Overdose – a magyar csodaló – 1. rész

..avagy születésnapi nagyinterjú Ribárszki Sándorral.

A nagykövet visszatér, de a karácsonyi (egyébként bombasikerű) interjú után most nem ő lesz fókuszban, hanem Overdose-ra emlékezünk vissza.

RP: Sanyi! Köszönjük, hogy ismét lapunk rendelkezésére állsz. Megbeszéltük, hogy a téma ma kizárólag Overdose lesz, hiszen születésnapja alkalmából készítjük ezt a négyrészes nagyinterjút veled. Overdose 2005. április 2-án született, de tudod milyen világnagyságok születtek még ezen a napon?
Ribárszki Sándor: Igen. Az egyikük az első Kentucky Derbyt nyerő sárga kanca, Regret, a másodikban nem vagyok biztos..talán Kelso?

RP: Közel vagy, de nem teljesen. Kelso, két nappal később, április negyedikén született, míg ezen a napon a hármas korona győztes, Whirlaway, Regret mellett.
RS: No, ezt nem tudtam. De azt tudod ugye, hogy Kelso futott Imperiállal?

RP: Természetesen. Laurel Parkban. Kezdjük az elején. Az köztudott és unalomig ismételt, hogy miként került Mikóczy Zoltánhoz Overdose, de az is eleve eldöntött volt, hogy Te fogod trenírozni?
RS: Igen, hiszen akkor már nálam álltak a lovai.

RP: Mióta dolgoztál akkor már Zolival?
RS: Pontos dátumot nem tudok, de már jó pár éve. Talán már meséltem neked egy korábbi interjúban, hogy megkeresett engem egy szlovák bajszos-szakállas srác. Szia, Mikóczy Zoli vállalkozó vagyok, Magyarországon is van cégem, szeretnék lovakat futtatni. Ugye ilyet hall az ember havonta tizet, de képzeld el ő két hónappal később valóban beállított két lóval. Jóval később történt meg az, hogy kiment ugyan az árverésre, de a felesége viccesen megfenyegette, hogy nem vehet több lovat, mert akkor már komoly létszáma volt, maximum egy esernyővel térhet haza. A többi már történelem, de talán nem mindenki tudja, hogy ő Dózit nem eladni, továbbadni akarta, hanem szindikalizálni. Azonban senkinek nem kellett, így rajta maradt. Talán még megvan valahol az első képem róla, hogy egy kis gombóc volt, amikor a kastély előtt levettük a lószállítóról.

RP: Tavaszra már egyértelmű volt, hogy egy csiszolatlan gyémánt van a kezeid között, vagy az pusztán a tréningből még nem megítélhető?
RS: Áprilisban már nagyon mutatkozott. Nem idióta módon elszaladt, mint sok más ló. Ő szívből ment. Lehetett őt fogni, de szeretett menni. Finoman, ahogy engedgettük, azaz nem elengedtük, hanem engedgettük – nagy különbség –  a többiek nem tudtak vele lépést tartani.

RP: Bemutatkozására 18 hosszal győzött. Mit érez ilyenkor egy tréner? Felmerült benned, hogy megvan „A Ló”, akire egy tréner élete során mindig vár?
RS: Talán nem. Ugye kijött egy csikó először és valóban imponálóan győzött – de hozzátenném, hogy a második, harmadik, is az enyém volt (Femme Fatele és Vitulus a szerk).

RP: Utána nyert kettőt Bécsben és Pozsonyban, de Szent László Díjban, ahogy a speakerek is említik kissé kóválygott a végén, azaz elfáradt. Ott a kívülállók számára is világossá vált, hogy sprinter, de gondolom ezt számodra, akkor már nem volt kérdés…
RS: Persze, nem volt kérdés. Ha jól emlékszem Martin Srnec lovagolta és amikor már 20 hosszal vezetett,  csórikámat – talán nem is volt kemény pálya – Martin akkor is lökdöste, piszkálta, zavarta kicsit még, pedig ha leteszi a kezét nem kóválygott volna, de tény: „ezernégyre” a lelkét kiadta. Elfáradt valóban, de nem is értem miért kellett még többet kérni tőle, hiszen simán győzött volna másként is. Csak jelzem: a futam első négy helyezettje szintén az enyém volt. (Valóban: Over Play, Nazim és Shanidar. – a szerk.)

 

A kérdező (jobbra) és a mester

RP: Ezt követően másfél éven át nem láthattuk itthon a lovat. Beindult a szekér és a nemzetközi sajtó is felkapta a nevét. A te életed, hogyan változott meg 2008-ban, hiszen idehaza hatalmas istállót vittél, rengeteg klasszis lovad állt még Overdose mellett, de egyre többet voltatok úton?
RS: Igen, remek a kérdés. Pontosan ezért nem mentem ki a Lanson Cup-ra. Ma örülnék, ha csak két olyan lovam lenne, mint amilyenből akkortájt volt tíz, Overdose mellett. Az az egyetlen verseny, ahol nem voltam jelen, a sok-sok munka miatt. Az én életem annyiban változott meg, hogy sokkal több interjút adtam, de senki nem kopogott az istállóm ajtaján, hogy Ribárszki úr Önhöz adnám a lovam tréningbe, mert Ön Overdose trénere. Sőt az egész pályafutásom során nem profitáltam ebből így, hogy lovak érkeztek volna hozzám. Sőt tudod mi az érdekes?

RP: Na, micsoda?
RS: Hogy még Overdose csikó sem állt nálam soha.

RP: Ez valóban érdekes. Három nagy győzelmet aratott Dózi a budapesti népünnepély előtt. Hamburgban, Baden-Badenben és Rómában egyaránt győzött. Számodra – sportszakmailag – melyik volt a legemlékezetesebb a háromból, azaz hol adta leginkább a topformáját?
RS: Ez is egy érdekes dolog, mert ebből a három futásból az egyiknél nem is volt száz százalékos állapotban, mégpedig Hamburgban, ahol az istállóban letépte a pártaszélét és kérdéses volt egyáltalán rajthoz tudjuk-e állítani. Már majdnem lejelentettük, de mégis a futás mellett döntöttünk. A ló természetesen érezte ezt, amit kb. úgy kell elképzelni, mintha nekünk be van gyulladva a körmünk. A versenyt, ha jól emlékszem másfél hosszal nyerte, utána természetesen azonnal kikezeltük ebből, de a kérdésedre válaszolva, formára valószínűleg Rómában adta a topját, amikor is 10 hosszal győzött.

Holnap folytatjuk!

Képek: Juhász Zsóka. A nyitóképen a csapat Szent László Díj megnyerése után – Racing Portal archív