Pat Eddery – 1. rész

Napra pontosan öt évvel ezelőtt hunyt el a lóverseny-történelem egyik legnagyobb zsokéja, Pat Eddery.

Patrick James John Eddery 1952. március 18-án született Newbridge-ben, Írországban. Sorsát vélhetően megpecsételte, hogy ez a település alig két mérföldre fekszik a curraghi versenypályától. No, meg természetesen, akár egy telivér esetében a “vérvonala” sem mellékes, hiszen édesapja, Jimmy Eddery a Panaslipper nyergében 1955-ben Ír Derbyt nyerő zsoké, míg édesanyja, Josephine, a szintén zsoké Jack Moylan lánya.

A kis Patben nagyon hamar megfogalmazódott élete álma: ő bizony már sihederként kijelentette, hogy édesapját követve derbygyőztes zsoké szeretne lenni. Seamus McGrath istállójában el is kezdte az alapok elsajátítását, de már 15 évesen, 1967-ben Angliába költözött, ahol Frenchie Nicholson tanítványa lett. Majd két esztendőt kellett várni első győzelmére, ami 1969. április 24-én adatott meg számára Epsom Downsban. Akkor még aligha sejthette bárki, hogy a lankák micsoda sikereket tartogatnak még számára.  Sorra aratta győzelmeit és 1971-ben már ő volt a Champion Apprentice Jockey.

Fotó: Robert Hallam

Eddery stílusa nem volt elegáns, főleg a meglehetősen konzervatív, angol szemüvegen át nézve, annak a szokásának köszönhetően, hogy fel-le „ugrált” a nyeregben, miközben egyre közeledett a cél felé, de tagadhatatlanul hatékony volt módszere. Frenchie Nicholson elmondta, hogy sajnálja, hogy védence elhagyta az általa tanított “csendes, kifinomult” stílust, de elismerte, hogy a fiatal zsoké “teljes összhangban van” az általa lovagolt lovakkal.

1972-ben úgy nyerte el pályafutása addigi legnagyobb trófeáját, hogy lova csak második helyen ért célba, de az Ascot Gold Cup győztesét (Roc Roi) kizárták. Ekkoriban Geoffrey Barling csapatát erősíttette, majd Peter Walwyn istállózsokéja lett.

1974-ben, a második világháború utáni időszak legfiatalabb championjaként szerezte meg első bajnoki címét, és a szakírók is az Év Zsokéjának választották.

1975-ben kezében az első derbytrófea, a később Ír Derbyt és King George-ot is nyerő, Grundy révén, amit még kettő (angol) követett.

Grundy – Gerry Cranham fotóján

Ezt követően olyan futtatói nagyságok kérték fel lovaikra, mint pl. Robert Sangster, Prince Khalid Abdullah vagy éppen Maktoum sejk! Halála után többen egybehangzóan azt nyilatkozták róla, hogy olyan ösztönös zseni volt, akinek tehetségét vétek lett volna kizárólag egyetlen istálló alkalmazásába állítani.

Karrierje során 11 angol bajnoki címet szerzett, kétszer is négy egymást követő szezonban ünnepelhetett (1974–1977; 1988–1991).

De!

De amiatt, hogy 1980 őszén csatlakozott honfitársa, Vincent O’Brien istállóhoz, ezáltal gyakorlatilag sosem lovagolhatott a szombati, nagy angol meetingeken, ez egészen biztos, hogy sok-sok nagy (angliai) győzelemtől és bajnoki címtől fosztotta meg, bár kétségtelen, hogy 1982-ben ír bajnok (is) lett.

Angliába visszatérvén 1986 és 1996 között hétszer lett champion (!), mégis a lóversenyrajongók számára a legemlékezetesebb az 1987-es esztendő, amikor is 195 győzelemmel úgy lett második, hogy az amerikai világsztár, Steve Cauthen kettő sikerrel megelőzte.

Volna.

Egy óvást követően azonban 196-196-ra módosult az állás, így az angol lóverseny történelmében először hirdettek holtversenyt. Egész éven át tartó epikus vetélkedésük uralta a címlapokat, ami a lehető legjobb reklámot jelentett sportágnak. Egy évvel később már egyedül lett ismét bajnok.

Holnap folytatjuk!

Nyitókép: Racing Tales Twitter