A rivalizálás etalonjai – II. rész

Folytatjuk tegnap megkezdett sorozatunkat.

A következő Secretariat-nak tartották. Fotó: Champions Gallery

Bár a telivérek találkozása két alkalommal is drámai befejezést kapott – egyszer nyakhosszal, egyszer orrhosszal eldöntve a sorrendet – a végkimenetel Sunday Silence nevét aranyozta be. 75%-át nyerte ugyanis mérkőzéseiknek, mellyel Affirmed 70%-os eredményét is felülmúlta Alydar-ral szemben, ki történetesen Easy Goer apja. Ennek ellenére is a mai napig sokan úgy tartják, hogy a „legyőzött fél” volt a jobb versenyló. Így vélekedik az is, aki talán a legjobban ismerte: lovasa, Pat Day.

„Óriási rivalizálás volt, és megtisztelő, hogy a részese lehettem, de még a 3-1-es eredmény ellenére is úgy érzem, hogy Easy Goer volt a jobb ló – nem megtagadva akármit is Sunday Silence-től.
– nyilatkozta Day, ki 1991 óta a Hall Of Fame tagja. „De ez csak egy vélemény, ami mindenkinek van, és a síromig viszem.”

Pat Day ellenfele a “fekete” ló hátán Pat Valenzuela volt, kivel bár keresztnevükben osztoztak, minden másban szöges ellentétei voltak egymásnak: Valenzuela agresszívabb temperamentumú volt a nyeregben, és amennyi tehetséggel volt megáldva, annyi bajt csinált magának. 1989-ben el is vesztette lovaglását Sunday Silence hátán a Breeders’ Cup Classic-ban, mert épp elvonón volt. Day vele szemben 1980-as évektől kezdve mélyen vallásossá vált.

A trénerek legfőképp korban különböztek: a „Kopasz Sas” Whittingham már Sunday Silence Kentucky Derby győzelmekor 76 éves volt. Nem létezik olyan nagyverseny a nyugati parton, amit nem nyert volna meg legalább egyszer, és 18 évvel a halála után is Kalifornia egyik legünnepeltebb idomárja. McGaughey akkoriban a harmincas éveiben járó épp feltörekvő törzsgyökeres kentuckyi volt.

 

Charlie Whittingham kivívta a tüzes méncsikó tiszteletét, amivel megütötte a főnyereményt. Fotó: horsenetwork.com

A lovak is abban különböztek, amiben csak tudtak: Easy Goer született kékvérű volt az egyik legkedveltebb apamén, Alydar és 1981 Champion idősebb kancája, Relaxing fiaként. Kétévesen privát eladásban cserélt gazdát. A feltűnően gyönyörű sárga mén az első pillanattól kezdve, hogy a pályára lépett, végtelen lehetőségekkel kecsegtetett. Sunday Silence vele szemben egy „rosszul összerakott” lóra hajazott korai évében, és 32 ezer dollárért visszavásárolta Hancock, mikor első, aukciós futásán nem kapta meg a maga elé célként kitűzött 50 ezer dollárt Halo fekete fiáért. Yearlingként pedig mindössze 17 ezerért került Hancock-hoz.

Sunday Silence pedig mindenével megküzdött azért, hogy később a csúcsra jusson: még jóval azelőtt, hogy berobbant volna a galoppvilág krémjébe, kétszer került életveszélybe. Csikóként majdnem elvitte egy vírus; majd a kaliforniai sikertelen eladó-futása után a Hancock által Kentuckyba küldött lószállító fordult az oldalára, mikor a sofőr szívrohamot kapott vezetés közben és meghalt. Sunday Silence azonban valahogyan képes volt minimális sérülésekkel kiszabadulni, majd hazakerült Kaliforniába.

Hogy hogyan döntötték el a négy találkozásuk kimenetelét, azt holnap olvashatják a Racing Portalon!