Németh Ferenc – második rész

Folytatjuk Rostás Margó és Németh Ferenc beszélgetését.

 – Feri bácsinak ez nyilván nagyon fájt. Imperiált első versenyében Nagy Imre lovagolta, majd Feri bácsi, amikor lehetett. Amikor nem, akkor Gelics Mihály. Biztos érdeklődött a vezetőknél, miért nem lovagolhatja külföldön.

– Gelics Mihály jó barátom volt. Kiváló lovas, abból a fajtából, akinek finom a keze, elegáns a stílusa. Úgy gondolom, hogy én ugyanolyan jó voltam, mint ő, ezért nem értem, vagyis csak sejtem, hogy mi volt az oka a diszkriminációnak. Akkoriban még sok jó lovas volt a pályán. Kettőnkön kívül még akár tíz zsoké is akadt volna, aki megfelelő lett volna Imperiál nyergébe.

– Feri bácsi párttag volt?

– Nem. Sohasem politizáltam, én a csendesebbek közé tartoztam.

– Pedig eléggé köztudott Feri bácsiról, hogy magas pártvezetőhöz fűzték rokoni szálak…

– Kádár János barátai közé tartozott Bruttyó János, aki közeli rokonom volt. Magas pártfunkciókat töltött be. Előbb a szakszervezetek főtitkára, később a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke lett. Egyszer még ő maga is megkérdezte a vállalat vezetését, hogy miért nem lovagolhatom Imperiált külföldön. Azt a választ kapta, hogy nem tudok kis súlyt lovagolni. Ez persze átlátszó kifogás volt, bár őt a válasz kielégítette. Én viszont – mivel már elegem lett ebből a témából – nem világosítottam fel arról, hogy Imperiál mindenütt favorit volt, és versenyeiben mindig a legmagasabb súlyt vitte.

– Köztudott volt Feri bácsiról, hogy nagy fizikummal rendelkezik, és sok győzelmét a finisekben nyújtott fizikai erejének köszönhetett. Ez sem számított? Miért nem volt jó Feri bácsi külföldre? Politikailag megbízhatatlan volt? Főleg a bécsi fiaskó és az 56-os forradalom után, amikor sorra távoztak a kiváló lovasok? Köztudott, hogy az ötvenes évek elején csak a szocialista meetingek jelentették a külföldet. Hosszú évek után 1956-ban mentek ismét magyarok Bécsbe, Imivel és Roppanttal. Akkor három kiváló szakember távozott. Talán ezért félt a vezetőség, okkal, ok nélkül?

– Sokat gondolkoztam ezen. Nem vagyok benne biztos, de lehet, hogy rákerült a káder-lapomra, hogy 1948-ban Ausztriába akartam menni. Az osztrák vámosok megfogtak, de nem történt semmi, visszavittek a magyar oldalra, ott kaptak el a határőrök. Mivel szabadságon voltam, visszajöttem a Czánt-istállóba és dolgoztam tovább, mintha mi sem történt volna. 1956-ban is mehettem volna, de nem mentem. Később Aperianov kiharcolta a vezetőségnél, hogy a német-svéd turnéra elmehessek, de kezességet kellet vállalnia értem. Svédországban szerződést kínáltak, de nem fogadtam el.

– Mindezek fényében, hogyan látja Imperiál lovaglásait?

– Ezekkel együtt is pályafutásom legszebb korszaka volt. Imperiál a tökéletes versenyló mintaképe volt. Jó idegzetű, jó természetű. Versenyben, mintha gomb lett volna rajta. Ha megnyomtam a nyakát, akkor ment, ha nem nyomtam, akkor lassított. Apját, Imit is lovagoltam egyszer, így nyugodtan állíthatom, hogy természetre annak ellentéte volt. Imi pullozott, alig lehetett fogni versenyben, Imperiál flegma volt verseny előtt, start után annyit ment amennyit kértek tőle. Én többnyire várásra lovagoltam, mert akkor láthattam az ellenfeleimet.

– De kezdjük az elején. Mióta ismerte Aperianov Zakariást, és mikor került az istállójába?

– Pubihoz régi barátság fűz. Alagon, gyermekkorunkban ismerkedtünk meg. Együtt nőttünk fel. 1962 elején kerültem az istállójába. Ez előtt nem lovagoltam neki. Jó légkör volt az istállóban. Szigorú volt, megkövetelte a rendet, a fegyelmet. Elvárta, hogy a lovas betartsa az idomári utasítást. Három évig voltam nála, soha nem volt közöttünk probléma.

– Kik dolgoztak akkoriban ott?

– Rajcsik Pista bácsi volt az abrakmester, régi jó szakember. Maczkó János volt Imperiál lovásza. Nagy Imre volt a könnyűterhű lovas, Imperiált azért lovagolta ő az első versenyében, mert én nem tudtam 53 kg-ot lovagolni.

– Imperiál a felkészülésben hol tartott 1962 elején?

– Az előző év őszén került az istállóba, így a betörésében nem vettem rész, a téli trappokban már lovagoltam. Nagydarab csontos ló volt, súlya 5 mázsa 60 kg. Nyugodt természetű volt nem ficánkolt. Téli munkája három kör trappból állt, amikor egy körrel végeztünk, a többiek akkor csatlakoztak hozzánk. Egy kör 2800 méter, így naponta a téli munkák idején 3-szor 2800 métert ment. Ekkor már látszott, hogy kivételes képességű ló. Imperiál első futása a Balatoni Díjban volt, ami kétéves mének számára volt kiírva, könnyedén nyert. Ezután mének és kancák részére kiírt versenyt nyert. Gutai idomításában állt Imperiál féltestvére, Mimi. Küllemre Imire hasonlított, termete kicsi, de nagyon gyors. Mielőtt összekerült Imperiállal két versenyt nyert fölényesen. Mindkét Imi-ivadék veretlenként indult az 1100 méteres Tiszai Díjban. Imperiál 58 1/2 kg-ot, Mimi 57 kg súlyt vitt. Krusnyiczky Marci lovagolta Mimit. Amikor kifele mentünk a starthoz azt mondta, hogy csak annyit megy amennyit én, mert nevetni akar rajtam, hogyan kínlódok Imperiállal. A 3200-as gépnél elengedtem Imperiál fejét, úgy tűnt, mintha a többi állva maradt volna. Könnyedén nyertük a versenyt, Mimi 4 hosszal lett második.

– Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy Mimi klasszis kanca volt, több versenyt nyert volna, ha Imperiál nem évjárattársa. Ezen kívül Mimi rövidtávú ló volt. Kétévesen megnyerte a Kétévesek Nagydíját, kétszer nyert Köztársasági Díjat, egyszer Ausztria Díjat. Tőle egy újabb aprócska Imi-kanca vett át a staféta botot a rövidtávú versenyekben, a csupa szív Librettó.

– Számomra még ma is nehezen érthető, hogy sok szakember mennyire nem bízott Imperiálban. Valahogy a telivér világban nem szeretik az Imperiál típusú lovakat. Olyan tarka volt, mint egy tehén, csontos, nagydarab ló. Külleme nem a telivér fajtára emlékeztetett. Talán ezért becsülték le az első versenyeiben.

Jövő vasárnap folytatjuk.