Prix de l’Arc de Triomphe 1984-2004 – 5. rész

Ma végéhez ér két évtized legendáinak bemutatása.

2004 – Bago, negyedszerre siker a Niarchos családnak

Bago megajándékozta csodálóit azzal, hogy megszerezte a Niarchos családnak az Arc győzelmet, mikor három alkalommal azelőtt csak a kiábrándító „futottak még” kategóriába tartozott. És ez a győzelem igazolta mindazokat a magas dicséreteket, amiket Bago-nak szenteltek szinte azóta, mióta múlt év augusztusában az „újonnan érkezettek” versenyében nyeréssel mutatkozott be Deauville-ban. Ezt követte második sikere egy kisebb versenyben Longchampban mielőtt felzárkózott volna a Group lovak csoportjába, nagy lépést ugorva megnyerte a Group 3-as Prix des Chenes versenyét szintén Longchampban. Aztán következett az a bemutatkozása, ami igazán felvillanyozta azokat, akik látták, amikor is Bago a Group l-es „Criterium Internationalt” Saint-Cloudban nem kevesebb mint hat hosszal nyerte meg. Ezt a versenyt a megelőző két alkalommal Act One és Dalakhani nyerte, amin háromévesen tovább folytatták karrierjüket mint top-klasszis lovak.

Dalakhani sikerei magukba foglalták az Arc és a Prix du Jockey Club díjait, Act One pedig másodikként végzett Sulamani mögött a Prix du Jockey Club versenyében mielőtt egy sérülés igen korai véget vetett karrierjének, így amikor a Timeform megjelentette, hogy Bago egy kicsit sem mutatkozik „kevésbé jónak”, mint az a két ló karrierjének azonos állomásán, igen csak azt jósolták a csődörnek, hogy még igen sokat fog megélni.

Így gondolták azok is, akik a nemzetközi kvalifikálást összeállították, ahol is Bago a lista elején állta maga 121-es Timeformjával, 2-vel előrébb, mint Attraction és Grey Swallow. Aztán a sors közbeszólt a szezon klasszikus versenyeit illetően, amikor egy légzőszervi fertőzést követően a csődörnek két versenyt ki kellett hagynia. Bár nem volt minden veszve, egészségben tért vissza a Prix du Jockey Club napján és begyűjtötte a „Prix Jean Prat” versenyét, legyőzve Cacique-t három hosszal és kivívva az általa legyőzött lovak zsokéinak dicséretét. Gary Stevens, aki Cacique-t lovagolta, nem hagyott kétséget afelől, hogy mit érzett.

Bago épp olyan jó ló, minta legjobbak, amiket pályafutásom alatt láttam, pedig láttam már egy párat” – mondta, míg a francia sampionzsoké, Christophe Soumillon azt nyilatkozta, hogy teljesen megdöbbent, ahogy Bago elrepült, „teljesen hihetetlen volt, amit láttam”.

Nem igazán maradt kétség Bago képességeit illetően, s annak ellenére, hogy a csődör kevésbé volt meggyőző, amikor a „Grand Prix de Parist” fél hosszal nyerte Cacique előtt, trénere pozitív hangot adott véleményének: „A dolgok nem mindig haladnak a tervek szerint” – mondta Pease. „A verseny nem volt elég gyors, de így is megoldotta”. Aztán következett York és az első vereség egy olyan versenyben, ahol nem is mutatott egész végig nyerő esélyt, de hogy fairek legyünk a lóhoz, hozzá kell tennünk, hogy Sulamani és Norse Dancer közelébe kerülve túl hamar jött fel az egyenesbe, így ez sem volt egy igazán rossz próbálkozás részéről. Pease ezt a tapasztalat hiányának tudta be. Bago sokkal kevesebb akcióban vett részt, mint a két ló, aki York-ban legyőzte őt – és ennek ellenére úgy érezte, hogy a csődör „jó versenyt” futott. Körülményeknek sok minden tudható be, de sokan úgy érezték, hogy Bago jobban kellett volna fusson, és nem volt kétséges, hogy mindenki azt remélte, hogy a „Prix Niel”-ben ismét jó formájában tér vissza. Így az, hogy Bago csak harmadik legyen Valixirés Prospect Park mögött, annak ellenére, hogy nem fáradt el a 2400 méter végére, sokkal kisebb eredmény volt, mint azt széles körben várták tőle.

A táborából nem fűztek túl sok kommentárt ehhez rögtön a „Niel” lefutása után, de a későbbiekben Pease arra a megállapításra jutott, hogy a talaj túl puha volt számára. „Sokkal inkább a talajt lehet okolni, mint magát a futást” – mondta, határozottan kijelentve, hogy Bago számára ez a másfél mérföldes táv nem jelenthet problémát és reményének adott hangot, hogy vissza tud majd vágni a két csődörnek, akik legyőzték őt.

Ezt a bizalmat aligha vethették volna jobb helyre. Bago nem csak állta a másfél mérföldes távot nehézségek nélkül: nem csupán megjavította a „Niel”-beli formáját Valixir és Prospect Park-kal szemben, de megtette mindazt, amit csodálói elvártak és akartak tőle – nagy stílusban nyerte a versenyt. Pease az Arc után azon is eltűnődött egy kicsit, hogy talán a „Niel” előtt egy kicsivel kevesebb munkát is adhatott volna a csődörnek, de azt is természetesnek vette, hogy a keményebb pálya épp az volt, ami megfelelt neki. „Ma sokkal jobban követte a talajt és futásának teljes képességét mutatta” – mondta.

Hogy valójában mit is tett Bago, hogy elkapta az outsider Cherry Mix-et, aki egy bizonyos állásnál tiszta nyerőnek tűnt, de akitől belül Bago az utolsó furlongnál elköszönt, hogy megnyerte fél hosszal a versenyt, lényegtelen, hiszen végül is megszerezte tulajdonos-tenyésztőjének azt a díjat, amiért már oly nagyon sóvárogtak, miután Northern Trick, Hernando és Sulamani második helyezést szerzett nekik.

Most úgy tűnik, hogy Bago átszeli az Atlanti-Óceánt, hogy részt vegyen a Breeder’s Cup Classic versenyén Lone Star Park pályáján Texasban. Bár a család feje Maria Niarchos-Gouaze, aki New York-ban él, nem volt ott Longchampban az „Arc” alkalmából, a család futtatási managere, Alan Cooper a verseny után így nyilatkozott: „Ha Bago megnyeri a Grand Prix de Paris versenyét, úgy döntöttünk hároméves pályafutását Lone Star Park pályáján fejezi be“. Cooper ezután hozzáfűzte azon órák hősének szánt utolsó nagy elismerését: „Mindig is azt gondoltuk, hogy Bago egy igen különleges képességű ló… – most igazán megmutatta nekünk, hogy az.”

Mind az öt részt írta Horváth József.

Kép: Turfomania twitter