Főszerkesztői interjú – 2. rész

Folytatjuk tegnap megkezdett beszélgetésünket.

BD: Azt hiszem, kijelenthetjük, hogy az áramszünet mellett az írói válság az egyik leghatalmasabb rémálma az online újságíróknak. Sok év tapasztalatot tudhatsz magad mögött, mégsem észrevehető a publikált írásaidon ennek a jele. Hogyan lábalsz ki ebből a rémálomból?
SA: Sosem voltam írói válságban. Szebényi Dani mesélt nekem erről, hogy neki néha mennyi szenvedést okoz leülni a gép elé és elkezdeni, de hát mi nem regényeket írunk. Az én rutinommal – mivel állandóan felkészült vagyok, hiszen követem a világsajtót – 10 perc sem kell egy versenybeharangozóhoz. Ha pedig láttam a futamot még a fele sem a tudósításhoz. Kosár cikkeknél már éreztem ilyet. Mikor 3 órán át izzadsz a csarnokban és utána szorít a határidő, azt pokolba kívánod néha.

Minden idők egyik legnagyobb zsokéjával, Lester Piggottal 2009-ben

BD: Bizony ehhez a szakmához hozzátartozik az, hogy kritikát kap az ember, építő és romboló jellegűt egyaránt. Volt olyan, hogy ezek kedvedet vették, vagy esetleg a rossz vélemény a fejlődésre, kitartásra buzdított?
SA: Egyik sem. Se nem bántott, se nem buzdított. Soha nem érdekelt mások interneten vagy a hátam mögött közölt véleménye. Persze voltak negatív, sőt rosszindulatú kommentek, kritikák, de ezek még akkor sem zavartak, ha jogtalannak éreztem őket. Mindenkinek meglehet a véleménye az én tevékenységemről is. Nekem is van természetesen másokról. Aki odajött és jobbító szándékkal ezt szemtől szembe elmondta, attól nyilván jobban elfogadható mindez, no meg persze voltak és vannak olyan emberek az életemben, akiknek adok minden egyes szavára. Évekig jártam a lóversenyvállalat 4. számú irodájába, pusztán beszélgetni jóbarátommal az irodavezető, Vitéz Györggyel. Minden pénteken jött a turfért Szenes Iván, akit sosem mertem megszólítani, de amikor elment mindig arra gondoltam: talán az én cikkeimet is elolvassa. Ez nagyon jó érzés volt. Ez tényleg imponált nekem és ösztönzött, hogy még jobb legyek. Betegsége után lánya, Andrea jött mindig a lapért.

BD: Meddig tervezted a Racing Portal-t folytatni?
SA: Nem sokáig. Remélem, mielőbb átveszi valamelyikőtök.

BD: Mi a legnagyobb álmod még a Racing Portal-lal kapcsolatban?
SA: Semmi. Már az összes teljesült, sőt sokkal több, mint valaha reméltem. A legnagyobb hozadéka, hogy csodálatos emberekkel ismerkedtem meg. Olyanokkal is, akiket még az ötvenhez közelítve is tátott szájjal hallgatok. Akik pedig már nincsenek közöttünk, azok nagyon hiányoznak, mint pl. atyai jóbarátom Németh Feri bácsi, akit szinte “pótapámként” szerettem és élete utolsó éveiben már nem a legenda volt számomra, hanem az a személy akiről minél többet gondoskodni szerettem volna.

BD: Ha már hazai lóversenyzésről van szó; sokszor találkozhattak az olvasók a Racing Portal  lapjain a magyar galopp személyiségeivel, velük mennyire ápolsz szoros kapcsolatot?
SA: Szorosat szinte senkivel. A zsokék között van egy jóbarátom, de nem is olyan rég összefutottam pl. Szuna Szabival. Ugyanúgy beszélgettünk, mintha tegnap találkoztunk volna. Többekről a tisztelet hangján szólhatok csak.

Dobrovitz József fogathajtó világbajnokkal egy OTP Lovas Világkupán

BD: Nemzetközi szinten érvényesült-e valaha a lap? Gondoltál arra, hogy idegen nyelven több olvasót vonzz be?
SA: Pont ezen mérem a lap sikerét, nem pedig az olvasottságokon. Az, hogy a Royal Ascotra és minden galopp világeseményre kapunk akkreditációt ez a munkánk elismerése. Ne feledjük: volt egy esztendő, amikor több Global Champions Tour nagydíjról is élőben tudósítottunk pedig a díjugratás nem igazán az erősségünk, de még ebben a szupersztároktól hemzsegő csúcssorozatban is partnerként kezelték a Racing Portalt.
A második kérdésre a válasz: határozottan NEM. Mi az angol, francia lapok alapján dolgozunk. Miért olvasná el nálunk egy cikket egy angolul tudó, ha ezt megteheti 20 nívós világlapban?

BD: Ha már díjugratás, rögtön szembetűnik, hogy az új honlapon is, külön rovatban helyet kapnak a lovassportok. Miért fontos ez számodra?
SA: Kiváló kérdés, örömmel beszélek erről. Ahogy már szó esett róla, a mi küldetésünk talán az, azaz lehet hogy fent ez lett megírva számunkra, hogy népszerűsítsük és elmondjuk mennyire csodálatos sport is a lóversenyzés. (Különösen most van erre szükség, hiszen talán soha ennyi támadás nem érte a szakágat, mint 2018-ban.) Ezért is szlogenünk, hogy “Több mint Lóverseny”, hiszen nem feledve, hogy mi a galoppsportban szeretnénk a legerősebbek lenni, de a többi lovas szakág esetén legalább a  jéghegy csúcsát kapargassuk, azaz a legfontosabb eseményekről mindenképpen szóljunk. Amikor pl. Hugyecz Mariann bejutott a göteborgi világkupa döntőjébe a svéd kollégák kérésünkre azonnal küldték a friss képeket, pedig biztosan látták, hogy a RP nem nevezhető éppenséggel díjugrató szaklapnak.

Idehaza rengeteg lovas eseményre kapunk meghívást, és úgy érzem ezeken egy-két storyval felhívhatom még inkább a  figyelmet a lóversenyzésre, bár amíg a Magyar Lovassport Szövetségben olyan “telivérekkel megfertőzött” szakemberek dolgoznak, mint pl. Szebényi Dániel vagy az általam pár nappal ezelőtt megszólaltatott Szotyori Nagy Kristóf, addig talán én felesleges is vagyok azokban a körökben. Szerencsémre mindkettejükhöz több éves sportbarátság fűz.

Megtörtént eset, hogy pár évvel ezelőtt a fogathajtó Vecsés-kupán egy férfi a piszoár előtt állva szólított meg, hogy ugye én vagyok a Racing Portal főszerkesztője és, hogy a mi cikkeinket olvassa minden héten a Magyar Turfban. No, ezért fontos számomra a lovasrovat, hiszen ha ez az úr minden héten olvassa Turfot, valószínűleg inkább lóverseny mintsem fogathajtás szimpatizáns, de ha ez mégis fordítva lenne, és mi, a RP szerkesztősége picinyke kis részben hozzájárultunk ahhoz, hogy őt megnyerjük a sportágnak nekünk már megérte.

Reméljük a díjugratás (fogathatás és a többi lovassport) szerelmesei is a Racing Portalról tájékozódnak lóversenyügyben, de ha ez nincs is így, mi egy hidat szeretnék képezni köztük és “lovisok” között. A lovassportok kedvelői forduljanak (néha) a galopp felé, és a lóversenyrajongók is látogassanak el a Nemzeti Lovarda nagyobb rendezvényeire, vagy legalább legyenek tájékozottak a legfontosabb történéseket illetően. Nyilván azért vannak a belépőjegy sorsolások, hogy a galoppkedvelők kicsit nyissanak más lovas szakágak felé, de természetesen nekünk a “visszairány” a fontosabb.

Másrészről engem érdekelnek is azok az események amelyekre elmegyek, és ha már ott vagyok igyekszem hasznosan tölteni az időt. Itt van most ez a történelmi CSIO díjugrató verseny. A sajtótájékoztatón több tv stáb is ott volt, de az írott sajtóban én nem láttam (teljes) interjút csak a miénket, pedig azt ott találtam ki abban a pillanatban, mármint hogy elkészítsem Kristóffal. Azaz ez engem inspirál, hogy nem is számítunk díjugrató szaklapnak, de mégis CSAK nálunk van riport a szakági elnökkel. Ilyenkor tudok elégedetten hátradőlni.

BD: A lovassportokról beszélve, magától értetődő, hogy a galopp mindnyájunknál előnyt élvez a többi szakággal szemben. Kíváncsi lennék, neked mi az, ami a lóversenyt feljebb emeli a többinél?
SA: Nálam ez sosem volt kérdés, de nekem úgy is tanították: a sportok királynője az atlétika, a sportok királya a lóverseny. Szebényi Dánielt ma már szóba hoztam egyszer. Ahogy ő nem is olyan régen fogalmazott az angol telivérről, azt úgy vélem az iskolákban kellene oktatni és minden lovas embernek naponta egyszer elolvasni. Ugyanígy gondolom én is.

“Én azt vallom, hogy az angol telivér a ló etalonja. Az angol telivér tenyésztése, kitenyésztése, története annyira csodálatos dolog, hogy egy lószerető embernek az angol telivér az első számú ló. A ló. Annyira csodálatos ló, hogy aki az angol telivért nem szereti, azzal nem érdemes lovakról beszélgetni. Minden megvan benne, ami egy élőlényt nagyszerűvé tesz.”

Nem véletlenül ő az első számú magyar lovas újságíró. Mindenki csak tanulhat tőle.

BD: Mivel nyit az új Racing Portal? Mire számíthatnak a nemzetközi lóversenyzés szerelmesei?
SA: Közel két hónapos, de kemény munkával telt leállás után a két királynővel nyitunk. Szombaton (18-án) Winx, utána pedig hét közepén Enable fut, így a megújult Racing Portalon ők lesznek az első főszereplők, de természetesen további meglepetésekkel is jövünk, mindjárt elsőként főszerkesztő-helyettesünk friss angliai élményeivel és egy exkluzív interjúval. Remélem, hogy a lap minőségben fel tud érni hozzájuk, bár ez inkább most már rajtatok áll.

BD: Végezetül, kik segítették a Racing Portal-t és persze téged az idáig vezető úton?
SA: No, ebbe csak belebukni lehet (nevet). Ilyenkor jönnek a sértődések ha kimarad valaki, így most egyetlen név sem fog elhangzani, pedig legalább 100 embernek mondhatnánk és remélhetőleg mondtunk is köszönetet a hosszú évek folyamán. Remélem akik segítették a lapot, azokkal éreztetjük is kellőképpen a hálánkat és a köszönetünket.

BD: Köszönöm az interjút és sok sikert magunknak, azaz a lapnak.
SA: Így legyen. Senki ne feledje mostantól racingportal.eu!

A nyitóképen főszerkesztőnk a milánói San Siro-ban 2018-ban, a  záróképen, azzal a lovasemberrel, akit őt mindig lenyűgözi: Jean-François Pignon-nal 10 évvel korábban.