M. Marcel Boussac

A nemzetközi lóversenyzés a huszadik század egyik legmeghatározóbb alakját veszítette el M. Marcel Boussac 1980. március 21-én bekövetkezett halálával.

A legendás hírű textilmágnás, egyben Franciaország leggazdagabb emberének mérhetetlen üzleti birodalma kiterjedt a gyapjúgyártástól a Christian Dior parfümökig, s laptulajdonos és bankszakember is volt egyben. A legnagyobb megelégedést mégis a telivértenyésztés jelentette számára, melyet birtokán folytatott.

Boussac 1889. április 17-én született Chateauroux-ban, egy szövetáru-kereskedő fiaként, édesanyja írónő volt. Saját üzletét 1909-ben alapította Párizsban, és négy éven belül sikeres üzletemberré lett. Azon terveit, hogy bekapcsolódjon a lóversenyzés világába, késleltette az I. világháború kitörése, bár 1914-ig már szert tett nyolc tenyészkancára, melyeket Gaston de Castelbajac gróffal közösen birtokolt. A fegyverszünet megkötése után azonnal megkezdte lerakni lóverseny-birodalma alapjait, megszerezve a Falaise-hez közeli Fresnay-le-Buffard ménest Normandiában. Ezt a vásárlást hamarosan egy másik követte; a meglevő tenyészkancák mellé még jónéhányat vásárolt a New York-i Jockey Club néhai tagjának özvegyétől, aki az 1914-es Epsom Derby-nyerő Durbar II-t tenyésztette.

1919-ben Fontainbleau-ban vitte sikerre istállója narancs-szürke színeit első győzelmével. Három évvel később Ramus hozta számára az első klasszikus győzelmet a Prix du Jockey Clubban (Francia Derby), melyet ezután még 11 alkalommal nyertek meg lovai – utolsóként Acamas 1978-ban.

1931-ben Tourbillon – amely az egyik legnagyobb alakja volt a francia versenyzésnek – és telivértenyésztésnek – szerezte meg Boussacnak a második Prix du Jockey Club-trófeát, majd ménesében felállítva olyan kiváló lovaknak lett az apja, mint Goya, Cillas, Djebel, Tornado, Caracalla, Tourment, Ambiorix és Cagire. Goya, amely győzött a Gimcrack Stakes-ben, York-ban 1936-ban, nem az első lova volt Boussac-nak, mely angliai pályán aratott sikert. Asterus 1927-ben Royal Hunt Cup-ot és Champion Stakes-t nyert, Goyescas 1931-ban szintén Champion Stakest, 1932-ben Hardwicke Stakest, a George Lambton idomításában álló Abjer pedig 1935-ben Middle Park Stakes-t.

Az első klasszikus győzelmet Djebel hozta meg számára az 1940-es 2000 Guineas-ban.

A II. világháború után Marcel Boussac elsöprő győzelmi sorozatot aratott az angol klasszikus versenyekben: 1946-ban Ascot Gold Cup-ot nyert Caracalla II-vel, Coronation Cupot Ardan-nal, majd a Goodwood – és Doncaster Cup-ot Marsyas-sal. A szezon végén második helyen állt az angol futtatók ranglistáján H.H. (III.) Aga Khan mögött, míg

Franciaországban már nyolcadik éve töretlenül állt e ranglista élén.

A következő ősszel ő volt az első tulajdonos, aki repülőgépen szállította lovait: Djelal-t és Arbar-t Ascotba. Mindkét ló megszerezte a győzelmet a kiszemelt versenyekben.

Három évvel később sikerei tetőpontjára ért, amikor Galcador megszerezte neki az Epsom Derby, Asmena pedig az Epsom Oaks trófeáját; Scratch II győzött a Doncaster St.Leger-ben, és a Prix de Jockey Club-ban, Corejada nevű lova pedig az ir Oaks nyerője lett. A következő évben Talma II második a St Legerben, míg Pardal, Marsyad és Dynamiter szintén jelentős versenyeket nyertek Angliában.

Franciaországban Boussac megkérdőjelezhetetlenül a legjelentősebb személyiségnek számított a lóversenyzésben; több, mint háromszáz lova állt tréningben Chantilly-ben.

A „Támogatási Szövetség” elnökeként, és a „Tiercé” egyik alapítójaként úgy tűnt, óriási befolyása állandósult. Bár 1956-ban Philius még dicsőségre vitte nevét a Prix du Jockey Club, Appolonia pedig a Prix de Diana (Francia Kancadíj) megnyerésével, ezek voltak utolsó nagy sikerei az elkövetkezendő két évtizedre. Éveken keresztül magasan tündökölt csillaga Tourbillon-nak, Asterusnak és Pharis-nak köszönhetően, valamint olyan tenyészkancáinak, mint Astronomie és Zariba; most azonban dicsősége hanyatlásnak indult A „Boussac-birodalom” összeomlása nem tulajdonítható teljes mértékben a beltenyésztés túlzott alkalmazásának, mert bebizonyosodott, hogy a nem beltenyésztett lovai semmivel nem lettek jobbak a beltenyésztetteknél.

A hirtelen összeomlásban több tényező játszott közre. Elpusztult Tourbillon, Pharis és Djebel, a fiatalabb mének közül Caracalla II; valamint nem fordított kellő figyelmet a szervezettségre — túl sok lova volt túl nagy területeken. Úgy tűnt, megoldást jelenthet új mének importálása Amerikából. Kétségkívül sokat javított tenyészetének vérvonalain olyan mének, mint Crepello és Mill Reef alkalmazása, de ekkorra már túl nagy volt a hanyatlás ahhoz, hogy reménye legyen istállójának megközelíteni régi fényét és sikereit.

1974-ben Marcel Boussac lemondott elnökségéről a Támogatási Szövetségben, abban az évben, amikor az a megtiszteltetés érte, hogy találkozhatott őfelségével, az angol királynővel, miután annak Highclere nevű kancája megnyerte az Oaks-ot. Utolsó angliai utazásának megfizette az árát, amikor látta lovát, Acamas-t második helyen végezni Ile de Bourbon mögött Ascotban, 1978. júliusában. Ekkorra már az üzleti életben is mélypontra jutott, óriási gondokkal, és financiális problémákkal kellett megküzdenie.

Ha személyének igazi jelentőségét meg akarjuk határozni, mindenképpen életművének tekinthetjük, hogy a nemzetközi lóversenyzés színvonalát ily magasra emelte, és a mint a modem kori tenyésztők egyik legmeghatározóbbikát, Marcel Boussac nevét méltán említhetjük együtt Lord Derby-vel és Federico Tesioval.

Forrás: The British Racehorse 1980