Élet a háttérben

Bár a lóversenyzés a legtöbb országban leállt, a lovakat akkor is el kell látni.

Írásunk alapja a Racing Post cikkei.

Bár Newmarketben normális esetben ebben a hónapban a Craven meetinggel indulna be a szezon, a városban maradt lovászok tartósan hozzászokhatnak a behúzott kézifékkel haladó mindennapokhoz. Nem is olyan régen írtunk Newmarketről, most viszont egy másik arcát mutatja felénk.

Csak Newmarket 76 istállónak ad otthont, mellyel Anglia legnagyobb tréingközpontjaként tartjuk számon. Ezt az óriási lóállományt még ebben a vírusterhelt időkben is el kell látni és gondozni, így komoly erőfeszítésekkel követhetőek csak a kormány által előírt óvintézkedések.

Ezáltal kitiltották a látogatókat az istállókból, megnövelték a higiéniai követelmények szintjét – például kézfertőtlenítőket telepítettek – és személyes távolságot tartanak az istállók területén, de még a tréningpályán is, mikor lóháton ülnek.

Liz Mullin, aki Gay Kelleway főlovászaként dolgozik immár 15 éve, felelve mind a lovakért mind az istállószemélyzetért, így vélekedett a jelenlegi helyzetről:

„Ha boldog a staff, boldogok a lovak. Csak remélem, hogy nem fog sokáig elhúzódni, mert az emberek el fognak kedvetlenedni. Mindannyian versenyezni szeretnénk látni a lovakat, de életeket menteni most fontosabb. Nekünk igen rosszkor jött ez, mert az istálló épp jó formában volt, de ez csak egyike a dolgoknak. Mindig odafigyelek az embereimre, de nekem a lovak élvezik az első helyet. Ezért járok be minden hétvégén.”

A 66 éves, aki csak nevet, ha azt mondják neki, menjen szabadnapra, emlékszik még a száj-és körömfájás kitörésére: „Ez most rosszabb. Szerintem sokkal tovább fog elhúzódni.”

A legtöbb istálló már készülődött a szezonnyitóra, mielőtt lezárták volna a versenyzést, de néhányan, mint Rosie Margarson, aki az apjának, George-nak dolgozik, igyekszik a dolgok jó oldalát nézni:

„Hihetetlenül szerencsések vagyunk, hogy házon kívül tölthetjük a fél napot. Reggelente olyan sokkal tudunk elvégezni, hogy délutánonként pihenhetünk, általában Netflixet nézünk. Az emberek természetesen kicsit ijedtek voltak, de az egész személyzetünk összeszedte magát. A show majd folytatódik, mielőtt észbe kapnánk. A dolgok pozitívuma, hogy idén valószínűleg még erősebb kétéveseink vannak, és most több idő jut arra, hogy velük foglalkozzunk.

Most csak kipipáljuk a dolgainkat, ami furcsán hat. Az ember általában a végcélt nézi, szóval kicsit demotiváló tud lenni, mikor ezt elveszik tőlünk, de most ez van. A lovak óriási motivációt jelentenek, hogy fenntartsuk a jólétüket. Nem tenne jót nekik, hogy drámaian megváltoztassuk a rutinjukat. Sokuk nem alkalmazkodna, hiszen függenek a már kialakulttól.”

Oz Wedmore, aki Roger Varian-nak lovagol, így mesélt a távolságtartásról: „A személyzet megteszi a részét, hogy istállón belül és kívül is megtartsa a távolságot egymástól. Nem sikerülhet minden kinn a tréningpályán, de a szabályok ott vannak a fejekben.”

Ilyen vészterhes időkben a Racing Welfare most még inkább a sport szereplőinek védőszentjévé vált. Többen lakhatásukat is elveszítették munkájukkal együtt, sokuk karanténba került, vagy csak egyszerűen új állás után kell járniuk. Március 17 és április 3 között 459 embert támogatott a szervezet, és körülbelül 600 regisztrált, potenciálisan bajbajutott személyt tartanak számon, akikkel rendszeresen tartják a kapcsolatot.

Fotó: Jockey Club Estate