Aki négyszeresen halhatatlan

Khalid Abdullah Hercegnek többszörösen is megadatott az, amiről más csak álmodni mer.

Minden tulajdonos arról ábrándozik, hogy egyszer lesz egy olyan ló az életében, mely maradandót fog alkotni. Ami nem csak egy-két nagyverseny trófeájával ajándékozza meg, de a csillagok közé repíti. Ami meghatározó, és hozzá mérik az elkövetkező bajnokokat, nem csak őt vetik össze a korábbiakkal. Egy ló, melyet olyan dominancia jellemez a pályán, amihez foghatót csak keveset, vagy régen láthatott a publikum, és egy „életre szóló lónak” kiáltja ki a nemzetközi lóversenyközösség, nem „csak” Év Lovának saját nemzete. Egy állat, aki után mindenki áhítozhat, mely híresebb, mint tulajdonosa.

Nem csak a tulajdonosok, de a lóverseny rajongók is folyamatosan keresik ezeket a különleges telivéreket, melyek korszakalkotóként robbannak be a pályára. Nem csak a legjobbnak kell lenniük abban a pár versenyévben, mikor ténylegesen a publikum előtt szerepelnek, hanem valami pluszt, egy extraklasszis minőséget is sugározniuk kell. Ilyen lovat nehéz találni – olyan ritka, hogy a világ legnagyobb futtatóinak sem volt mindnek „életre szóló lova”.

Khalid Abdullah hercegnek nem egy ilyen lova volt – hanem négy.

Commander In Chief oldalán 1993-ban.

Eddig. Többségében a Juddmonte Farm színeiben, több mint 40 éve futtat telivéreket Európában és az Egyesült Államokban, mégis négy versenyló miatt fognak csak igazán rá emlékezni az eljövendő generációk. Dancing Brave (szül. 1983), Frankel (2008), Arrogate (2013) és Enable (2014) vitték hátukon a híres zöld-pink-fehér színeket olyan elképesztő sikersorozatokban, olyan lehengerlő stílusokban, hogy jogosan tarthatjuk számon az „életre szóló lovak” elit listáján őket.

Ki tudná elfeledni Dancing Brave őrületes hazafutását az 1986-os Prix de l’Arc de Triomphe-ban a longchampi gyepen? Vagy Frankel-t a 2011-es 2000 Guineas-ban, mikor „öngyilkos” tempót diktálva, félúton 15 hosszal vezetve, végül hat hosszal nyerte az első brit klasszikust? 2017-ben már Arrogate produkált olyan futást az utolsó helyről Meydan-ban a világ legdrágább versenyében, hogy a Dubai Világkupa után sosem tudott újra rendesen formába jönni. És most itt van a csodakanca, Enable, ki 14 versenyéből 13-at húzott be eddig, köztük két Arc, két „King George”, két Yorkshire Oaks szerepel az eddig összesen 10 Gr1-es sikere közül szemezgetve.

 

Bár Khalid Herceg négy évtizede van a szakmában – ráadásul annak csúcsán – mégsem ismeri őt a turf publikuma. Csak ritkán szólal meg a sajtónak, bár 2002-ben kivételt tett, mikor 24 óra alatt két patinás trófeát is elnyertek lovai a legfelsőbb szinten: Chicagoban az Arlington Million-ban Beat Hollow győzedelmeskedett, míg Deauvilleben a Prix Jacques Le Marois-ban Bank Hills diadalmaskodott, és őt kísérhette a győztesek körébe.

„Ez életem legszebb 24 órája, mióta lovakat futtatok. Nekem ez páratlan.” – nyilatkozta a herceg, miközben beállt a győzelmi fotóra.

Ezen kijelentés pedig már bőven Dancing Brave után érkezett, de szintén elhagyta már ekkor a Rainbow Quest, Zafonic, Danehill korszakot – csakúgy, mint első két Epsom Derby hősét is, Quest For Fame-t és Commander In Chief-et. Persze, utánuk csak jobbak jöttek… Az, hogy négy, ezeknél is nagyobb kaliberű ló került ki tőle a pályára, az nem csak irigykedésre, de csodálatra is okot ad. Lord Teddy Grimthorpe, a herceg versenymenedzsere szerint

„Khalid Herceg tisztában van ennek a jelentőségével. Ez egészen egyedülálló. Mind a négy egy kicsit más volt. Mindannyian különböző korszakból jöttek, más trénernél álltak, különböző helyekről származtak. Ez tényleg figyelemre méltó.”

Dancing Brave és Arrogate mindketten amerikai árverésről kerültek a herceghez, míg Frankel és Enable mindketten saját, juddmontei tenyésztésűek voltak. Frankel, Galileo és Kind fia pedig egy, a Coolmore-ral kötött egyezmény alapján született, amiben megosztották maguk között a kancát.

 

És hogy ki volt a kedvence? Erre még Grimthorpe se tudta megadni a választ. Azt viszont mi is tudjuk, hogy a lóverseny világnak szüksége van az olyan optimista idealistákra, kik hajlandóak befektetni ezekbe a csodás állatokba – hogy aztán olyan életre szóló lovakat kapjunk, akik nem csak tulajdonosukat boldogítják, de mellette százezrek szurkolnak egy emberként a világ bármely pontján.

A cikk forrása a Thoroughbred Racing Commentary.

Fotók: Racing Post