Egynyári történet – lovászélet Angliában 1. rész

Regék egy angliai kisvárosból, ahol több a versenyló, mint az ember.

A lóversenyzés nagy szerelmeseként Angliába mentem szerencsét próbálni, hiszen diploma előtt állva épp semmi dolgom nem volt két hónapig, és hosszútávú terveimbe tökéletesen illeszkedett egy pár héten át tartó talicskázás. Mert így gondoltam, hogy nulla tapasztalattal nekem csak a vasvillát fogják a kezembe nyomni.

Édesapám mindig azt mondta, minél északabbra megy az ember Angliában, annál szebb. Észak-Yorkshire kellős közepe pedig igencsak tetszetős a szemnek az egymást folyton túlnőni kívánó dombjaival, melyet térdig érő fű és foltokban kopár szikla takar. Ezeket pedig hol birkák, hol tehenek és hol lovak lepik el.

Egynyári történetem egy pontosan ilyen képbe illő helyen játszódott, Middleham falvában, ahol egyetlen egy kisbolt szolgálta ki a lakosokat és egy óriási várrom jelentette a legnagyobb, nem lovas attrakciót. Mert amúgy minden a lóversenyzésről szól a térségben. Middleham-ben nagyobb földrészt foglal el a két, komplex tréningpálya, mint amekkora a falu alapterülete. Az egész falu a versenylótartásra rendezkedett be: „Racehorse” táblákkal hívják fel a figyelmet az autósoknak az úton az esetleges állatforgalomra; vizes kocsi rótta reggelente a köröket mikor nem esett, hogy az aszfaltot locsolja a lovaknak; és a kőházak nagy része mind olcsó lovászlakásoknak lett kialakítva kicsi, két hálószobás épületekként.

 

Úton a tréningpályára.

 

Pár dolog nincsen Middleham-ben, mint az egészséges szórakozás könnyen elérhető lehetősége; vagy a szakboltok – vagy úgy egyáltalán boltok, az régiségeket árulókon kívül. Az unatkozó emberek így jobb esetben az alkoholba, rosszabb esetben a drogok világában mártóznak meg a műszak után – vagy alatt, ha már egy ideje benne vannak az iparban.

És sokan már évtizedek óta benne vannak az iparban. Itt nincs elöregedő társadalom a lovászok, és lovasok körében: egy magát főiskolának nevező Northern Racing College engedi szabadon a huszonéves lovasokat, olyan álmokkal, hogy ők lesznek a következő Frankie Dettori, de mindenféle háttér nélkül is könnyedén el lehet helyezkedni valamelyik istállónál. Már csak maradni kell tudni. Az ország ugyanis válságban van a jó munkaerő terén, de erről később lesz majd még szó.

Csak Middleham-ben van úgy 10 tréner, köztük a több mint száz lovat irányító Mark Johnston, így máris megkapjuk, miért van hiány az emberekre. Az én istállómban 17 ló töltötte napjait, ha a legelőn lévő anyakancát és csikóját is beleszámítjuk, és rájuk voltunk legrosszabb esetben is négyen. A faluban így még a népszerű túraútvonalak miatt érkezőkkel is túlnyomó részt csak lovasokat lehetett látni, vagy az iparhoz közvetetten kapcsolódó szakmabelieket, mint táp és szalmafutárokat.

Hogy hogyan telik egy átlagos nap az istállóban, és a lóversenyzés milyen szerepet tölt be az átlagember életében, arról holnap olvashatnak itt, a Racingportal.eu-n!