Prix de l’Arc de Triomphe 1984-2004 – 4. rész

Utolsó előtti részéhez érkeznek a legendák.

1999 – Montjeu, Franciaország megveri Japánt

Tiger Hill ismét a mezőnyben volt – ez alkalommal Terry Hillier-rel nyergében egy vad futamot rendezett, de végül csak ötödik lett. El Condor Pasa, egy vendég a felkelő nap országából, amely legutóbb a Saint-Cloud-i Nagydíjat nyerte Tiger Hill ellen, adta az Arc rangját. Zúgás támadt a zsúfolásig megtelt tribünökön, amikor El Condor Pasa még a befutóegyenes elején is számtalan hosszal vezetett. Csak egy pályázó volt abban a helyzetben, hogy csatlakozzék hozzá. Ez a John Hammond által Chantillyben idomított Montjeu volt, amelynek nagy küzdelemben sikerült a japán győzelmet meghiúsítania. Mick Kinane ült Montjeu-n, a vállán megsérült Cash Asmussent helyettesítve. A stílus olyan volt, amit egy világklasszis lovastól el lehet várni. Egy métert sem késlekedhetett volna a felzárkózással. Montjeu, amely a háromévesek győzelmi sorozatát folytatta a nagydíjban, Michael Tabor színeit képviselte. Tabor 1941-ben Londonban született és Angliában egy bukméker láncot épített ki, amit 1995-ben Coralnak, a szakma egyik vezetőjének adott el és ezzel a sokszoros milliomosok közé lépett elő. Az időközben Monaco-ba költözött Tabor nem lett hűtlen a versenysporthoz, mint az árverések nagy bevásárlója tűnt ki. Mick Kinane-nak, akárcsak John Hammond-nak ez volt a második sikeres Arc fellépése. A világversenyben Tiger Hill-hez hasonlóan ötödikek lettek a nagy német pályázók is, mint Oleander (1928), Sturmvogel (1937), Nebos (1980) és Caitano (1998).

2000 – Sinndar, Samum meghiúsult álma

A Hamburgi Derbyt egylovas bemutatóvá tette győzelmével, megnyerte a Baden-Badeni Nagydíjat is, így jogot szerzett a világsorozatokon való részvételre. Most tehát az lett Samum küldetése, hogy Longchampot is meghódítsa. Már úgy nézett ki, hogy a sport nagy ünnepét Andreas Schütz idomítottjára szabták. „Csak” tíz ellenfél állt ki a német Derbynyerő, az Andrasch Starke lovaglásával és nagy német szurkolótábor támogatásával futó ló ellen a Bois de Boulogne-ban. De hamarosan megmutatkozott, hogy Samum már nem az a ló, amit megismertek. A hatodik hely kijózanítólag hatott. A pálya semmi esetre sem kedvezett ezen a késő-nyári napon a német reménységeknek. Viszont az ír vendégnek, Sinndar-nak tetszett a kemény, száraz pálya. Bár neki, mint az ír és angol Derbyk nyerőjének sem lehettek kedvezőek ezek a szélsőséges körülmények. A John Oxx által idomított Grand-Lodge ivadék 2000-ben az európai versenyistállók legjobbja volt és ezt bizonyította ezen az első októberi vasárnapon lovasával John Murtagh-gal, aki ezen a napon Namid és Petrushka Gruppe I. győzelmeivel szenzációs hármast ért el. Sinndar és Murtagh a nyitóképen.

2001 – Sakhee, mint egy más csillagzatról

Az Arc előestéjén alig látszott a talaj. Ritkán lehetett a pályát ilyen feldúlt állapotban látni Longchampban, a tribün és a nyergelő közé fa paneleket kellett elhelyezni, különben nem lehetett volna száraz lábbal közlekedni. De szerencsére a nagy nap esőtlen maradt, bár száraz talajt inkább csak az istállókban találhattak. De egynek a lovak közül ez közömbös volt, a Bahri apaságú Sakhee-nek a Godolphin istállóból, Saeed bin Suroor tréningjéből. De az apai oldalról Riverman unokánál és Sadler’s Wells-szel a másik oldalon, ez szinte természetes volt. Frankie Dettori pedig bizonyára jól tudta, hogy mi van a kezében. A tizenhatos mezőnyben azonnal élre állt és ellenfeleit az egyenesben statisztákká silányította. Sakhee-nél nagyobb fölénnyel nemigen nyerték az Arc-ot. Aquarellista-val ismét egy Wildenstein ló a második, harmadik Sagacity lett Golan előtt. Hogy Frankie Dettori Sakhee-n 100. Gruppé I. versenyét nyerte, megmutatta zsoké-pályafutásának különleges mértékét.

2002 – Marienbard, Németország feldúlva, majd Arc-roham

Az 1994-ben Sheikh Mohamed által életre hívott Godolphin művelet tulajdonképpen sikertörténet. Az elgondolás sem volt csekély és végül a beruházások is sikerültek. Az igény és a megvalósulás gyakorlatilag összhangban voltak. Németország versenyidényét 2002-ben egy ötéves Caerleon-mén dúlta fel, a Godolphin által odaküldött Marienbard személyében. WGZ Deutschland díj és a Badeni Nagydíj győzelme után, az első októberi vasárnapon a Prix de l’Arc de Triomphe megnyerésére vette az irányt, méghozzá egy alig leírható fellépéssel. Frankie Dettori addig várt, míg lehetségessé vált, hogy a legjobb helyzetben juthasson a befutóba és ekkor Marienbard alaposan nekiiramodott. Szinte a győzelemmel a kezében, mégis volt még egy kis izgalom, mert megjelent Sulamani, szinte szárnyakat kapva. De a francia Derby nyerőnek mégsem sikerült a roham. A Niarchos istálló háromévese nyilván izgatta Sheikh Mohammed fantáziáját, mert a tél folyamán jött a hír, hogy Sulamani a Godolphin tulajdonába került. Hogy a vásárlás nem volt helytelen, igazolják többek között az Arlington Million és a Juddmonte Internationalban elért győzelmek. Harmadik High Chaparral lett, hogy milyen erős volt a mezőny igazolja Islington, Aquarellist, Anabaa Blue, Falbrav, Black Sam Bellamy, valamint a Coronation Cup győztes német Boreal helyezetlensége. (Igen, nagyon úgy tűnik, hogy ez volt minden idők legerősebb Arc-mezőnye – sa.)

2003 – Dalakhani, magas minősítésű Arc győztes

A szakértők viszonylag gyorsan megegyeztek és Aga Khan Darshaan ménjét minden idők egyik legjobb Arc győztesének minősítették. Ezt tényleg nem lehet elvitatni. Egész pályafutása alatt Dalakhani egyetlen vereséget szenvedett el, éspedig az ír Derbyben. Ennek francia párjában Aga Khan színei fölényesen elöl voltak és a Prix de l’Arc de Triomphe győzelme után világos lett, hogy az Alain de Royer-Dupré által idomított mén Európa legjobb háromévese. Ez volt az 51. hároméves győzelem a 82 alkalom közül. Aga Khan harmadik Arc győztesét vezethette vissza Akiyda (1982) és Sinndar (1990) után, a fiatal Chrisophe Soumillonnak ez volt az első Arc győzelme, egyben egy olyan sikeres versenyév lezárása, amelyben sampion is lett.

Dalakhani már megkezdte apaméni pályafutását Aga Khan ír gilltowni ménesében. A német Derbynyerőnek, Dai Jin-nek nem sikerült apja, Peintre Célebre nyomdokaiba lépni, mert az elit mezőnyben Olivier Perslier-vel nyergében csak hatodik lett. De még fájdalmasabb volt, hogy Andreas Schütz idomítottja súlyos ínsérülést is szenvedett és versenypályafutását be is kellett fejeznie. Dai Jin ez évben kezdte meg apaméni pályáját a zoppenbroichi ménesben, 7.500 Euro fedezési díjjal.

Holnap jövünk a záróepizóddal.

Kép: At The Races twitter