Semmi sem lehetetlen

Igaz, hogy most már a Breeders’ Cup lázában ég az egész galoppvilág, és a mi szerkesztőségünk is, ugyanakkor ma valami másnak szentelünk egy kis időt.

 

Fotó: sportinglife.com

Nem mehetünk el ugyanis szó nélkül a brit zsokék idei legjobbja, Silvestre De Sousa személye mellett. A brazil fiú keményen dolgozott a sikerért, és semmilyen körülmények között nem adta fel. 18 évesen ült először versenylovon, és akkor indult el egy meglehetősen rögös, ám annál szebb, és hosszú idő után végre sikeres úton. Hazájában a kezdeti nehézségek után bajnok lovastanuló lett, és 22 éves volt, amikor eljött számára a nagy változás (és lehetőség): Írországba szegődhetett Dermot Weld istállójába. Itt ugyan két évig nem lovagolhatott nyilvánosság előtt, és mivel szenvedett a honvágytól is, hazatérni készülődött, amikor is jött egy második esély: Angliából, David Nichollstól kapott ajánlatot. Így emlékszik vissza erre az időszakra: “Mi veszteni valóm volt? Gondoltam, két hetet adok a dolognak, ha nem jön be, akkor repülök vissza a hazámba. De Mr. Nicholls mindjárt az elején elintézte a papírjaimat, és hamarosan már versenyben is lovagolhattam.”
Mivel Nichollsnál csak másodhegedűs lehetett a tréner fia mellett, egy idő után újból nehéz döntést hozott: szabadúszó lett. Nem volt könnyű helyzetben, de a tehetségét és a küzdőszellemét észrevette több remek szakember is, akik jó lovakat is adtak alá. 2010-ben már második volt a zsokéranglistán Paul Hanagan mögött. 2011 újabb fordulópont az életében, amikor is Mark Johnston figyelt fel rá: “Nem lehetett nem észrevenni, hogy tavaly 100 győzelmet szerzett, többnyire kis idomároknak és gyakran esélytelen lovakon.” Közös munka vette kezdetét, és az eredmények jöttek!
Ismét egy olyan szezont produkált, ahol csak hajszállal maradt le Hanagan mögött, és az volt talán a legeredményesebb szezonja. Olyan eseményeken lovagolt és nyert, mint az Epsom Derby napja és a Royal Ascot.

Ha azt nézed, hogy honnan jöttem, sosem gondoltad volna, hogy valaha nyerőt fogok lovagolni a Royal Ascoton.

– nyilatkozta akkor sikerei kapcsán.

Az út szinte csak felfelé vezetett innen is, az időnkénti törések ellenére. A Godolphinhoz szerződve emlékezetes győzelmek sorát aratta. Ilyen például az első királykékben aratott Gr1-siker Hunter’s Light nyergében (2012); vagy Farhh lovasaként a Champion Stakes-beli diadal (2013); de nem maradhat ki a felsorolásból a tavalyi Dubai World Cup-győzelem sem, melyet African Story-val vitt véghez.

Arabian Queennel Golden Horn előtt a célban. Fotó: dailymail.co.uk

Mikor közel egy éve a Godolphin-szakasz lezárult, nem sejtettük volna, hogy pont most fogja elérni azt, ami keveseknek – és tényleg csak a legjobbaknak – adatik meg: champion zsoké lett. Megcsinálta! A szezon folyamán 132 győztest lovagolt. A Champions Dayen vehette át a méretes trófeát a tavalyi (és egyébként háromszoros) bajnoktól, Richard Hughestól, valamint a legendás Lester Piggottól. Szívből gratulálunk hozzá! Zárszóként álljanak itt Silvestre szavai:

“Mindig is hittem, hogy megvan a képességem ahhoz, hogy megnyerjem a bajnokságot. Nagyon köszönöm a tulajdonosoknak és a trénereknek, akik hozzájárultak a sikeremhez. Elképesztő dolog a legjobbnak lenni. Nagyon sok nehézséggel járt ez a szezon, de sokat jelent nekem. Korábban nem gondoltam, hogy eljuthatok idáig. Amikor először Európába jöttem, csak egy lovaglást akartam, hogy érezhessem a turfot, és ma – nézd meg, hol vagyok!”

 

Kiss Barbara