Cigar

Az 1990 áprilisában született Cigar (Palace Music-Solar Slew) a 18. helyet foglalta el a XX. század 100 legjobb amerikai versenylovának emléket állító listán.

A lovat Madeleine A. Paulson és  Allen E. Paulson tenyészette. Négyéves koráig Alex Hassinger Jr., azt követően pedig William I. Mott tréningezte. Kétévesen nem versenyzett, háromévesen viszont nem volt túl sikeres.  A trénerváltás után 1994 októberében egy kisebb versenyt nyert Aqueduct pályáján és ezzel egy fantasztikus sorozatba kezdett.

16 versenyen (és 22 hónapon át) nem látott lovat maga előtt a célban.

Olyan versenyek trófeáit gyűjtötte be ekkor, mint a Hollywood Gold Cup (1995), a Jockey Club Gold Cup (1995), a Breeders’ Cup Classic (1995), a Donn Handicap (1995, 1996), a Woodward Stakes (1995), vagy a Dubai World Cup (1996).

A BC Classic győzelem 1995-ben. Fotó: tigerdroppings.com

A nyerő sorozat akkor szakadt meg, mikor 1996 augusztusában Dare And Go legyőzte őt a Pacific Classic Stakes futamában. Ezután került sor élete utolsó győzelmére a Woodward Stakes-ben. Még két versenyt futott ebben az évben: a Jockey Club Gold Cupban második lett, a Breeders’ Cup Classic-ban pedig harmadik helyen ért célba. Ez volt élete utolsó futása. Csodálatra méltó versenykarrierjének mérlege: 33 start, 19 győzelem, kis híján 10 millió dollár pénznyeremény. Sikereinek elismeréseképpen kétszer is elnyerte a Horse of the Year címet az Egyesült Államokban (1995, 1996), valamint 2002-ben bekerült a Hall of Fame tagjainak sorába.

A ’96-os szezon végén ménesbe vonult, ahol a következő évi fedeztetési szezon során kiderült: Cigar terméketlen. Az általa fedezett 34 kanca közül egyik sem vemhesült. 1999-től elhullásáig a Kentucky Horse Park volt az otthona. Idén áprilisban az osteoarthritisből eredő gerincfájdalmai annyira súlyossá váltak, hogy a hátulsó lábaiban ingatagságot eredményeztek. A probléma megoldására sebészeti beavatkozás mellett döntöttek. A műtétet követő hosszú felgyógyulási időszakban komplikációk adódtak, minek következtében Cigar 2014. október 7-én az égi versenypályákra távozott.
Egykori zsokéja, Jerry Bailey így nyilatkozott a legendáról:

„Nagyszerű ló volt, nagyon sokat jelentett nekem. Neki köszönhetem, hogy olyan ember lett belőlem, aki valóban törődik azokkal a lovakkal, amelyekre felül a versenyei során. Vasárnap még láttam őt, vele tölthettem egy kis időt. Jól nézett ki, bár nehezen mozgott, de méltóságteljesen. Azzal a bizonyos átható tekintettel nézett rám.”

Kiss Barbara, Photo by Frank Anderson