sosem hozták nyilvánosságra.

 

„Visszatérve” a Gainsborough neve alá, Shamardal-nál tréningezési problémák miatt csak októberben sikerült újra starthoz állni, de ekkor könnyedén nyerte a Gr1-es Dewhurst Stakes-t, mely egyenes úton vezetett az Év Kétévese címhez.

Háromévesen már a Godolphin zászlósaként Saeed bin Suroor készítette Shamardal-t, de a homokon nem tudta felvenni a versenyt a UAE Derby-ben Dubaiban. Visszatérve a gyepre már nem volt ellenfele a Poule d’Essai des Poulains-ben, avagy a francia 2000 Guineas-ban Longchamp színpadán, majd rákontrázott egy Prix du Jockey Club trófeával is, ahol nem mást, mint Hurricane Run-t verte vissza az első helyért. Angliában megszerezte negyedik Gr1-es győzelmét is a St. James’s Palace Stakes-ben, mely sajnos egy későbbi tréning baleset miatt az utolsó szereplése volt. Gyepen sosem kapott ki, 6 győzelmet számlált.

Nagy reménységként érkezett a Sejk írországi ménesébe, a Kildangan Stud-ba, ahol talán túl is szárnyalta az elképzeléseket. Persze, ki tudja, mire vihette volna még a versenypálya zöld gyepén, de utódjai bőven kárpótolják tulajdonosait: Mukhadram, Dan Excel, Pakistan Star, Able Friend, Lumiere, Pinatubo és a már tenyészménként is remekelő Lope De Vega se lenne köztünk Shamardal nélkül.

Idén februárban már 145-re nőtt Stakes-nyertes ivadékainak száma. 2016 óta privát áron fedez.

Fotó: Racing Post