Amerikai tűzijáték – Telivér Világbajnokság 2019

Tegnap éjjel kilenc Gr1-versennyel zárult a 36. Breeders’ Cup.

Ahogy pénteken már a kétévesek is rendre otthon tartották a címet, úgy szombaton is folytatódott a hazaiak hegemóniája, a legnagyobb összecsapásokat maguk közt osztották fel. A főfutamban persze ez nem újdonság, hiszen a Breeders’ Cup Classic közismerten a legnagyobb helyi klasszisok terepe, ráadásul idén egyetlen külföldi aspiránst sem találtunk az indulók listáján, ami azért ritkaságszámba megy.

A kiegyenlített esélyeknek köszönhetően az elmúlt évek egyik legszorosabb Classicja volt kilátásban, azonban Önök már sejthetik, a tengerentúlon ez mennyire valósulhatott meg. A kanyarban már csak Vino Rosso, McKinzie és Mongolian Groom hármasának volt reális sansza a győzelemre, ám Mongolian Groom a célegyenes elején megsérült, így ketten maradtak – Vino Rosso (Curlin) pedig legjobb formáját hozta és egyre növelve előnyét fenomenális stílusban szerezte meg trénerének, Todd Pletchernek pályafutása első Classic-trófeáját.

A háromévesek övön aluli teljesítményt hoztak, Code Of Honor hetedik, a többiek pedig csak utána, a legfelfoghatatlanabb csalódást (már ha ezt annak lehet nevezni) azonban Mongolian Groom csapata szenvedte el: a négyéves herélt olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy el kellett altatni, ezzel úgy tűnik, Santa Anitában még nincs vége a baleset-sorozatnak és az ezzel járó közfelháborodásnak.

Irad Ortiz Jr. azonban kétség kívül hatalmasat ünnepelt a Classic-diadal után, ugyanis ezzel triplázott a szombati napon – összesen pedig négyet elhozott a 14 Breeders’ Cup-futamból. Először a Dirt Mile-ban lovagolta haza Spun To Runt (Hard Spun) és tört borsot a szuperfavorit Omaha Beach orra alá, majd nap végéhez közeledve a “másodfőfutamban” is sikert aratott.

De még milyen versenyben! Olyan szoros volt a BC Turf befutója, hogy akár Ausztráliához is hasonlíthatnánk. A mezőny az utolsó méterekig együtt, miközben United és Bricks And Mortar csatáját csak centiméterek döntötték el utóbbi javára, így Chad Brown Giant’s Causeway apaságú nagyágyúja már zsinórban hetedik győzelménél tart – mikor év elején bombameglepetésre megnyerte a Pegasus World Cup Turföt, ki gondolta volna, hogy idáig jut?!

De hogy magunkat is ünnepeljük egy kicsit, bár Aidan O’Brien és a nem éppen legjobb formáját hozó Ryan Moore jó esélyeik ellenére idén is győzelem nélkül maradt, az ír trénerzseni fia, Joseph megvédte az európai küldöttség becsületét, mikor a Filly & Mare Turf-ben Iridessa (Ruler Of The World) és Wayne Lordan nyakhosszal maga mögé utasította Vasilikat, miközben a top favorit Sistercharlie “csak” harmadik.

Joseph O’Brien sikere nem csak azért bír hatalmas jelentőséggel, mert a meeting egyedüli európai nyertese lett, még csak azért sem, mert közben Ausztráliában is diadalmaskodott egy idomítottja (Downdraft) ezzel minősülve a Melbourne Cupra, még ennél is hihetetlenebb: ő lett a Breeders’ Cup történelmének legfiatalabb győztes trénere az után, hogy a legfiatalabb zsoké is volt, ki BC futamot nyert!

Ami a többi összecsapást illeti, Chad Brown duplázott (két nap alatt összesen triplázott), ugyanis a Turf előtt a Mile trófeáját is elhozta Uni-val Joel Rosario lovaglásában, amivel More Than Ready lánya a méneket talán meglepte, a szakértőket azonban kevésbé, ugyanis a sárga szép fejlődésben van idén ősszel – kíváncsian várjuk a folytatást.

A Filly & Mare Sprint-ben Covfefe (Into Mischief) a nyerő, ezzel Rosario és Brad Cox egyaránt duplázott, míg a másik két sprintversenyben a Peter Miller – Javier Castellano, illetve a Steve Asmussen – Ricardo Santana Jr páros örülhetett: előbbi a Turf Sprint után, ahol Belvoir Bay (Equiano) jeleskedett és hozta eddigi legjobbját új rekordot felállítva, utóbbi duó pedig Mitole (Eskendereya) révén, aki a Sprint kupájának begyűjtésével már idei negyedik topsikerét szerezte (nem mellesleg 80%-os győzelmi aránnyal a legfelső kategóriában).

A nap végéhez közeledve még jött egy meglepetés: az idén veretlen, hetes győzelmi sorozatnál járó Midnight Bisou kikapott a Distaff-ben, a trónfosztó pedig az argentin Blue Prize – így Iridessa után szintén egy kanca, pontosabban a Pure Prize apaságú hatéves szerezte meg a meeting második részben külföldi győzelmét, mivel a tréner és a tenyésztő is argentin.

Számunkra tehát valamelyest csalódás volt a 2019-es Tenyésztők Kupája, azt azonban nem mondhatjuk, hogy ne sikeredett volna izgalmasra Irad Ortiz tarolásával, kevésbé ismert trénerek villanásaival, (pl. Peter Miller kettős győzelmével a Turf Sprintben) nagy meglepetésekkel és szoros illetve kevésbé szoros csatákkal. Jövőre pedig reméljük, mi európaiak is többször ünnepelhetünk.

Képek: Racing Post, twitter