Női zsokék – 50 éve a pályán

Ötven éve, hogy először indult női lovas a férfiak ellen.

Lehetne a nőnap apropóján is, de nem ezért írunk most a női zsokék félévszázados évfordulójáról, hanem mert szinte pontosan öt évtizeddel ezelőtt, hogy 1969. február 7-én megtörtént a lóversenyzés egyik fordulópontja, mikor Diane Crump (a nyitóképen) Hialeah Parkban a sportág történelmének első hölgyeként egy futamban állt starthoz a férfiakkal.

Az ötven éve tartó történet 1968 októberében kezdődött, mikor Kathy Kusner olimpiai érmes díjugrató első nőként kapott állandó licenszet a marylandi Laurel Parkban. Azt azonban nem mondhatnánk, hogy a két nem kiegyenlítődése a versenypályán innen röpstartot vett volna, sőt, novemberben Penny Ann Early-vel háromszor fordult elő, hogy a férfiak nem voltak hajlandóak ellene lovagolni.

Az elkövetkező hónapokban Penny Early mellett Barbara Jo Rubin és Diane Crump startjait is többször bojkottálták, két előbbi közben Mexikóban, illetve a Bahamákon végül megmérettetett az “erősebbik nem” ellenében is, rögös út vezetett tehát Crump debütálásához., amit február 22-én Rubin révén már az első női győzelem követett.

Rosie Napravik Untapable nyergében a 2014-es Breeders’ Cup Distaff megnyerésekor

A ’70-es évek elején már Nagy-Britanniában is következtek az újabb sarokpontok, először csak specifikusan női versenyeket rendeztek 1972-től, de 1974-ben Linda Goodwill már férfiakat utasított maga mögé elsőként az országban. 1979-ben Ausztráliában is bekapcsolódhattak a hölgyek, 1982-ben Mary Russ pedig már a Widener Handicap-ben diadalmaskodott Lord Darnley nyergében és lett ezzel az első női Gr1-nyertes.

“Szerintem a társadalom úgy fog emlékezni arra az időszakra, mint amikor ki kellett állnod magadért és bizonyítanod kellett, hogy egyenlőként kezeljenek, de a lehetőségek adottak voltak rá” – mondja Rosie Napravik profi női zsoké.

Az elmúlt fél évszázadban számos remek női lovast láthattunk a pályán, gondoljunk csak Rosie Napravnik-ra Julie Krone-ra, azt azonban nem mondhatni, hogy kiegyenlítődtek volna a két nem erőviszonyai, különösen az Egyesült Államokban. Példának okául hiába indult debütálása után 15 hónappal Diane Crump már a nagy Kentucky Derby-ben, a “rózsák futamának” azóta sem volt női nyertese, de még beszédesebb adat, hogy jelenleg a licensszel rendelkező lovasoknak mindössze 8%-a nő.

“Mikor 17 voltam, alig vettem észre a különbséget férfi és női zsokék között” – vallja Napravik. “De most, 30 évesen, két gyerekkel és egy férjjel már nagyon is látom. […] Amíg bőven kaptam lehetőségeket, az egész a versengésről szólt. Mikor New Yorkba mentem, kicsit elgondolkodtam rajta, ott nem árthat-e a karrieremnek, hogy nő vagyok. Sok tréner nem is ismerte a nevem, és ott az elvárások is magasabbak voltak. Egy rövid idő után be kellett látnom, hogy sokan jobbak nálam.”

A keleti féltekén azért jóval kiegyenlítettebbek az erőviszonyok, Új-Zélandon például a lovasok 43%-a kerül ki a “gyengébbik nemből”, de a listát Ausztrália vezeti, ami azon túl, hogy a világranglista hét éllovas hölgyéből ötöt adott, még számtalan női Gr1-győztest is számlál, legutóbbi nagy dobásként említve Michelle Payne és Prince of Penzance 2015-ös Melbourne Cup-sikerét. Ne feledjük a szombati hősünket sem.

Persze ez még mindig elmarad a többi lovas szakágbeli arányoktól, lovassportokban a nők aránya 95% köré tehető, de összességében a női lovasok hosszú utat jártak be az évtizedek alatt, melynek eredményeképpen mára már számos hölgy zsoké szállhat versenybe a férfiakkal a legnagyobb összecsapásokon is.

A cikkben leírtak forrása a Thoroughbred Racing riportja.

Képek: America’s Best Racing