Fájdalmas hajnali ébredés

Tegnap jó korai időpontra kellett beállítani a vekkert, de mégsem élveztük felhőtlenül, a nem kevesebb, mint  nyolc Group versennyel megspékelt caulfiledi szuper versenynapot.

Az internetre felcsatlakozván ugyanis szembeötlő volt a hír: A.P Indy nincs többé. Az amerikai szuper csődört, holnap búcsúztatja majd Csondor Orsolya, így én most azt fogom elmesélni Önöknek, hogy mi történt az ausztrál futamokban.

A nevével ellentétben nem (csak) a kétévesek számára kiírt, 1400 méteres Futurity Stakes (Group 1, 3yo+) elsöprő favorit tarolást hozott, mert a Streets Of Avalon-Super Seth-Melody Belle befutási sorrend láttán rengetegen mehettek a kasszákhoz.

A legszomorúbb a második helyezett csapata volt. Mind Glenn Boss, mind pedig Anthony Freedman mérhetetlenül csalódott volt az elveszett futam miatt. Nem csoda, hiszen a győztes Magnus ivadék ezzel automatikusan jegyet váltott az ötmillió dolláros All-Star Mile-ra. A nyerő mesternek, Shane Nichols-nak ez volt pályafutása második Gr1-es győzelme.

A nap névadó futama, a Blue Diamond Stakes (Gr1, 1200 m) szintén alaposan felkavarta a érzelmeket, mert a nyertes lovas, Michael Walker 2018 óta nem tudott Group 1-es versenyben győzni, de most ő ünnepelhetett.

No, nem azért mert formán kívül került volna, hanem mert a Melbourne Cup után, már-már elviselhetetlen fájdalmai miatt elkerülhetetlen volt számára egy csípőműtét, így hosszú hónapok és az ezzel járó levertség után, ezen a szombaton aligha lehetett nála boldogabb embert találni Caulfiled-ban. Az előzetesen csak 26/1-hez adott Tagolával olyan remekbe szabott győzelmet arattak a másfél millió dolláros futamban, hogy a két dobogóra érő (Hanseatic és Personal) mellett a teljes mezőny csak hátulról látta őt a célban.

Bevallom őszintén elérzékenyültem. Mindenki tudja: három nappal a Melbourne Cup előtt már szinte járni sem tudtam a fájdalom miatt, aztán teljesen magamba fordultam és a depresszió felé haladtam a sok-sok támadás miatt, de ez most egy nagyszerű nap, egy nagyszerű eredmény egy kiváló csikó számára, aki megmutatta mire is képes valójában.”

A MC kapcsán, Michaelt ért atrocitásokkal a héten külön cikkben foglalkozunk majd.

A közönségtől hatalmas tapsot kapott a páros. A csikó Lord Kanaloa hírnevét öregbíti és jöhet számára a Golden Slipper.

A záró királykategóriás parti, az Oakleigh Plate (Gr1, 1100 m) eredménye is címlapokra kívánkozik – és nálunk meg is kapták a ezt –  hiszen azt egy hölgylovas, nevezetesen Linda Meech nyerte meg Pippie (Written Tycoon) nyergében. Mindig öröm a gyengébb (?) nem sikeréről tudósítani, és ez most még örömtelibb, hiszen a versenynapot élőben követve több nagyszerű lovaglást láttunk a női zsokéktól.

Csak annyit mondtam Lindának: kapaszkodjon, amikor a kapuk nyílnak. Ő extra, mármint extra különleges.” – mondta  lováról a győzelem mámoros pillanataiban, a pályafutása első Gr1-es trófeáját szerző Chris Meagher, aki, az 1985-ben Melborne Cupot nyerő tréner, John Meagher fia.

A csapatnak előzetesen komoly gondot jelentett, hogy találjanak egy lovast, aki egyrészről még nem köteleződött el, másrészről pedig tud 52 kilogrammot lovagolni. Így esett a választás Lindára, aki abszolút nem okozott csalódást.

Ez röviden az ausztrál szombat reggel krónikája. Holnap tehát főszerkesztő-helyettesünk búcsúztatja A.P. Indyt!

Kép: Meagher Racing twitter