John Oxx – 2. rész

Folytatjuk a tréner bemutatását.

Az előző rész itt olvasható.

Minden tisztelettel Oxx eltökéltsége iránt, nem mehetünk el szó nélkül az örökség mellett, melyet Sea The Stars csikói, Stradivarius és Crystal Ocean tovább gyarapítottak a Royal Ascot-on és az Ebor Festival-on. Továbbá látva a veretlen klasszisok futásainál az idegességet, elgondolkozunk, nem segített-e Sea The Stars-nak, hogy debütálásakor kikapott?

“Michael Kinane nagyon kedves a lovakkal első versenyükön” – meséli Oxx. “Mindig mondta, hogy jó szájízzel kell befejezniük. Amikor még fiatal és bolond voltam, szerettem volna, ha egyből nyernek, de ez azóta megváltozott. Talán győzhetett volna, de végül ez adta meg a lónak a szándékot, és néhány héttel később könnyedén nyert Leopardstown-ban.”

Ezt követően pedig Sea The Stars minden egyes futással új szintekig ásott a mentális és fizikai szívósság bányájában. “Ezért mondtam mindig mindenkinek, hogy nem is tudom, milyen jó igazából. Mert a lovak mind hibáznak néha, ő azonban soha nem tette.”

Akkor Nijinsky volt a legutóbbi brit Hármas Korona-győztes, és nagy nyomás nehezedett Oxx-ra, hogy engedje-e lovát futni a St Leger-ben a tripláért, ám végül kétely nélkül az Irish Champion Stakes-re nevezte, ahol Sea The Stars legmagasabb formaszámát érte el, majd egy hónapra rá az Arc de Triomphe-ban megkérdőjelezhetetlenül felült Európa trójára.

Eközben Oxx szolgálatot tett a hosszútávú versenyek hírnevéért is. Véleménye szerint egy jó ló közömbös a táv iránt, gondoljunk csak Justify-ra, ahogy begaloppozott a célba Belmont-ban.

“A tenyésztők mindig összekeverik a távbírást és a sebesség fogalmát. Nem ismerik fel a különbséget az igazi klasszis, a koraérettség és képesség között, hogy rövid távon nyerni tud egy telivér. Néha van egy domináns sprintered, de többnyire csak néhány hossz választja el a jó hendikep-lovakat a Gr1-győztesektől.”

Ezzel egyetemben, Oxx élvezi a különböző típusú lovak készítését. Sajnálatos módon gyakran találja magát a saját türelme áldozatának, és inkább visszafogott stílusú telivéreket kap. Másrészt viszont, ez talán visszaállítja a helyzetét, mint tréner, miközben változatlanul marad az, ami mindig is volt: úriember.

Oxx nem szeretné, hogy sajnálják, és nem meglepő módon továbbra is udvarias azokkal is, akik elhagyták az istállóját, de azt sem akarja, hogy bárki el tudja képzelni, félig nyugdíjba vonult.

“A feleségemmel keményebben dolgozunk, mint valaha” – beszélt a visszatérési vágyairól. “De bizakodó vagyok. Jó vevőink vannak, és kedves emberek. Egyre inkább felismerem, ez ennyire fontos.”

“Az évek során nagyszerű futtatókkal dolgoztam együtt. Általában nem találom nehéznek a közös munkát, csak időre és megfelelő kommunikációra van szükség. Tehát igen, talán egy fiatal, felzárkóztató edző, mint én, aki nem fog edzeni 200 lovat és van egy kis tapasztalata, talán kínál valamit.”

Az itt leírtak forrása a TDN cikke.

Képek: Racing Post