The Long Fellow – Lester Piggott élete és pályafutása – 1. rész

A derby kapcsán fókuszban: a zsokékirály.

Ahogy Amerikában is eldöntetetlen, hogy Bill Shoemakert vagy Eddie Arcarot illeti a bevezetőben említett titulus, a briteknél sem biztos, hogy Lester Piggott-nak jár. Mégis róla ejtünk ma pár szót, mégpedig abból az okból kifolyólag, mert a

ma lefutásra kerülő Derbyt, nem kevesebb, mint kilenc alkalommal nyerte meg.

Lester Keith Piggott Wantage-ban (Oxfordshire, Anglia) született 1935. november 5-én, mégpedig egy olyan családba, amelyben a lóversenyzés több elhíresült alakjai is élt, akiknek sikereit egészen a XVIII. századig vezethetnénk vissza. Talán elég annyit kiragadni, hogy Lester édesapja, Keith Piggott nyerte zsokéként 1939-ben a Champion Hurdle-t, míg 1963-ban, immár idomárként a Grand National-t, amikor is Ayala Pat Buckley-vel a hátán győzött Liverpoolban. Nagybátyja négyszer nyerte meg az 1000 Guineas-t.

Lester balra 12 évesen, jobbra 1 évvel később. Fotók: theapprenticejockey.blogspot.com

A rendkívül csendes és visszahúzódó kisfiú 10 éves korában – természetesen édesapja felügyelete mellett – kezdett versenyekben is lovagolni, és 12 évesen már az első győzelmén is túl volt, amit Haydock Park-ban jegyzett The Chase nyergében. „Nagyon jó lovas, de sosem lesz annyira jó, mint az apja. Ő csak egy hétköznapi fiú” – mondta édesanyja ekkor.

„Igen boldog gyermekkorom volt. Nem tetszett az iskola. Semmit nem tudtam róla, hogy mi vár ott rám.  Csak a lovak érdekeltek. Négyéves korom óta lovagoltam és csak két dologhoz értettem: a lovakhoz és a versenyekhez. Szerencsére apám mindent megtanított nekem. Ő egyébként egészen más, mint én. Könnyed mozgását a nyeregben élvezet volt nézni. Persze amikor tanított én nem a fia voltam, hanem csak egy tanítvány a sokból. ”

Igazi szenzációnak számított, hogy 1954-ben, azaz 19 évesen megnyerte azt a versenyt, amely sok zsokénak egész pályafutása során nem sikerül: a Derby-t. Pedig lova, Never Say Die csak 33/1-as oddsal volt kínálva a start előtt.

1960-ban – immár háromszoros derbygyőztesként – megnősült. A londoni Szent-Márk templomban vezette oltár elé Susan Armstrongot és Newmarket-be, egészen közel a Rowley Mile-hoz költöztek, ahol ma is élnek. Az ara édesapja és bátyja is lóverseny tréner. Két lányuk született: Maureen, akit korunk egyik legjobb brit trénere William Haggas vett feleségül és Tracy aki az RTÉ sportriportere.

Több becenevet is kapott. Egyrészről a zsokék között extrém magassága (173 cm) miatt a „The Long Fellow”-t vagy a “housewives’ favourite”, azaz „a háziasszonyok kedvence”-t mert Piggott közkedveltsége az egeket ostromolta és nagyon sokat tett a lóversenyzés népszerűsítésesét. A „hatalom” elleni lázadása, kimagasló tehetsége a „nép zsokéjává” tette őt.

Édesapjával. Fotó: theapprenticejockey.blogspot.com

Pedig minden volt csak éppen szent nem. A győzelem érdekében szinte mindenre hajlandó volt. Deauville-ban, és Sha Tin-ban is felfüggesztették mert vagy ez ellenfél lovára ütött, vagy meglökte riválisa lovának fejét. Persze ez elkerülhetetlen büntetéseket vont maga után. A ló választásnál sem ismert kompromisszumot.

„Én vagyok a legjobb, ezért nekem kell a legjobb lovakat ülnöm” – mondta.

Meghallhatta ezt John W. Galbreath is, aki egyszerűen ragaszkodott ahhoz, hogy Lester lovagolja Roberto-t az 1972-es Derby-ben, pedig annak Bill Williamson volt az állandó zsokéja. Naná, hogy győztek, pedig nézzék a képet. Nem igazán volt jó pozíciójuk, de Lester erőszakossága ismét győzelemre vezetett.

Az előbbieket alátámasztják Terry Pritchard, ügynök szavai: „A legjobb zsoké? Gordon Richards jobb lovas volt, de Piggott mindig egy lépéssel előrébb járt mindenkinél. Ha például hatodik helyen ért célba, de látott egy másik lovat, akit zsokéja szerinte nem megfelelően lovagolt, elment a tulajdonoshoz, és azt mondta: Hadd lovagoljam neked és nyerni fogok vele.”

Persze később azt mondta már megváltozott ebben: „Amikor gyerek voltam csak a győzelemre tudtam gondolni. Ma már jobban érdekelnek a lovak és a karakterük.

A sportághoz való mérhetetlen alázatát viszont mi sem bizonyítja jobban, mint hogy szinte egész pályafutása során megőrizte versenysúlyát, az 51 kilogrammot.

Talán ennek elismeréseként kapta meg 1975-ben a lovagi címet, hivatalos nevén „A Brit Birodalom rendjét” (Order of the British Empire).

Olyan trénerlegendáknak lovagolt, mint Noel Murless vagy éppenséggel Vincent O’Brien.

Együtt a két zseni. Bal oldalon Piggott, jobb oldalon O’Brien. Kép: Racing Post

Utóbbival, azaz valójában a Coolmore-ral való kapcsolata éppen 20 éves partnerség és 9 klasszikus siker után, 1980-ban ért véget, és Murless vejéhez, Henry Cecilhez szerződött.

Ekkor már kilencszer volt a zsokék bajnoka Angliában.

Majd 1981-ben és 82-ben ismét, de egy évvel később kirobbant a vita All Along lovaglása kapcsán, amikor is Daniel Wildenstein megtiltotta, hogy lovagolja lovait, így került az Arc-nyerő telivér nyergébe Walter Swinburn. Ez meglehetősen sokba került neki, hiszen All Along egy káprázatos őszi kampány után az Év Lova címig vágtázott az Államokban. Ez feszültségeket generált csapaton belül, hiszen Cecilnek Wildenstein volt az egyik legnagyobb tulajdonosa. A megoldás az lett, hogy Lester mellé leigazolták a szintén világsztár amerikai Steve Cauthen-t. Az ügy hátteréről nem sokat tudni, de az tény: az angol sztárzsoké bizony sosem bánt kesztyűs kézzel a rábízott lovakkal.

1985-ös szezon után befejezte káprázatos lovas karrierjét és trénernek állt. Nem sokáig lubickolhatott azonban a sikerekben, mert hiába alakult ígéretesen ez a pályafutása is,

hamarosan a börtönben találta magát.

Több mint 3 millió fontos adócsalásért három év letöltendőt kapott, amelyből végül 366 napot kellett a hűvösön csücsülnie, és a lovagi címe természetesen visszavonásra került. Piggott-ról mindig is köztudott volt, hogy csak azon szabályokat tartotta be, amelyek neki is tetszettek. A versenypályán és az életben is öntörvényű volt, így senki egy pillanatig sem kételkedett abban, hogy valóban el is követte azt, amivel megvádolták.

A büntetés letöltése után, sokakat meglepve újra a lovaglócsizmát vette fel, és 10 nappal a visszatérése után, 1990 októberében már megnyerte a Breeders’ Cup Mile-t, Royal Academy-val. Aki nem mellesleg Nijinksy ivadék.

Amerikában senkit sem érdekelt, hogy milyen okból szakadt meg a pályafutása. A Bredeers’ Cup hétvégéjének egyik legnagyobb csillagát, hatalmas ovációval ünnepelte a Belmont Park közönsége.

Holnap folytatjuk!