Mi a helyzet Nagy-Britannia?

Könyörtelen kiértékelésen esett át az angol telivértenyésztés.

Ahogyan a 2018-as szezonra ráhúzták a függönyt, eljött az ideje is, hogy a TBA (Thoroughbred Breeders’ Association) frissítse a számait és elhelyezze a nemzetgazdaság térképén a királyok sportját – és hogy felhívja a figyelmet az ipar bukkanóira. A számaik pedig lassan már riadót fújnak.

A tenyésztők 66%-a ugyanis negatív mérleggel zárta az évet, 44%-uknál pedig ez egy négyéves tendenciát mutat. 8%-a a tenyésztőknek zárta be kapuit az elmúlt négy évben, és mindössze 2% tért vissza a versenyló „előállításra”. Az angol telivér ménesek folyamatosan zárnak be, az ingatlanok eladásra kerülnek és nem kerülnek másodkézben sem vissza a telivértenyésztés körforgásába.

Az idei árverések eredményei is azt erősítették meg, mennyire törékeny is a brit tenyésztés financiálisan, ellenben mennyire nélkülözhetetlen a lóversenyzés maga a nemzetgazdaságban: a GDP-hez évi 3,5 milliárd fonttal járul hozzá a lósport, s 100 000 munkahelyet teremt, melyet nem nézhet egy kormányfő sem semmibe.

Mindezek felett, ott van a hangzatos tény is: a világ legjobb versenylovainak 24%-a az évi 4700 csikóból kerül ki, kik Angliában látták meg először a napfényt. A sorban követi őket Írország, a legmagasabbra értékelt telivérek 18%-ával, de a szomszédos országban évi 9000 csikóból válogathatnak. (Kérdésünk lehetne, mely lista alapján számolták ezt ki, de forrás nem volt megjelölve. A 2018-as év IFHA értékelése alapján 14,5% volt angol tenyésztésű, és 21% ír).

A TBA ezért olyan kezdeményezésbe kezdett a lósportszervezetekkel karöltve, amit 2019-ben léptetnek terv szerint először érvénybe: 1000-nél több kvalifikációs versenyben fogják 20 ezer fonttal bónusszal jutalmazni a brit nemzetiségű lovakat; ebbe több hároméveseknek nyitott futamot is belevesznek; és a lovaknak lehetőségük lesz többszörös bónuszokat is elnyerniük. A National Hunt akadályversenyeken is hasonló fejlődések jönnek, mellyel arra sarkallják a futtatókat, hogy angliai tenyésztésű lovakat vásároljanak, vagy maguk is tenyésszenek.

Ez azonban nem fog minden istállóban kitörő örömet okozni: főleg a nem brit lovakon alapulóakban, de a TBA szerint itt az ideje, hogy a saját iparukat vegyék előtérbe a fenntarthatóság érdekében.

A legnagyobb hatással ez így nem csak az angol tenyésztésű lovakra lesz, hanem közvetve arra az óriási létszámú ír állományra, akikkel elárasztják a piacot. Az ír tenyésztés 80%-a ugyanis a brit árveréseken köt ki. Bár az angol vevő rá, és kell is neki: a szomszédos ország már túltermelést mutat és már aggodalomra adhat okot.

Az elmúlt négy évben az Egyesült Királyság éves csikóállománya 8%-kal növekedett, ami 350 plusz csikót jelent. A franciáknál még úgy is 4% a növekedés, hogy az utóbbi években kimagasló tenyésztői prémiumokat léptettek érvénybe. De az írek mindenkin túlteljesítenek 25%-os növekedéssel, ami 2000-el több csikót jelent idén, mint négy évvel ezelőtt.

Az ír lósport pedig nem terjedt ki annyira, hogy felszívja ezt a nagy telivérállományt, így szorosan becsatlakozott az angol versenyzési és eladási folyamatokba, hogy hasznosítsa a lovait. Ez pedig mára már kiszorította a brit tenyésztők egy részét.

A brit lóversenyzésnek évi 10 000 starterre, indulóra van szüksége, hogy az ipar működőképes legyen: 45%-a ezeknek a lovaknak hazai tenyésztésű, míg a mérleget a külföldi telivérek egészítik ki, legnagyobb ellátójukkal, Írországgal az élen. Az évi 5000 nem angol nemzetiségű ló szükséges és szívesen látott az országban, de efölött már káros hatással van a hazai piacra.

A TBA tisztában van azzal, hogy az új bónusztervezetük önmagában nem elég a brit lóversenyzés helyrebillentéséhez: az országban ugyanis több versenyló-tulajdonosra van szüksége. A problémák nem fognak egyik napról a másikra megoldódni, de sürgősen cselekedniük kell, mielőtt a számok még lejjebb süllyednek.

Forrás: Philip Newton, TBA

Fotó: e3creative.co.uk