Neil Clark

2009. szeptember hatodikán, a Kincsem és Imperiál Díj versenynapján, hatalmas megtiszteltetés érte a Magyar galoppsportot.

Neil Clark, a világ, vezető lóversenyszaklapjának, a Racing Postnak szerkesztő riportere Budapestre érkezett, és ha már itt volt, természetesen a Kincsem Parkban töltötte a délutánt.

A versenynapot követő kedden meg is jelent írása a Racing Post Online kiadásában, amit tízmilliók olvastak világszerte. A cikk elsősorban Steady As A Rockról szólt, de a két nagyverseny főszereplőiről is szó esett. Magam nem terveztem, hogy interjút készítek vele, de Szebényi Dániel felkért erre és így született meg ez a beszélgetés, amit a Pegazus magazin olvasói elsőként olvashattak.

SA: Neil. Hogy érezted magad azon a vasárnapi versenynapon, amikor a Kincsem Parkban jártál?
NC: Nagyszerű nap volt, nagyon élveztem. Láttam néhány igazán jó versenyt és csodálatos emberekkel találkoztam.

SA: Öt évet éltél Budapesten. Mi változott azóta legtöbbet?  Nem csak a lósportot illetően kérdezem.
NC: Azt hiszem Magyarország is, mint oly sok más hely, globalizált lett. Ennek a veszélye az, hogy elvesztik a városok egyedi arculatukat. A Nagykörút ma már tele van nyugati üzletláncokkal, ma már alig látsz magyar feliratot az üzletek felett, ami szerintem nagy kár. Amikor a 90-es években Magyarországon éltem, szerettem ebédelni  járni az úgynevezett “önkiszolgáló éttermekbe” mostanra csak néhány maradt és keresni kell, hogy találj egyet. Felváltotta őket a McDonalds vagy más gyorsétterem láncok és az étel még a közelébe sem érhet a régieknek. Rendszeresen jártam a Kerepesi úti ügetőre is, rendkívül szomorú volt látni, hogy a helyén ma pláza áll.

SA:  Miután elváltunk, én „rád kerestem” az interneten. Meglepődve tapasztaltam, hogy a Wikipedia külön fejezet szentelt, már eddigi, igen termékeny pályafutásodnak.  Ebből a fejezetből tudtam meg, hogy Te komoly mértékben foglalkozol a politikával. Ezek a politikai témájú írások előbb születtek, mint a lóversenyzésről szóló cikkeid?
NC: Politikát és történelmet tanultam az egyetemen. Mindig is érdekelt a politika. Akár tetszik, akár nem az élet minden területére hatással van, még a lóversenyzésre is. Példának okáért az a döntés, hogy a Kerepesi úti ügetőt plázává alakították, egy politikai döntés volt. A kormány és az illetékes szervek Magyarországon, ma úgy tűnik a plázákat, vagy más középületeket favorizálják a versenypályák helyett, ami nagy kár. Első politikai jellegű cikkemet 95-ben publikáltam, de lóverseny irományaim korábbra datálódnak. A politikán kívül szeretek még utazással kapcsolatos cikkeket is írni (például, a feleségem szülővárosáról, Esztergomról is írtam egyet nemrég egy brit lapnak), könyvkritikákat, történelmi cikkeket valamint szívesen írok a filmekről és a filmsztárokról.

SA: Az újságírás mellett íróként is tevékenykedsz? Hány kötetet adtál már ki?
NC: Első könyvem egy híres skót versenylóról szólt, Flying Ace-ről, 1992-ben publikáltam. Hozzájárultam különböző verseny könyvek megírásához is, köztük a híres Lóverseny és Futball évkönyvhöz (Racing and Football Outlook annuals) és a “Nagy Versenyfogadások és Csalások” (Great Racing Gambles and Frauds) sorozathoz. Jövőre egy cikkgyűjteményem fog megjeleni Jugoszlávia mai történelméről angolul és szerbül.

SA: Igazi brit emberként rajongsz a labdarúgásért is.  Munkatársa vagy a Racing and Football Outlook Magazine-nak is. Hogy megy ez az újság manapság?
NC: 100 éves lesz idén! Tudtommal ez a legrégebbi angol nyelvű versenyújság a világon. Én vagyok a kihelyezett újságírójuk és a munkám magában foglal egy rendszeres heti rovatot a Közép-angliai versenyekről és tippeket adok az elkövetkezendő hétre.

SA: Ez az interjú, azonban az egyik legjobb Magyar lovas lapnak, a Pegazusnak készül, így arra kérlek, most már beszéljünk a lovakról. Mikor kerültél a közelükbe?
NC: Mindig is szerettem a lovakat és a lóversenyt. Azt hiszem az a pillanat mikor végre eldöntöttem, hogy ezen a területen szeretnék dolgozni akkor jött el, mikor láttam a legendás Desert Orchid-ot megnyerni a Cheltenham Gold Cupot 1989-ben. Fantasztikus volt a pályán azon a napon a hangulat. Kicsit olyan lehetett talán, mint amikor Overdose áprilisban nyert a Kincsem Parkban. Sir Mark Prescott egy angol tréner azt mondta a legjobb tanács, amit valaha hallott az volt: Találd meg mi az, amit a legjobban szeretsz csinálni és aztán találj valakit, aki meg is fizet érte” Én a lóversenyt szerettem a legjobban tehát úgy döntöttem, hogy megpróbálok lóverseny szakíróként megélni.

Íme az ominózus verseny. Jól hangosítsák fel a számítógépeket. Fantasztikus élmény. Megkockáztatom: ilyen hangulat még a Kincsem Parkban sem volt áprilisban, mint ott, 20 évvel ezelőtt.

SA: Mikor írtad az első cikkedet a galopp lósportról?
NC: Elkezdtem a versenyekről írni és az első cikkem 1990-ben publikáltam egy Odds On nevű verseny magazinban. Azután rendszeres rovatom lett ennél az újságnál.

SA: Hogyan kerül valaki a galoppsport bibliája, a Racing Post közelébe? Mi kell ahhoz, hogy valaki ott publikáljon, publikálhasson?
NC: Egyik dolog jött a másik után. Esetenként egy-egy cikket írtam a Racing Postnak is, de 2003-ban rendszeresen jelentkeztem az “Én másik életem” elevezésű írással, melyben meginterjúvoltam híres embereket, trénereket, zsokékat, tulajdonosokat és arról faggattam őket mivel foglalkoznak, mit csinálnak a lóversenyzésen kívül. A Spotlight csapatban is dolgoztam, mint tippadó

SA: Neil, szerinted mi a Racing Post sikerének titka? Mitől ennyire kiemelkedően a világ első számú lóverseny szaklapja?
NC: Azt hiszem az újság titka az, hogy lefedi a versenyzés minden területét (az ugróversenyeket, a fogadást és a tenyésztést is) és jó nemzetközi szekció is van benne. Mindenki számára nyújt valamit a Racing Post. De itt vannak a világ legjobb bírái is, mint például Graham Dench.

SA: Hány lóversenypályán fordultál meg Angliában és világszerte?
NC: Angliában hatvan pálya van. A legutóbbi számítások szerint én eddig 40-en voltam. Az a célkitűzésem, hogy mindegyiket megnézzem! A Kincsem Parkon kívül voltam még Franciaországban, Hong Kongban, Írországban, Ausztriában, Svájcban és Szerbiában (Belgrád), ahol 1998-ban, a Derbyt néztem meg.

SA: Melyik a kedvenced közülük, és miért?
NC: Uttoxeter és Stratford a két kedvenc pályám. Korrekt pályák jó adottságokkal és nagyon kellemes hangulattal. Ami a sík pályákat illeti, azt hiszem Goodwood az egyik legszebb helyen található pálya a világon.

SA: Hogy látod merre tart a világ galoppsportja? (Beleértve a tenyésztést és a versenyzést is.)
NC: Jelenleg a lóverseny nehéz helyzetben van a világ, gazdasági helyzete miatt és legfőképp a tenyésztésnek nem kedvez ez az időszak. Angliában most azon folyik a vita, hogy túl sok, a rossz minőségű versenyzés és hogy a “bukik” túl nagy beleszólást kapnak abba, hogy milyen versenyeink vannak. Ezzel szemben van néhány nagyon pozitív fejlődés is. A versenyzés pl. ma nemzetközibb, mint valaha és a satellit tévének valamint az internetnek köszönhetően az egész világban figyelemmel kísérhetjük a versenyeket és láthatjuk futni a legjobb lovakat.

SA: Világsztárok álltak már a magnód vagy a mikrofonod előtt. Sorolj fel, kérlek néhány nagyágyút azok közül, akik már nyilatkoztak neked?
NC: Sok trénert és zsokét meginterjúvoltam a Racing Postban futó rovatomban a “Másik életemben”, amiről már beszéltem. Mindenki rendes volt, de különösen élveztem a Sir Mark Prescott-tal készített interjút, aki az egyik legjobb angol tréner és nagyon érdekes személyiség. Készítettem interjút Jim Bolgerrel, a klasszikusokat nyerő ír trénerrel, aki a tavalyi Epsom Derby győztes, New Approach-ot készíti és Henry Cecil-lel aki négyszer nyert derbyt.

A kérdező, Aperianov Zakariás és Neil Clark

SA: Fűz e valamelyikükhöz barátság?
NC: Igen, a lóversennyel foglalkozó emberek általában nagyon barátságosak. Sok tréner barátom van Angliában, köztük Matt Sheppard, John Spearing és Ed McMahon, Charles és Adam Pogson.  Magyarországon közéjük sorolom Ribárszki Sándort és Mikóczy Zoltánt is, mindketten nagyon kedves emberek.

SA: Mind a sík, mind pedig a gát és akadályversenyeknek szakértője vagy. Melyik versenynapot (hétvégét, meetinget) várod leginkább az évben, és miért?
NC: A Grand Nationalt gyerekkorom óta szerettem. Véleményem szerint a világ legizgalmasabb versenye. 40 ló verseng több mint négy és fél mérföldön (7242 méter) és közben 30 akadályon kell átugraniuk. Régen minden évben megnéztem ezt a versenyt, de ebben az évben először láttam 2000 óta és egy, 100 az egyhez adott outsider nyerte. A síkversenyek közül különösen tetszik a Glorious Goodwood. Nagyszerű verseny, nagyszerű környezetben. Itt mindig szerencsém volt tippelésnél és fogadásánál.

SA: Magyarországon Overdose cikkei kapcsán figyelt fel rád a nagyérdemű.  Itthon sokan úgy vélekednek, Dózi soha nem lehet igazi világsztár, mert sprinter. Kérlek, meséld el a Pegazus magazin olvasóinak, hogyan látja valójában a brit lóversenyszakma Overdose-t.  Sztárnak tartják?
NC: Overdose kétségkívül sztár Angliában! Bárki, akit ismerek lóverseny berkekben nagyon csalódott volt a tavalyi Prix de L’Abbeye-ben történtek miatt. Overdose nyilvánvalóan a legjobb ló volt mind közül, és nevetséges, hogy nem ő lett a hivatalos nyerő. Mindenki nagyon várta, hogy végre láthassa őt futni Angliában ezen a nyáron. Az ilyen kaliberű lovak nem túl gyakoriak, talán generációnként, ha egy akad. Én őt tartom a leggyorsabb sprinternek, akit életemben valaha láttam és ezt a véleményt osztja sok tapasztalt angol versenybíró is. Szóval rendkívül elkeserítő volt, hogy nem láthattuk őt a nyáron. De remélem, jövőre fogjuk!

SA: Cikkeidben mindig új Overdose-ként írsz Steady As A Rockról.  Eredményeit tekintve talán lehetséges ez, de „Rocky” már öt éves. Milyen benyomást tett rád a sárga (Steady), hiszen vasárnap majd az egész napját nyomon követted? Egészen a pályára érkezésétől, a győzelméig.
NC: Az a nagyszerű Overdose-ban, hogy felhívta a nemzetközi lóversenyzés figyelmét a magyar lóversenyre. Tudom, a tulajdonos Mikóczy Zoltán pont ezt szerette volna. Azt hiszem ez az év az első, amikor a Racing Post az Imperial Díjról és a Kincsem Díjról cikket közöl és ez is az „Overdose hatásnak” köszönhető. Én Steady As A Rock-ra mindig úgy utalok, mint az “Új Overdose” mivel ez egy jó módja annak, hogy népszerűsítsük őt külföldön. Persze nagyon sok a különbség a két ló között. Rocky idősebb és egy mérföld felett fut, de mint a magyar lóverseny szerelmese, fantasztikus látni, hogy Overdose mellett más jó ló is van. Az alapján, amit láttam tőle, látok abban potenciált, hogy legalább Group hármas versenyben nyerni tudjon külföldön.

SA: …és ha már világsztárok. Ki szerinted most a legjobb telivér, a legjobb zsoké és tréner, az egész világot beleértve?
NC: Azt hiszem a legjobb telivér jelenleg Overdose. Valószínűnek tartom, hogy sprintkirályt koronázhattunk volna, ha a nyári programja nem marad el. A legjobb középtávú ló kétségkívül Sea The Stars, csak úgy, mint Overdose ő is különleges a maga nemében. Derby győzelme rendkívüli volt, és mára sorozatban 5 Group 1-es verseny nyerője.
Ami a legjobb nemzetközi zsokét illeti, nagyon nehéz választani, Kieren Fallon, Frankie Dettori és Johnny Murtagh között, mindannyian kiválóak. Azt is meg kell mondanom, ami a magyar zsokékat illeti, nagy megtiszteltetés volt találkozni Varga Zoltánnal a múlt héten. Mindig is nagy kedvenceim közé tartozott.  Akkor is, amikor a Kincsem Parkba jártam a 90-es években, de még ma is úgy lovagol, mint régen. Azt hiszem a világ egyik legjobb trénere Andre Fabre, aki hihetetlen, de hétszer nyert Prix de L’ Arc de Triomphe-ot, bár sajtó szemszögből sajnos nem tartozik a “média barát” emberek közé.

A válaszadó és Varga Zoltán

SA: Milyen érzésekkel szorítottál kezet, Imperiál lovasával és trénerével, azaz Németh Ferenccel és Aperianov Zakariással?
NC: Nagy megtiszteltetés volt találkozni Feri bácsival és Pubi bácsival a Kincsem Parkban a múlt héten. Mindketten a magyar sport hősei. Megkértem Feri bácsit hogy dedikálja a turfomat és ezt mindig emlékként fogom őrizni.

SA: Nagyon köszönöm, hogy rendelkezésemre álltál. Mikor láthatunk legközelebb Budapesten?
NC: Amint lehet, szeretnék újra ellátogatni Budapestre és a Kincsem Parkba, remélhetőleg még az idei szezon vége előtt. Szívesen részt vennék egy olyan bizottság megalakításában, mely segítene promótálni a magyar lóversenyzést nemzetközi szinten és megóvni a Kincsem Parkot a befektetőktől. Magyarország csodálatos lóverseny hagyománnyal rendelkezik, amelyet meg kell őrizni!

Sereg András – www.racingportal.hu