Chrome-kálvária 1.rész

Ahány ember, annyi vélemény, így jöjjön hát egy három részes sorozat California Chrome történetéről az én nézetemből.

Két felejthető versenyló, Lucky Pulpit és Love The Chase csodafiának története. Fotó: CNN

2011-ben, születésekor a sárga méncsikó 10 000 dollárt se ért, 2016-ra pedig már újraírt rekordok sora áll mögötte. Leigázta Amerikát, meghódította Dubai-t – és még csak túlzással se lehetne most engem vádolni. California Chrome a semmiből küzdötte fel magát az elit élére, mely kalandos és hollywoodi filmbe illő története alatt amennyi rajongót, annyi ellenzőt is szerzett. Ez pedig egy olyan milliárdos üzletben, mint a lóverseny, nagyon is sokat jelent. Nézzük hát, hogyan lopta be magát százezrek szívébe „Chromie”, hogyan vált célkeresztté még annyi kétkedőnek, és hogyan véste bele nevét örökre a galopp történelemkönyvébe!

California Chrome egyből bekerült a Sherman család felügyelete alá, mihelyst a telivér elérte az egyéves kiképzésének a végét. A tulajdonosok, Steve Coburn és felesége, Perry Martin már azelőtt a kultikus Kentucky Derby-t tartották a szemük előtt célként, mielőtt lovuk egyáltalán versenypályát látott volna. Karrierjét pedig ugyanabban az árnyékban kezdve, mint amiben megszületett, Chrome megkezdte versenyzését a magasan kompetitív Dél-Kaliforniában. Öt start után Chrome még mindig messze volt attól, hogy kitűnjön a korosztályából, és alapul szolgáljon tulajdonosai ambiciózus elvárásainak. Majd jött a King Glorious: Art Sherman tréner nagyon jól végezte a dolgát, és rátalált California Chrome szárnyaira, hisz második „ungraded” győzelme egy diadalmenet kezdete volt. A lovon számomra már ott látszott, hogy lesz még szerepe a nagyobb versenyekben, és én izgatottan vártam a folytatást.
Ilyet azonban el sem képzeltem volna… Miután „szájtátósan” könnyen nyerte az összes helyi derby-kvalifikáló futamot, favoritként utazott Kentucky-ba, hogy a Derby bő másfél százados történelmének negyedik kaliforniai tenyésztésű győztesévé váljon. Az elvárásokat pedig jó katona révén teljesítette is: győzött a kétmillió dolláros Kentucky Derby-ben. Egy egész ország égett lázban, folytatódott a veretlenségi sorozat, Chrome a csúcson volt. Tündérmesébe illő a történet eddig, hisz amellett, hogy a „hobó” kaliforniai tenyésztésű ló felülkerekedett az összes, közép-keleti nagyhatalom tenyésztőinek „nemes” kiválóságain, Art Sherman tréner szemszögéből figyelve is elmosolyogtató. 1955 (mikor az akkori bajnok, Swaps munkalovasa volt) és 2014 között a közelébe sem került a rózsatakarónak: 77 éves koráig kellett várnia, hogy legyen egy indulója – ki rögvest be is aranyozta a nevét, és a Derby történelmének legidősebb nyertes trénerévé tette.

A Kentucky Derby – mely végső cél volt a tulajdonosoknak – hamar csak egy lépcsőfokká vált. Hirtelen esélyük lett valami igazán rendkívülit összehozni: a Hármas Koronát. Két héttel a Kentucky Derby után – mely szigorú pontrendszer alapján válogatja mezőnyét – kerül a baltimorei Preakness Stakes megrendezésre 100 méterrel rövidebb távon, 1900 méteren nyílt mezőnyben, majd három héttel utána megint topon kell lenni, hogy 2400 métert fusson a Belmont Stakes-ben New York-ban. Három állam, három pálya, három különböző távon és három sokszor teljesen eltérő ellenfelekkel. California Chrome pedig hozta is a formát, melyet előtte 22-en: megnyerte a Preakness Stakes-t is. Életben tartotta az álmot, hogy a telivéreknek új királya születhet Affirmed (1978) után.

Belmonti kép: egy csalódott Victor Espinoza egy megsértett California Chrome hátán. Fotó: ABC30

Elcsendesedtek a Kentucky Derby után ócsárolók, kik szerint túl lassú volt a tempója, kik szerint mindössze egy felfújt ló; míg rajongótábora csak duzzadt és egyre hangosabb lett, a Steve Coburn tulajdonosnak napról napra vastagabb lett a bőr az arcán; a lóra és Art Sherman régimódi módszereire pedig egyre nagyobb figyelem és teher került. Pedig mindketten csak a legjavukat próbálták békében nyújtani.

És ekkor kikapott California Chrome a Belmont-ban. Rendőri kísérettel, kamerák özönével érkezett a Nagy Almába a kaliforniai telivér, Coburn hódítóként járva, biztosan a dolgában. Csak hogy nem véletlenül olyan áhított kincs a Hármas Korona: 1919 óta mindössze 12-nek sikerült elnyernie. California Chrome pedig holtversenyben negyedik lett a Korona utolsó ágában, két hosszra se a győzelemtől. És a nép még hangosabb lett: tízezrek elvárása dőlt a porba, az ellenfeleket hibáztatták, majdhogynem a halálát kívánták Matterhorn-nak, ki a start pillanatában csúnyán megtaposta a favoritot. Steve Coburn-t pedig elragadta a hév: becsmérelte a Hármas Korona rendszerét, miszerint nem szabadna friss, az előző két klasszikusban nem futott lovakat engedni a mezőnybe, hisz ez nem „fair” – bár pont ez a lényeg, hogy a legrátermettebb hároméves telivér fejére kerüljön a korona. Bennem is nagy ellenszenvet váltott ki ezen megnyilvánulása, de elnézhetjük, mert a sport egyszerű, kissé elvetemült rajongója volt mindössze. Két nappal később nyilvánosan bocsánatot kért és gratulált a győztesnek.