Lovak és emberek: utóbbi nélkül nem megy

Beszéljünk az égető munkaerőhiányról.

Lassan már szúrhatja kedves Olvasóink szemét, mi a fene folyik az Egyesült Királyságban, hogy már újabb gazdasági helyzetelemzéssel érkezünk ide a Racing Portal-ra, melynek alanya változásmentesen Nagy-Britannia, és a konklúzió még mindig negatív. Itt ezen a ponton kívánom megjegyezni: ez (a Brexit-et nem ide keverve) az egész világ problémája! Magyarországtól Ausztráliáig. A pénzdíjak, a fogadások, a lóversenyzés megítélése, a munkaerő mértéke állandó változásban van, ami olykor rosszul is érheti az ipart. A Racing Post pedig van olyan korrekt, hogy feketén-fehéren leírja az ország problémáit, ez pedig nem azt jelenti, hogy csak ott van jelen. Tom Peacock újságíró járta most körül a munkaerőhiány egyre égetőbb jelenségét.

Mennyiség és minőség. Egy ideális világban mindkettő jelen van az istállók személyzetében, de sajnos már nem ilyen világban élünk: a Thoroughbred Breeders’ Association (TBA) legfrissebb adatai szerint 55%-os hiánnyal dolgoznak az angliai ménesek a határozatlan idejű foglalkoztatottak terén. Nagyjából 3500-an dolgoznak közvetlenül a tenyésztői szakmában, évi kb. 15%-os üresedéssel. Az országban a lovak létszáma folyton nő, de most is majdnem ugyanannyian dolgoznak a szakmában, mint 25 évvel ezelőtt.

Simon Sweeting, az angliai Overbury Stud menedzsere még áldott helyzetben van, hiszen a helyszínen korábban működött tenyésztelep személyzete nála is folytatta a munkát, de aggódik az ágazat jelenjéért és jövőjéért:

„Remélem, nem vesszük ki a személyzetből a kedvet, hiszen azon vagyunk, hogy az élet olyan könnyű legyen és a munka szórakoztató, amennyire csak lehet, de végső soron az állatok nem tudnak gondoskodni magukról. Valakinek itt kell lennie a hét hét napján. Sok olyan fiatal jön be, akikben úgy tűnik, nincs meg az a fajta szorgalmasság és tudat, hogy ha állatokkal foglalkozol, akkor hétvégén, és ad hoc időpontokban is lesz munka. Természetesen vannak olyan emberek, akik ezt megcsinálják, de egyre kevesebb. Többen inkább heti öt napot, 8-tól 4-ig hajlandóak bármit is csinálni.” – nyilatkozta Sweeting.

Stuart Thom, ki tejelő gazdaságban és telivérek mellett született majd nőtt fel, a lósport iparának minden szintjét megjárta, volt év személyzeti dolgozója a Godolphin-nál, és már saját tenyésztelepét vezeti a Galloway Stud-ban az angliai Royston-ban. Jelenleg három teljes munkaidős dolgozót számlál:

„Nehéz lépést tartani a nagy tenyésztőkkel – főleg, ha hozzám hasonlóan az ember nem tud szállást biztosítani, így csak a környezetedben lévőkre hagyatkozhatsz. Már eszméletlenül nehéz tapasztalt alkalmazottat felvenni, rövid időre meg aztán pláne. Úgy látom, egyre kevesebb ember vállalkozik erre a szakmára, hiszen sem a munkaidő, sem a fizetés nem olyan kecsegtető, mint amit más állásoknál kaphatnak. Ezek kettőse pedig a fiatalok nagy részét kivonja.”

Míg az ország tele van zsokéképzőkkel, a tenyésztés terén csak két számottevő képzés érhető el: az nyitóképen is látható Irish National Stud évi 30 diákot oktat, míg a newmarketi National Stud 45 embert „bocsájt piacra” évente. A TBA új kezdeményezése, az Entry to Stud Employment (E2SE) pedig kilenc hét alatt próbálja kiképezni a jövő ménesgondozóit.

Egy előnye van a tenyészeteknek a tréningistállókkal szemben: kevesebbet, vagy egyáltalán nem kell lovagolni. Míg ez a lovat kedvelő emberek – főleg fiatalok – egy részét elrettenti, addig ez egy potenciális lehetőség azon idősebb lovászoknak, kik már nem akarnak lóra ülni a tréningistállóban, de még mindig állatok mellett szeretnének dolgozni. A gyakorlatban azonban mégsem valósul meg a váltás: az emberek gyakran nem tudnak róla, hogyan is válthatnának. Míg ugyanis a tréningistállóban dolgozó alkalmazottaknak van szakszervezete, addig a tenyészeteknél lévőknek nincsen közös érdekképviselete, de még a TBA-ban sincsenek regisztrálva. Ezzel szemben a National Association of Racing Staff (NARS) 6500 emberről gondoskodik, és elmondásuk szerint ritkán keresik meg őket ménesben dolgozók, de akkor mindig szívesen fogadják őket – még ha nem is tartoznak a fennhatóságuk alá. George McGrath, a NARS ügyvezetője elmondása szerint bár jelenleg úgy tűnik, a ménesben dolgozók elégedettek és nincsen szükségük szakszervezetre (annak ellenére, hogy ez egy teljesen szabályozatlan szakterület), de mégis egy szorosabb kapcsolat hidat képezhetne akár a „kiöregedett” lovászok és ménesek között.

És a Brexit? Itt is beleköphet a levesbe: a brit ménesek 45%-a alkalmaz legalább egy bevándorlót, főleg Közép-és Kelet Európából, kik gyakran csak időszakosan, tenyésztési szezonban érkeznek, és nem ritkán visszatérő „vendégek”, kik sokszor pótolhatatlan szerepet töltenek be. Simon Sweeting-nél pl. két lengyel is dolgozik, egyikük 10 éve. Egy, a kormány által benyújtott legújabb javaslat szerint a bevándorló munkaerőt maximum 1 évre lehet csak egyszerre alkalmazni, és minimum 30 ezer fontot kell fizetni évente azoknak, kik hosszabb vízumot igénylenek és képzettséggel rendelkeznek. Hol fizetne 30 000 fontot egy tenyésztő egy alkalmazottnak?

És a (képzett) munkaerőhiány nem egyedül a méneseket érintik: ahogyan még a nyári Jason Ward interjúban is szóba került, az egész ország kapar a jó személyzet után a versenyistállókban is. És nem csak Angliában és nem csak a telivéreknél: világszerte a sportlovaktól a tejelő tehenekig fennáll a hiány a megbízható és ügyes alkalmazottak terén. A dolgos vidéki élet báját ugyanis egyre kevesebben találják vonzónak, melyek túlmutatnak a csapatépítő- és kalandhétvégék korlátain.

A témáról bővebben itt és itt olvashatnak az érdeklődők.

Akik pedig nem tudnák hajnali kelések és lószőrös ruhák nélkül elképzelni az életüket, neki szólunk: a Thoroughbred Daily News rendszeresen megosztja a tenyészetek álláshirdetéseit – a WinStar-tól a Coolmore-ig böngészhetünk álláslehetőségek között, olykor kifejezetten európai diákokat keresnek gyakornoki pozíciókba, de menedzseri pozíciókra is sokszor van üresedés.

Fotók: Irish National Stud Twitter, The National Stud