Ismeretlen Kincsem sztori

Kincsemről, a vele kapcsolatos történetekről és anekdotákról számtalan írás, ismertetés, méltatás jelent meg. Mégis van egy kis, eddig nem hallott történet – ami hiteles -, mert pár éve elhunyt jó barátomtól hallottam.

Ez a jóbarát S. S. sok évtizeddel ezelőtt külföldre került és Londonban egy nagy artista ügynökség fejeként működött. Feleségével és annak híres csoportjával a szó szoros értelmében az egész világot beutazta.

Ausztráliában, Sydney-ben és Melbourne-ben nagy sikerrel szerepeltek, és működésük végén S. S. véleményét kérte az ausztráliai szakemberektől: utazzék-e artista táncos csoportjával Új-Zélandba, mert ott még nem voltak és Wellington biztosan nagy sikert jelentene számukra. Az ausztráliai impresszárió erről kifejezetten lebeszélte. Megmondta, a wellingtoni varieté-orfeum kombinát igazgatója csak egzotikus országok artistáit (orosz, kínai, japán, mongol, stb.) szerződteti, reménytelen volna a próbálkozása. – Well! – mondta S. S. és elindult truppjával Wellingtonba. A szórakoztató kombinát igazgatója jóformán meg sem hallgatta a kínálkozást, de a körülnéző S. S. meglátta az igazgató asztala mögötti falon egy remek versenyló fényképét, alján egy szó: Kincsem (Pállik Béla festménye után készült.) S. S. megkérdezte a zordképű embert, hogy kerül hozzá – ez a számára talán semmit sem jelentő fénykép.
– Uram! – horkant fel a wellingtoni üzletember -, a mi fajtánk lóimádó és ez a páratlan tudású magyar telivér minden idők legyőzhetetlen lova volt, fényképe szobám dísze. A régen kivándorolt (balassagyarmati származású) honfitársunk szinte harsogva mondta: „De hiszen én is magyar vagyok!” és ezt ősi irataiból azonnal igazolta.
Az Új-Zélandi üzletember meglepetten ránézett. „Magyar – Ma-gyar” – mondta, majd széles mosollyal S. S. elé aláírásra tett egy négy hétre szóló szerződést. Az artistacsoport négy hétig óriási sikerrel szerepelt a wellingtoni varietében. A plakátok „Kincsem trupp” név alatt hírdették fellépésüket.

Horváth József/Turf archív