Egy koronázás, sok körítés – Dubai Világkupa

Avagy melyik oldalra billent a mérleg a kétes szájízű csúcstalálkozón?

Rövid válasz: gyakorlatilag semerre. Csakhogy Önök valószínűleg a hosszabbik verzióért vannak itt, úgyhogy engedjék meg, hogy kifejtsük!

A Dubai World Cup Night az elmúlt években már távolról sem az a három kontinens legjobbjait csatasorba állító rendezvény, aminek a szervezők próbálják beállítani, és ami bizonyos időszakokban ténylegesen volt. Viszont sokszor előfordul, hogy bizonyos futamokban kiemelkedő mezőnyök jönnek össze, amik végül kiemelik az eseményt a középszerből.

Ezúttal nem mertünk tippelni, mert bár előre lehetett látni, hogy ez a kiírás sem ér a közelébe egy Arc-hétvégének vagy Breeders’ Cupnak, volt potenciál az összeállításokban. És a nyolc Group besorolású verseny között azért csak lesz olyan, ahol beváltják a hozzájuk fűzött reményeket – lett is. De nem sok.

A délutánt két teljes érdektelenségbe fulladó Gr2 indította, majd harmadik próbálkozásra azért csak sikerült borzolni a kedélyeket az első királykategóriában, az Al Quoz Sprint-ben. Az első nyolc helyezett három hosszon belül, a győzelmet pedig az amerikai veterán, Extravagant Kid (Kiss The Kid) orozta el a Godolphin favoritja, Final Song elől.

Fél órával később a királykékek első győzelmüket ünnepelhették, mikor Rebel’s Romance (Dubawi) öt és fél hossz előnnyel vágtázott be a UAE Derby (Gr2) céljába, majd következett a méltó “zárás”, négy Group 1 egymás után.

A második sprint, a Dubai Golden Shaheen trófeája is amerikai kézben landolt, ezúttal a Floridában csak haloványan teljesítő Zenden (Fed Biz) révén, majd a Frankie DettoriJohn Gosden páros aratta le a babérokat, mikor Lord North (Dubawi) magabiztosan hazavágtázott a Dubai Turf-ben.

Ha elsőre úgy érzik, túl tömören számolunk be ezekről a futamokról, nem tévednek. Ugyanakkor az is tény, hogy – sajnos – nem is lenne érdemes hosszabbra nyújtani a szót ezekről az összecsapásokról. Szerencsére a vége izgalmasabbra sikerült.

Na nem a névadó főfutam, a Dubai World Cup, amit a favorit Mystic Guide különösebb megerőltetés nélkül vágott zsebre, bár szerencsére itt is akadt érdekesség. Ghostzapper idén négyéves fia karrierje első Gr1-kupáját szerezte meg, ezzel a Godolphin duplázott (bár két külön tréner, két eltérő kontinensen készülő lóval).

Második a japán Chuwa Wizard, aki korábban szintén nyert már Gr1-et, tehát azt sem mondhatjuk, hogy az amerikai pej csak egy másodrangú mezőnyt utasított maga mögé, bár valóban nem sok nagy nevet találunk, hiába volt teletűzdelve az indulók listája európai és amerikai aspiránsokkal.

A Dubai Sheema Classic-ra viszont egy rossz szava nem lehet egyetlen szakembernek sem. A klasszikus táv (2400 méter) gyepes összecsapása rendre az este fénypontja, és ezúttal sem lett másképp: három korábbi Gr1-győztes három országból és két kontinensről. És ugyan nem pont az a három, akikre gondoltunk, de egészen fantasztikus végjátékot is szolgáltattak a legjobbak.

Mishriff, Chrono Genesis és Loves Only You nyakhosszal követték egymást a célban. A japánok bosszankodhatnak; házibefutó helyett be kellett érniük a dobogó alsó fokaival, miközben a nyerők fürödtek a reflektorfényben.

Először is természetesen Mishriff (Make Believe), aki ismételten bebizonyította hogy nem véletlenül diadalmaskodott egy hónapja a világ legdrágább versenyében, a Saudi Cup-ban, és karrierje harmadik Gr1-trófeájának örülhetett – kíváncsian várjuk, mire lesz képes Európában.

Másodszor a mindössze huszonegy éves David Egan, aki első királykategóriás sikerét is vele aratta az előbb említett Saudi Cup-on, most következett a ráadás. Harmadszor pedig John Gosden, aki ezzel a nap egyedüli duplázója lett a helyi erőnek számító és komoly létszámfölényben lévő Godolphin mellett.

“Sokan megkérdőjelezték, miért indítja Gosden úr és Faisal herceg a gyepen másfél mérföldön – egyesek szerint rossz döntés volt nem a World Cup-ra menni, ahol favorit lett volna – de ez volt a jó döntés” – nyilatkozta Egan.

Nem is érthetnénk jobban egyet.

Egy ilyen nagyszabású rendezvényt persze illik összegezni. Ami a számokat illeti, a nyolc futamból négy aranyérem került a britek kezébe, három az amerikaiakhoz és egy maradt a helyieknek, Gr1-ek tekintetében viszont már Amerika három – Gosden kettő, mindenki más háttérbe szorult.

Ez persze pozitív, hiszen mint azt jó párszor leírtuk, a meydani versenyeket kizárólag a színvonalas külföldi indulók tehetik világszínvonalúvá. Másrészről viszont sokszor nem ez teljesült, a vendéglovak túlnyomó része szimplán jött, látott, győzött különösebb ellenfél nélkül, amit a bírói ítéletek is alátámasztanak; a két szoros befutón kívül a győztesek előnye átlagosan négy és fél hossz.

Nem mondhatjuk, hogy a Dubai World Cup Night ne tartogatott volna remek pillanatokat, de azt sem, hogy túlszárnyalta volna az elvárásokat. Egy dologra viszont biztosan jó volt: felsorakoztatott egy csapat nyerőt, akiknek izgatottan várjuk következő szereplését, élen Európa potenciális következő szupersztárjával, Mishriffel.

Képek: Dubai World Cup twitter