A nagykövet – első rész

Karácsonyi nagyinterjú Ribárszki Sándorral.

Ribárszki Sándor. Neve fogalom a lóversenyzés világában. Ha valaki azt gondolná, hogy őt Overdose tette naggyá, annak fontos tisztában lennie azzal, hogy első találkozásukkor ő már háromszoros derbynyerő és többszörös champion tréner volt.

Mivel vitán felül toronymagasan a magyar lóversenyzés legismertebb és talán legnépszerűbb alakjáról beszélünk úgy véltük, hogy az idei esztendőt a vele készített karácsonyi interjúval zárnánk. A legmeghittebb ünnep közeledtével ez most elsősorban nem szakmai kérdéseket boncolgató beszélgetés lesz, hanem inkább Sanyit, mint magánembert helyezzük a fókuszba, de nyilván elkerülhetetlenek és kihagyhatatlanok lesznek a lovak.

Racing Portal: Nem hinném, hogy a Magyar Lóversenyzés történetében adott valaki is több interjút nálad, ezért igyekszem nem feltenni az ezerszer már megválaszoltakat… csapjunk is bele, következzék a Racing Portal karácsonyi különkiadása.

Hogy érzi magát 2019 decemberében, a szeretet ünnepe előtt pár nappal Ribárszki Sándor, mint családapa, magánember?
Ribárszki Sándor: Köszönöm, nagyon jól. A két lányomat miattad elküldtem korcsolyázni a Városligetbe, hogy nyugodtan tudjunk beszélgetni. Remélem addig nem is érnek haza (nevet). Most éppen csülkös babgulyást készítek. Remekül érzem magam, naponta 3-4 órákat lovagolok, bár ebben a csapadékos időjárásban kissé megfáztam.

RP: Akkor jobbulást neked! Nyolc éve adtad azt a bombasikerű interjút nekünk, amit egészen spontánul vettünk fel a legendás „Golyóban” tetemes mennyiségű whisky elfogyasztása után. Mi a legnagyobb változás a magánéletedben az elmúlt 8 évben?
RS: Igazából semmi. Megvagyok. Szeretnék még derbyt nyerni és sok nagy győzelmet aratni.

RP: Örökre elköteleződtél a lovak mellett, de hogy állsz a labdarúgással, most hogy mindkét lányod focizik?
RS: Nem nézem, még a tévében sem. Fontos elmondanom, hogy a lányaim hetente háromszor lovagolnak is, a diplomata istállónál, de én azt vallom: mindegy mit csinálnak, de mozogjanak, sportoljanak, ha bármi leköti és mozgásra készteti őket én annak csak örülök. Én is ilyen voltam gyermekkoromban.

RP: Ugyanolyan izgalmat érzel a meccseiken, mintha a lovad futna, vagy ez teljesen más érzés?
RS: Most ha jobban belegondolok még egy meccsükön sem voltam, leginkább programütközés miatt. Edzésre általában én viszem őket Újpestre, de oda meg a szülők nem mehetnek be.

RP: Te milyen sportot űztél korábban a lovaglás mellett? A csajozást hagyjuk, azt most ne számítsuk ide..
RS: Gyermekkoromban judóztam a Váci börtön judo szakosztályában, emellett „kisváciként” kenuztam a Váci Hajós Sportegyesületben, elég jól is ment, a téli időszakban pedig a környékbeli hegyeket (Naszály hegy, Kis-hideg hegy) mind megmászva a síelés sem maradhatott el, sőt a vívásba is belekóstoltam picit, de saját lovam mellett leginkább a kenuzás volt a legfőbb sport az életemben.

Imádott ikerlányaival

RP: Mondhatjuk azt, hogy délutánjaidat a lányaiddal való foglalatosság mellett leginkább a kertedben szereted tölteni? Ez egy új szerelem számodra?
RS: Nem új, mindig is az volt, de attól valóban megőrülök. Amikor délután egy óra felé hazajön az ember, hiába szereti a lovakat, akik ekkor már pihennek, azért bizony jólesik hazatérni és látni a kertemet. Megnyugtat. Kertészem nincs, nem is kell, de igen jó a kérdésed. Imádom. Anyámtól örököltem.

RP:…és a főzés? Az is egy kedvenc időtöltés?
RS: Nem. Nem tudok és nem szeretek főzni, főleg a hagymát utálom pucolni, de mivel egyedül élek, rá vagyok kényszerülve. Azt nem engedhetem meg magamnak anyagilag, hogy rendszeresen étterembe járjak, vagy onnan rendeljek. Egy hétre főzök és akkor én hét napra megvagyok. Berakom a hűtőbe és kiveszem ha enni szeretnék. Ma a lányaim megpucolták a hagymát, ez már egy főnyeremény nekem.

RP: Így minden egyéb  házimunkát (pl. mosás, takarítás) Te végzel?
RS: Nagyjából igen, de el kell mondanom, hogy a lányaim nagyon sok mindent megcsinálnak ma már.

RP: Azzal, hogy te ennyire népszerű vagy, nagyban hozzájárul Youtube csatornád (amivel szintén úttörő vagy), amit több mint 88 ezren követnek. Más már ebből meg tud élni, de miért fontos ez számodra?
RS: Örülök ennek a kérdésnek, mert ha nem teszed fel, magam kértem volna, hogy had mondhassam el. Én ragaszkodom a régi dolgokhoz. Nagyon szeretem őket. Kíváncsi vagyok a régi trénerekre, a háború előtti dolgokra, versenyekre. Ha ilyen képeket látok én megőrülök.

Amikor én kezdtem lovagolni, a 80-as években alig volt egy-két valaki, aki fotózott volna, így rengeteg nagy vagy emlékezetes pillanat maradt megörökítetlenül.

Mind a cseh, mind a magyar képek, videók eltűntek, elvesztek. 1995 után valamikor, mikor Svájcból hazatértem vettem egy telefont. Gyenge minőségű képeket, videókat készített, de igyekeztem mindent megörökíteni. Aztán pár évvel később, mikor már a facebookra töltöttem ezeket a még mindig rossz minőségű anyagokat, többeket megkérdeztem, hogy lehet a Youtube-ra regisztrálni, de senki nem tudott segíteni. Nem tudom hogyan, de egész éjszakai szenvedés után kb. hajnali négyre sikerült a regisztrálás a videomegosztóra. Mondom, máig sem tudom, hogyan. Szerintem ma sem sikerülne.

Volt japán tulajdonosom odahaza látta a lovának aznapi munkáját, ez azért nagy dolog. Több tulajdonosom van ma is, akik alig várják, hogy felkerüljenek a friss részek, ahol a saját lovaikat láthatják. De nem csak a tulajdonosoknak fontos ez, hanem azoknak az amatőröknek is, akik valaha nálam lovagoltak. És a lányaimról akkor még szó sem esett. Ha most megnézek egy-kettőt ezekből a régiekből, könny szökik a szemembe milyen pindurkák voltak. Szóval ez számomra örömet okoz.

RP: Az rendben van, hogy a tulajdonosok mindent tudnak a lovaikról és nem csak a szóban elhangzottakra tudnak támaszkodni, de Te a magánéletedet is ezáltal a nyilvánosság előtt éled. Tudatos döntés volt ez részedről és nem terhes ez már számodra?
RS: Automatikusan jött minden. Én nem bánok semmit. Volt olyan tulajdonosom, aki kérdezte, hogy miért teszek fel ilyeneket, de éppen a napokban került a szemem elé Mayday, aki a derby előtti zárógaloppját egy sárga csődörrel futotta, és nagyon örülök, hogy ez is megvan, hiszen munkában ez a ló (Kansas – a szerk.) simán verte Maydayt, majd a derbyben 14. lett Tormási Gyuszival, míg Mayday fölényesen nyert. Örülök ennek is. Ezek mind spontán dolgok. Akkor nyilván nem gondoltam, hogy ezt ennyi év után elő fogom venni, de most, hogy elővettem jó érzés volt visszanézni. Azaz én ezekkel magamnak és másoknak örömet szeretnék szerezni, ami nekem gyermekkoromban sajnos nem adatott meg.

Holnap folytatjuk!

Képek: Juhász Zsóka, Ribárszi facebook

One thought on “A nagykövet – első rész

Comments are closed.