Millenniumi díj – harmadik rész

Továbbra is fókuszban a futam hősei.

1930: Ibikus

Schejbal revansot vesz Balogon az előző évi kudarcért, az ötéves Ibikussal megveri a lesvári Gilpint, mely szoros küzdelemben veszti el az osztrák és a magyar Derbyt is.

1931: Phönix

A Derbyévjárat kiválósága, Starlight nem vesz részt a versenyben és a felázott pályán az outsider Phönix győz. Phönix közepes apamén – nem lehet Pázmán örökösének tekinteni.

1932: Gitano

Kettő verekszik, nyer a harmadik...” így volt ez ebben a Millenniumi díjban, ahol a két tréningtárs: Starlight és Tempó egymás „kicsinálását” ambicionálta. Ez sikerült is – és Így az igazán várásra lovagolt Gitano nyakkal verte őket a finisben. Gitano a félvértenyésztésbe került.

1933: Tempó

Tempó, a négyéves korára teljesen kiforrott Tamar-mén áll itt starthoz és veri sétálva hat ellenfelét. Nincs a mezőnyben olyan ló, melynek klasszisa a nyerőhöz felérne, ezt megmutatja a jövő is. Tempó egyik legértékesebb apaménünk.

1934: Cagliostro

Cagliostro kétéves korában nem állott évjárata élén, de a téli javulás révén fölébe nőtt kortársainak, sőt az öregeknek is. Itt sétálva vert nyolc lovat, többek között a kitűnő kondícióban kiállított Tempót is.

1935: Cagliostro

A négyéves Cagliostro, megközelítve a Ganache rekordját, 66 kiló alatt veri a kiváló Duce-t és Raisonneurt. Cagliostro kiváló vérét dicséri, a Fenéken nevelt klasszislovak: Fenék, Bulgár, Patience, Pázmán, stb. dicső sorához méltóan kapcsolódik a neve. A Lovaregyleti ménes stallionja, már első évjáratáról sok jót lehet hallani…

1936: Try Well

A lesvári ménes hároméves sárga ménje ragyogó pályafutásának egyik legszebb etapjaképpen igen könnyen ver jó öreg lovakat. Try Well Derby és St. Leger győzelemmel vonult téli pihenőre, de mint négyéves dekadál. A lesvári ménes reményteljes házi ménje.

1937: Caruso

Szédületes meglepetés: az eddig csak másodklasszisnak ismert Caruso minimális súlya alatt veri Figaro-t, Napnyugtát és a későbbi tudását még el nem áruló Cabalát. A nyitóképen Caruso és Nagy Géza.

1938: Bernadotte

Bernadotte-ot származása és előző évi formái alapján senki sem tartotta „nagy” lónak, egyedül trénere hitt töretlenül abban, hogy a csikó korában 500 pengőért vett mén magas klasszis.

1939: Cabala

Cabala idősebb korára meghozta a várt javulást és megérdemelten verte ellenfeleit, pedig az az igazi kívánságunk, hogy a hároméves évjárat lovai domináljanak, ami a színvonal emelkedését mutatná, de az most csak álom maradt.

1948: Hellas

A Millenniumi díjban az előző évben lesántult Hellas volt az előzetes favorit, de amikor a Battyhányira való készülődés során újabb aggályt keltett lábaival, ez a bizalom ellanyhult. Szigeti Nándor négy évtizedes rutinjában bízva megpihentette és rendbe hozta a kancát. Hellas szokásához híven meghúzódott a háttérben, majd lendületesen támadva elsétált a mezőnytől. Szigeti Nándor így nyilatkozott a verseny után: „A kanca a verseny napján már rendben volt, de attól féltem, hogy letörhet, ezért a Batthyányi-t kihagytam vele és egyenesen a Millenniumi díjra tartottam frissen. Ausztria és Magyarország összes klasszikus versenyeit megnyertem, 7 Derby nyerőm volt, de Hellasnál rokonszenvesebb, hűségesebb lovam sosem akadt.

1952: Tacskó

A nagydíj mindenben megfelelt a tenyészpróba jellegének. A versenyt egyenletes tempóban futották, a végig vezető Tacskó jóvoltából, amelyet Keszthelyi István pompás tempóérzékkel vezetett győzelemre. Amikor a távoszlop után rohamozó Beduin már verve volt, Fedorka nyomult fel és Tacskóval heves küzdelmet folytatva, orrhosszal szorult a második helyre. Beduin mögött Szumatra, Kövirózsa volt a további sorrend. Gulianar nagy terhével, a mély pályán nem jutott szerephez. A kitűnő és szorgalmas idomár, Wimmer Ferenc Tacskó győzelmével a legtöbb díjat nyert idomárok élvonalába került. Keszthelyi István már sokadszor bebizonyította, hogy az élenvárásnak is a nagymestere. Nagyon érzi a tempót, tudja hol a cél, és nem kapkod, nem siet, mert ösztönösen érzi mit képes a lovából kihozni.

Tacskó – Keszthelyi Istvánnal

1954: Solymász

Annak a közel 15.000 főnyi közönségnek, amelyik vasárnap kiment, felejthetetlen sportban volt része. A nagydíjra a tíz legjobb formában lévő telivért nyergelték fel. A parádé után sor került az indításra. Passzió vezetésével indult a mezőny, de rövidesen Remis mellé zárkózott és együtt mentek nagy iramot, mögöttük Solymász helyezkedett. Az egyenesbe fordulva Passzió visszaesett, rövid időre Remis került az élre, majd Solymász hatalmas léptekkel elhúzott tőle. A háttérből Tornabuoni és Rosszaság is rohamra indult. Az utolsó száz méteren hatalmas küzdelem alakult ki, s végül csak a célfotó tudja megállapítani a végső sorrendet. Az első négy helyezettet nem egészen egy nyakhossz választotta el egymástól. A verseny erkölcsi győztese Rosszaság, ha lovasának nem kellett volna kerülnie, akkor nem kérdéses, a hároméves biztosan nyert volna. Mindenesetre látványos, szép versenyt láthatott a közönség.

Holnap folytatjuk!

Kép és szöveg: Horváth József