A nagy tarolás – második rész

…avagy folytatódik nagyinterjúnk Kovács Sándorral.

A téma kizárólag a 2000. év történései.

Racing Portal: Nincs lóversenyrajongó, kortól függetlenül, aki nem a 2000. évi derbyt nevezi az Évszázad derbyjének. Több kérdés is kapcsolódik most ehhez. Mit éreztél, a befutás után, és hogy emlékszel vissza ma, 20 évvel később minderre a csodára, hiszen mai napig ez a futam a lóversenyzés reklámfilmje lehetne.
Kovács Sándor: Sajnos azt kell mondanom, még 20 év távlatából is, hogy ott én egy picit hibáztam. Amikor az egyenesbe fordultunk mi nagyon könnyen mentünk, míg Kállai Pali bácsi már lovagolta Rodrigot. Mi voltunk belül, de picit túlvártam a versenyt. Az egyenesbe érvén szépen meg kellett volna indítani, meglovagolni és akkor jött volna Ő igazán lendületbe és akkor nem hiszem, hogy Rodrigo utolérte volna. De én csak vártam, vártam és a videón is jól látszik, mikor Ámor mellett elmegyek ott már el kellett volna lovagolnom. Ráadásul Akito olyan „bunyós” ló volt. Amikor Ámorral volt a karámban vele is brusztolt állandóan.

Az volt vele a helyzet, hogy ha egy ló került a közelébe ő azt nem legyőzni akarta, hanem bunyózni vele.

Húzott a másikra, sumákolt stb. Összefoglalva a derbyt túltaktikáztam, túlvártam így fájó volt elveszíteni nyilvánvalóan számomra nem oly kedves emlék. Mivel maximalista ember vagyok, hiába ez az évszázad derbyje, nekem nem.

RP: National Flirt kancaként is megnyerte a Millenniumi díjat és később a Gróf Széchenyi István emlékversenyt is, és a szavazók 6 szavazat híján az Év Lovának választották. Nem volt ez számodra meglepetés, hiszen csak a Ti istállótokból az eredményeket nézve Melir Charm, Akito, Barcarole vagy Barbarella is minimum joggal pályázhatott (volna) erre a címre?
KS: Nem. Egyrészről kiváló ló volt pl. háromszor nyert zsinórban Gróf Széchenyi István emlékversenyt, és számos nagyversenyt emellett, biztosan sokan szerették és be kell, hogy valljam neked, mi is rá szavaztunk – mégpedig azért mert ha jól emlékszem az utolsó éve volt, így úgy gondoltuk, hogy Akitoval szemben házon belül azért favorizáljuk őt, mert Akito még lehet Év Lova később.

RP: Ha már itt tartunk, ki lehet egyáltalán jelenteni, hogy ebből a sok klasszisból, melyik volt a legjobb abban az évben?
KS: Akito volt a legjobb az biztos. Nehéz lovaglás volt munkában és versenyben is, de ha topon volt főleg fejben, és sikerült eltalálni a lovaglását félelmetes volt, hogy ment. Véleményem szerint ő volt Bagi-Fleur Kft. legjobb lova.

RP: A Magyar és az Osztrák kancadíj is hozzátok került, de hogy milyen klasszis lovak álltak az istállóban azt mi sem példázza jobban, hogy két különböző kancával. Mivel Barcarole győzött Bécsben, ki lehet jelenteni, hogy ő volt a jobb Barbarella ellenében, vagy ez nem feltétlenül igaz?
KS: Sőt, Barcarole mindhárom versenyét megnyerte Bécsben, Kerekes Karcsival és velem. Valóban kiválóak voltak és tényleg nehéz lett volna megmondani melyikük a jobb, de Barbarella talán egy picivel…Azért vittük Barcarole-t Bécsbe, mert ő egy valóban fantasztikus kanca volt. Egy munka vagy egy verseny után ugyanúgy evett, mint egy hétköznapi nap. Egy végtelenül nyugodt, higgadt, már-már flegma kanca volt, Barbarella pedig pont az ellenkezője. Ideges, feszült, nem volt normális a szállításkor, mikor megérkeztünk a boxban is csinálta a hisztit, állandóan figyelni kellett, mert szinte a boxból is ki akart mászni. A ringben problémás volt, a startgépnél úgyszintén. Ezért utazott Barcarole Bécsbe.

Ámor – Kerekes Károly

RP: A versenyek Alagra költöztek, de előbb még a Kincsem és Imperiál díj is nálatok landolt. Azonban sem Melir Charmot, sem pedig a derbyben harmadik Ámort nem te ülted. Miért? Itt is a súly játszott szerepet?
KS: Igen. Ámor (és a végül harmadik helyen célba érő Barbarella) háromévesként kis súlyt vittek, így nyert vele Simon Feri. Én a végül a hatodik Alfredot lovagoltam. Az akkor még makulátlan eredménysorral álló Barbarella Kerekes Karcsival kifelé tört és végül harmadik lett, azaz oda lett a veretlensége. Az Imperiál díjban viszont a szívemre hallgattam és nagyobb kedvencemet, a végül a harmadik helyezett National Flirt-öt választottam.

RP: Volt, hogy melléültél az év folyamán?
KS: Az az igazság, hogy nem igazán volt. Amit súlyban tudtam azt én lovagoltam. Lehet, hogy volt, de nem igazán emlékszem ilyen nagy bakira.

RP: Talán a legkevésbé ismert lovatok volt akkoriban (vagy csak én emlékszem rosszul) a sok klasszis között Ruscus, aki ennek ellenére biztosan nyerte a Kozma Ferenc emlékversenyt. Te, hogyan emlékszel rá?
KS: Ő is egy nagyon nehéz lovaglás volt munkában. Bevallom én nem is szerettem dolgozni vele, mert nekem nagyon ment. Alig bírtam fogni, de Mészáros Zsoltival kiválóan passzoltak össze, így főként ő foglalkozott vele. Egy nagyon szikár, erős, kitartó, de kisebb termetű ló volt, egy igazi egyéniség. Persze rendkívül gyors is, ezért nyerte meg a legnagyobb sprintversenyt.

Holnap folytatjuk!

Képek: Horváth József & Racing Portal archív