A nagykövet – harmadik rész

Ma véget ér karácsonyi nagyinterjúnk Ribárszki Sándorral.

RP: Talán kellemetlenkedőnek fogod érezni a mostani kérdésemet, de nem ez a célom. Egyfajta ki nem mondott magyar csapatvezetőként tevékenykedsz az árveréseken, de a hazahozott lovak többsége végül mégis csalódás. Pillanatig sem feledjük Nancho-t, Mágnást, Eminenst vagy éppen Tour To Paris-t, de hát 12 idei győzelmed nem azt mutatja, mintha ez a sok beérkező ló – még ha értelemszerűen nem is mindet te trenírozod – bombavétel lenne. Nyilván az ember reménykedik, hogy 3-4 ezerért megtalálja az új Overdose-t, de a gyakorlat nem ezt bizonyítja. Nagyon nem… Nem szegi ez kedveteket, hogy mondjuk érkezik az ősz folyamán 100 ló és abból maximum 2-3 lesz, akit a nem szakmai közönség  is megismer, azaz aki kiemelkedik a nagy átlagból?
RS: Kezdjük az elején. Valóban ezeket én szoktam szervezni. Szervezem az utat, foglalom az éttermet, hotelt stb., de ez már hosszú évek óta így megy. Valószínűleg azért alakult ez ki, mert Farkas Ferencék után mi, Molnár Orsival kezdtük ezt az egész árverésre járást. Ma valóban segítek az Arqana, Goffs és Tattersalls dolgokban, és azért csak ezekben, mert most már második éve nem mentünk Baden-Badenba. Elgagyogok egy-két nyelven így tudok segíteni a magyar futtatóknak.

Ami a lovakat illeti, van azért mindig benne pár jó vétel, de…!

Új Overdose-t behozni nem nehéz, hanem nagyon nehéz.

Beszélgettünk erről, hogy 100 évben egy ilyen vétel, ha akad. Igen, értem mire gondolsz, de ugye van egy árkategóriánk, hogy miből vásárolhatunk. Overdose és Tour To Paris majdnem a vételárban megegyezett, de a többség még ennél is olcsóbban szeretne lovat, akár 1200-1400 eurókért. Ez még inkább leredukálja a sanszot, hogy egy Dózi képességű lóhoz jussunk.

Tour To Paris – még itthon

RP: Nem engedtem el a fülem mellett, hogy Tour To Paris-ról mennyit beszélsz ma este. Ő a szívednek egy különösen kedves ló?
RP: Nagyon. Én sokat lovagoltam. Többet, mint Overdose-t. Azért is kedves, hiszen Overdose-t ugye Mikóczy Zoli vette, “Tourt” pedig én. Ez azért más. Sőt az első „kvalit” mikor futotta rettentő jó idővel, utána öt nappal később keresett meg Hammersberg úr, hogy érdekelné, azaz akkor még a tulajdonomban is állt.

RP: Mi a legnagyobb probléma ma a versenyzésben a munkalovas (istállószemélyzet) hiány, zsoké hiányon és az alacsony versenydíj „szentháromságon” kívül?
RS: Ezek. Tökéletesen megfogalmaztad. Ebből is látszik, hogy mennyire felkészült újságíró vagy. Ezeken kívül mást nemigen látok, hiszen ló van elég. De azt mindenképpen el kell mondanom, hogy azért én mindig optimista vagyok.

RP: És mi a legnagyobb előrelépés szakmai kérdésben?
RS: Korrektül fizetnek. Ez nem kicsit fontos azért. A tartásdíj és versenydíj összehasonlításában Közép-Európában szerintem nagyon jól állunk. Csehországban, normál akadályversenyben, azaz nem nagydíjban 300 ezer forint az első díj. Talán úgy tűnik, hogy most ellentmondok az előző válaszomnak, amikor is az alacsony versenydíjat említettem, de most az arányokról beszélek. Ott sokkal drágább a ló tartása és egy kisebb akadályversenyben pl. ennyi a díj, míg nálunk azt hiszem, 280 ezer körül van a legrosszabb verseny első díja, most nem tudom pontosan. Persze nálunk is lehetne magasabb.

Ez a kép maga a lóverseny-történelem egy kis szelete. Kanics Ákos-Varga Zoltán-Ribárszki Sándor-Siklósi Tamás és oldalról Gábris Krisztina. A 2000-ben Kerteskői Díjat nyerő Sárkánytűzzel, a nemrégiben elhunyt Kese, azaz Bodzán József.

RP: Gyakran elsőként lájkolod a Varga Zoli állapotáról kiadott sajtóközleményeinket. Üzennél neki valamit?
RS: Képzeld el, én nem írogatok oda, mert ha tudnék, személyesen beszélnék vele, és nem vagyok az az odaírogató típus.

Drága Zolikám! Nagyon sok boldogságot, javulást, gyógyulást neked aztán egy sört igyunk meg valahol, meg beszélgessünk még a lovakról. Remélem, mielőbb találkozunk.

Itt kell elmondanom, hogy nagyon sajnálom Pető Sanyit is. Töprengtem napokig, mert volt egy másfél órás vágatlan videó, ahol a Slipslopot lovagolta és végül privátban elküldtem neki. Nem tudtam, hogy jót teszek-e vele vagy sem, de nagyon örült. Hála istennek, hiszen én sem tudtam, ahogy Te sem az interjúddal, hogy zavaró lesz ez számára vagy éppen ellenkezőleg, vigasztalni fogja és jól fog esni neki a küldemény. De nagyon örült szerencsére.

RP: A videóidban láthatjuk, hogy a szezon végén sincs leállás, de mondjuk, a három karácsonyi napon milyen tevékenység van a lovak körül, már amit kizárólag személyesen te végzel?
RS: Az etetés mindenképpen, január elsején szintén. „Paddikozás” lesz, ha jönnek amatőrök, akkor nyilvánvalóan lovaglás is. Újév napján viszont senkit nem lehet majd látni az istállóban rajtam kívül. Az összes lovat nyilvánvalóan nem tudom kitenni karámba, de pár azért kinn lesz.

RP: Hogyan készülsz az ünnepekre, és hogy fogod tölteni?
RS: Hát azért egy kicsit szomorúan. Akkor szoktam elérzékenyülni. Egy napot vannak itt a lányaim, aminek nagyon örülök, de igazából egyedül töltöm. Akkor mindig elérzékenyülök. Minden nap gondolok édesanyámra, de ilyenkor meg aztán főleg.

RP: Az ügetőre ki szoktál menni?
RS: Nagyon ritkán. Inkább nem, mintsem igen.

RP: Tudod, hogy még százat kérdeznék, de már így is nagyon hosszú ez az interjú. Köszönet, hogy rendelkezésre álltál és békés ünnepeket kívánunk a Racing Portal minden olvasója nevében.
RS: Az a fontos. Azt szeretném. Békesség az legyen, mind a trénerek között, mind az egész szakmában. Én köszönöm a megtiszteltetést és üdvözlöm a Racing Portal szerkesztőségét és minden olvasóját, de búcsúzóul kérdezhetek én is valamit?

RP: Természetesen, parancsolj.
RS: Miért kellett nyolc évet várnom, hogy újra bekerülhessek Magyarország legjobb nemzetközi lóversenyoldalára? (nevet)

RP: Na, elmész Te a … Fenyőfa alá! Békés, boldog Ünnepeket neked!
RS: Békés, boldog karácsonyi ünnepeket kívánok én is mindenkinek!

Képek: Mérges Enikő, Tóth László, Ribárszki Sándor

Ribárszki Sándor – Sereg András – 2019. december 13. Minden jog fenntartva! ©

A végére egy fotó csak viccből. Íme a bizonyíték, hogy én már az Overdose film (Vágta egy álomért – 2013) premierje után is szerettem volna egy exkluzív interjút, de sajnos Sanyi nem állt kötélnek. 🙂

Sanyival közösen, áldott, békés ünnepeket kívánunk a Racing Portal minden olvasójának! Szeressék a lovakat!