Enable ismét Európa legjobbja – tényleg?

Az európai szezon lezártával visszatekintve az évre kicsit közelebbről is megvizsgáljuk az erőviszonyokat – persze a szubjektivitás innentől magától értetődő.

November 12-én a Cartier Awardson 2017 után ismét Enable-t választották az “Év Lovának”, amibe azért több szempontból is bele lehet kötni, de be kell vallanunk, nem szívesen lettünk volna a választóbizottság helyében (a díj sorsáról adott versenyekben gyűjthető pontok, olvasói szavazatok és a szakmai zsűri együtt dönt), hiszen míg a legtöbb évnek megvannak a kiemelkedő sztárjai, addig ezúttal a legjobbak sem stabil topformában teljesítettek.

Gondoljuk csak végig! Ha összehasonlítjuk 2019-et a tavalyi évvel, akár csak a legnagyobb húzónevek szintjén, jól látható a különbség: 2018-ban ott volt Roaring Lion, Alpha Centauri, Stradivarius, Cracksman, év végén még Enable is visszatért egy történelmi ARC – BC Turf duplára. Ezek a lovak gyakorlatilag sikert sikerre halmoztak ritkán becsúszó közeli “csak” helyezésekkel, ezzel szemben idén sem Enable, Magical, Crystal Ocean, Waldgeist vagy bárki más nem emelkedett ki a többiek közül.

Ezt a Timeform számok is alátámasztják: tavaly Cracksman 136-as formaszámmal vitte el a pálmát, míg most – mindössze egy jelentős meetinggel a szezon vége előtt – Crystal Ocean, Enable és Waldgeist hármasa az ott azért kevésnek számító 128-cal tanyázik az élen. Kimagasló teljesítmények terén tehát be kell vallanunk, 2019 valamelyest visszaesés volt, még ha a főhősök klasszisából ez nem is von le.

Ebből a nagyon kiegyenlített helyzetből pedig most Enable jött ki legjobban, de azt valószínűleg mindenki látja, hogy idei teljesítménye közelébe sem ér sem Roaring Lion tavalyi tündöklésének, sem saját 2017-es érinthetetlen zsenialitásának. Négy futásból három győzelem a mérleg, ami amúgy még úgy sem egy “Év Lova-performansz”, hogy egytől egyig kiemelten fontos Gr1-ek voltak, ráadásul a Yorkshire Oaks volt az egyetlen, ahol tényleg egyértelműen a mezőny legjobbja volt – meg kell hagyni, ott stílusosan hagyta maga mögött Magicalt.

Természetesen ettől függetlenül egy fantasztikus lónak tartjuk az ötéves kancát, számtalanszor hangsúlyoztuk már, mennyire tiszteljük a sorozatnyerőket, háromévesen pedig szó szerint nem akadt ellenfele a kontinensen, azt azonban be kell látnunk: idén csak árnyéka volt legjobb formájának, és nem tudott annyit felmutatni, ami után nyugodt szívvel odaadhatták volna neki az “Év Lova” címet.

Vele szemben pedig ott volt Magical. Egyértelműen nem mondhatjuk rá, hogy Európa legjobbja lett volna, kilenc rajtból mindössze négy győzelem, az ARC-on csak ötödikként végzett, másrészt viszont három kiemelt Gr1-trófea van a neve mellett és a már említett longchampi összecsapáson kívül nem szerepelt másodiknál rosszabb helyen. Sajnáljuk, hogy jövőre nem láthatjuk újra versenyben, hiszen láthatóan fejlődésben volt a Coolmore legnagyobb üdvöskéje.

Crystal Ocean patinás társaságot utasított maga mögé a Royal Ascoton

Waldgeist, Crystal Ocean, Blue Point és Star Catcher szép sikereket ünnepelhettek idén, de mindhárman csak rövid ideig voltak a csúcson: Waldgeist szeptemberig alig ért el említésre méltó eredményt, Star Catcher igazán csak év végére ért fel a legjobbak közé, míg Blue Point június óta nem lépett pályára, bármennyire impozáns is 5/5-ös mérlege és hogy a Royal Ascot mindkét nagy sprintversenyét elhozta egy héten belül, amiért nagyon megérdemelten meg is kapta a legjobb sprinternek járó elismerést. (Tegyük hozzá, a is ellene szólt, hogy a választóbizottság híresek ódzkodik a szélsőséges távok specialistáitól az “Év Lova” kategóriában.)

Egyedül Crystal Ocean az, aki komoly szereplő volt egészen őszig: három győzelemmel kezdett, a Royal Ascoton olyan neveket utasított maga mögé, mint Magical, Waldgeist és Sea Of Class, majd utána is csak nyakhosszal, illetve fejhosszal kapott ki, ráadásul formában felülmúlta Enable-t. Hatalmas kár, hogy szeptemberben súlyos lábsérülést szenvedett tréning közben, aminek következtében azonnali hatállyal véget ért versenykarrierje, mert ha ősszel is így folytatja, reális esélye lehetett volna elorozni a jeles címet.

Stradivarius egyetlen veresége az elmúlt két évben: British Champions Long Distance Cup

Végezetül pedig Stradivariust is számításba vehettük, miután 2018 eleje óta tartó veretlenségi sorozata mindössze orrhosszal ért véget október 19-én a Champions Dayen, addig pedig mindent megnyert, amit stayer csak megnyerhet: másodjára is elhódította a Weatherbys Hamilton egymilliós bónuszát, három Gr1-trófeát gyűjtött be és Enable után ő is statisztikailag kimutathatóan tömegeket vonzott a nézőtérre, valamint a képernyőhöz. Nagy peche van, hogy a hosszútáv fekszik neki, mert ha ugyanezt egy és másfél mérföld közötti távon viszi véghez, már bizonyára a teljes szakma a lábai előtt heverne.

A háromévesek idén nem alakítottak valami nagyot, nem véletlen Star Catcher szerepelt közülük egyedüliként az “Év Lova” kategória jelöltjei között, ráadásul mének közül legjobbnak választott Too Darn Hot kitüntetése talán még több kérdést vet föl, mint Enable-é, úgyhogy abba külön nem is megyünk bele.

Hogy Enable-e a legjobb ló Európában? Nem valószínű. Csakhogy mást sem tudnánk megnevezni helyette – senki nem tudna, ugyanis idén olyan szinten kiegyenlített a mezőny, hogy lehetetlen lenne választani közülük. De megérdemelten kapta-e meg az “Év Lova” címet? Véleményem szerint talán azért, mert ő az, aki stabilan hozta/tartotta a formáját egész éven át, és ne feledjük: ha 2019–ben szorosabbak is voltak a győzelmei, kizárólag egy versenyt veszített el. És Önök hogy látják?

Képek: Racing Post, twitter