Ez aztán a trónfosztás!

Tényleg ellopták a hazaiak orra elől az Arc de Triomphe trófeáját – csakhogy nem a britek.

Egy gyors előzmény azoknak, akik esetleg nem olyan naprakészek a lóversenyben és beharangozónkat sem olvasták: tegnap délután története során századik alkalommal rajtolt el Európa legdrágább, nem mellesleg legmagasabb presztízsű versenye, a Prix de l’Arc de Triomphe. A futam általában a rendező franciák és a brit-ír küldöttség csatája, és idén is erre számítottunk a startlistát szemlélve.

Egyenlőnek azért nem mondanánk az esélyeket, ugyanis kimagaslott a Godolphin Epsom Derby és King George győztes Adayarja. Sereg András főszerkesztőnk egészen pontosan nullával határos esélyt látott arra, hogy ez a kupa bárki máshoz kerüljön, minstem Frankel hároméves fiához. Az élet aztán ismét bebizonyította, hogy a “nullával határos” továbbra sem egyenlő a nullával.

Ez már akkor egyértelművé vált, mikor az erejével elkészülő pej mellett a befutóban egy szempillantás alatt ment el Tarnawa, Hurricane Lane és Torquator Tasso hármasa. Az igazi meglepetés azonban csak ezután következett: a németek négyévese eszméletlenül szoros végjátékban, de gyorsabbnak bizonyult. Torquator Tasso 80-as szorzóval tört borsot a nemzetközi “elit” orra alá.

Szakmailag vitatkozhatnánk róla, mennyire is indult Adlerflug fia ténylegesen az esélytelenek nyugalmával, hiszen Németország egyik legfontosabb versenyét, a Grosser Preis von Badent rakta zsebre a francia látogatás előtt. Ugyanakkor az is tény, hogy a közép- és a nyugat-európai telivérek nem gyakran találkoznak év közben, így az őszi kontinensmeetingekig nehéz összehasonlítani az erőviszonyokat. Ám mindez csak ritkán mutatkozik meg, mert az esetek túlnyomó részében a közép-európai aspiránsok maximum helyezéseket csípnek el Párizsban.

Lényeg a lényeg, a centenáriumi Prix de l’Arc de Triomphe győztese Torquator Tasso, Marcel Weiss idomítottja, a nyeregben Rene Piechulek, míg második Tarnawa (Aga Khan ír méneséből), a dobogó legalsó fokán, valamint negyedikként pedig Appleby duója, Hurricane Lane és Adayar.

“Nem találom a szavakat. Nem hiszem el, hogy megnyertük. A ló tulajdonosa komoly ajánlatokat utasított el, és odavagyok az örömtől, hogy edzhetem. Egy igazi sztár. Jövő héten beszéljük meg a jövőbeli terveket, lehet, hogy Japánba is megyünk” – nyilatkozta a Weiss teljes eufóriában.

Tekintettel arra, hogy a reggeli kávé fölött vélhetően senki nem szeretne egy doktori disszertáció terjedelmében olvasgatni, a hétvége további részét inkább rövidre zárnánk. Szombaton kettő, vasárnap hat Gr1 rajtolt el Longchampban, amikben kizárólag Frankie Dettori tudott duplázni, míg a trénerek között Gosdenéknek, Appleby-nak, Fabrénak és társaiknak egyaránt be kellett érni egy-egy királykategóriás trófeával.

Ami a nyolc Gr1 nemzetek közti megoszlását illeti, a britek összességében fényes győzelmet arattak, hiszen a kiemelt trófeák felét elhódították, szám szerint négyet. A hazai franciák kettő aranyérmet hoztak el, míg Írország és Németország egyaránt egy-egy sikerrel vette ki a részét a hétvégéből.

Amit még érdemes elmondani összefoglalóban; egy: a nyolc Gr1-ben nyolc különféle apamén csikója ért haza, ráadásul nagyrészt kevésbé ismert örökítők, kettő: a Ballydoyle ezúttal győzelem nélkül indul haza. A British Champions Day-en talán vígasztalódhatnak O’Brienék.

Ez volt tehát a századfordulós Prix de l’Arc de Triomphe hétvégéje: izgalmas és fordulatos, ahogy azt vártuk.

Nyitókép: Racing Post

3 thoughts on “Ez aztán a trónfosztás!

Comments are closed.