A nagy tarolás – első rész

…avagy egy speciális nagyinterjú Kovács Sándorral.

Sok-sok témában készíthetnénk interjút vele. Akár mint a 193 éves Magyar Lóversenysport legsikeresebb, azaz legtöbb nagydíjat, és legtöbb bajnoki címet nyerő alakjával, akár arról, hogy 12 év után tért vissza a nyeregbe, amik önmagában is mind-mind szenzációk, és önmagában is megérnének egy-egy témát, de a mai interjúnk egészen speciális, egészen különleges lesz, hiszen nem a tréneri éveiről, hanem kizárólag a 20 évvel ezelőtti káprázatos szezonukról lesz szó.

Ha valaki nem tudná: 2000-ben ugyanis olyasvalami történt a Magyar Lóversenyzésben, ami előtte sosem, és borítékolható, hogy ezután sem fog. A Bagi-Kanics-Kovács trió nyerte meg a magyar nagydíjak közel ¾-ét egészen pontosan 15-öt a 23-ból, márpedig ilyen mértékű tarolásra a világ galoppsportjában másutt sem nagyon akadt példa, nem hogy Magyarországon. Sőt rengeteg versenyben arattak kettős győzelmet, és volt ahol a teljes dobogó a sárga-zöld dresszeseké volt.

Racing Portal: Sanyi! Köszöntünk újra a Racing Portal vendégeként. A hosszú bevezető után adódik a kérdés: mi a legelső dolog, ami eszedbe jut, ha azt mondom neked, 2000-es galoppszezon? Már csak ezért is érdemes ezzel kezdeni, mert egy évvel ezelőtt már Hármas Koronát nyertél, azaz már a csúcson voltál, erre következett ez az esztendő…
Kovács Sándor: 1999-ben, mikor 22 év után Hármas Koronát nyertünk April Sunnal, annak volt egy további érdekessége. Mindhárom futamban a mi lovunk, Esőkirály volt a második, azaz szinte dupla Hármas Koronát sikerült nyerni. Amikor év végén leültünk egy szezonértékelőre Bagi úrral, szinte az első kérdése az volt: Na, melyik lóval nyerjük meg 2000-ben a Hármas Koronát? Volt tehát humora, elképzelése, no meg elvárása. Ez az időszak valóban életem és karrierem meghatározó időszaka volt. (Rostás Margónak van egy kiváló írása arról, hogy bizony micsoda szerencse kell, ahhoz hogy egy ilyen klasszis lovat sikerüljön fedezni. A vírushelyzet után közölni fogjuk. – a szerk.)

RP: Hogyan kerültél kapcsolatba a Bagi istállóval, Bagi Imrével?
KS: Én zsokéként már kapcsolatban voltam vele, hiszen nyertem neki versenyt korábban. Amikor még Szabó József, a mindenki által Pöriként ismert kiváló mester volt a tréner, akkor én egy látogatásra leutaztam, és akkor már pedzegettük azt a kérdést, hogy talán odaszerződöm, mint zsoké. Pöri ajánlatot is tett nekem, de különleges elvárásai is voltak, például lovászi feladatok, de én elmondtam neki, hogy én maximálisan a zsoké hivatásra fókuszálok és arra összpontosítok, így természetesen besegítek a napi munkában, ha kell, de kötelezően ne legyenek számomra ilyenfajta feladatok kiosztva. Így nem lett köztünk egyesség.

Először Ribárszki úr trenírozta a lovakat, és akkor másodjára már egy olyan lehetőséget kínált Bagi úr, hogy arra már igent mondtam. Azonban úgy tudom nézeteltérés akadt köztük, így Ribárszki Sanyi továbbállt. Annak ellenére, hogy a lovakat Ribárszki úr távozása után gyakorlatilag én készítettem, az idomári szerepet nem igazán szerettem volna elvállalni. Ahogy az imént mondtam elsősorban a zsoké-pályafutásomra koncentráltam, másrészről nem éreztem olyan biztos állásnak ezt akkoriban. Így Aperianov mesterre esett a választásunk, de Ő nagy istállót vezetett Alagon és keveset tudott lejönni Kakucsra, így egy idő után Bagi úr azt mondta, hogy ez a helyzet nem igazán megfelelő, így Székely Károly lett a következő idomár. Vele is volt azonban néhány nézeteltérésünk, így én azt mondtam Bagi Imrének: kizárólag akkor maradok istállózsoké, ha olyan trénert hoz ide, akiben én maximálisan megbízom.

RP: Így lett, hogy egy csinos, fiatal lovas hölgyre, az akkor az idomári pályát épp csak elkezdő Kanics Melindára bízta a tulajdonos ezt a klasszis állományt?
KS: Igen. Bagi Úr azt szerette volna, hogy én trenírozzam a lovakat, de ebbe nem mentem bele. Melindával, akivel az életben is egy párt alkottunk, viszont kiválóan tudtunk együtt dolgozni, így javaslatomra ő lett az idomár.

RP: A lovak Kakucson készültek. Mit jelentett ez számodra? Oda költöztél?
KS: Igen.

RP: Csapjunk is a lovak közé a káprázatos esztendő felelevenítésében. A zöld gyep helyett az zöld asztalnál dőlt el a Káposztásmegyeri díj (Melir Charm-Satin Stone). Szerintem jogos döntés született, de Te miért nem lovagoltál abban a futamban?
KS: A súly miatt. Nem tudtam azt a kis súlyt hozni. Nagyon mérges voltam a lefutás után, mert sokkal erősebb volt Melir Charm és azért Kerekes Karcsi akkor még nem rendelkezett olyan rutinnal, mint manapság, még nem volt meg benne az a képesség, hogy azt a szituációt meg tudja oldani. Elkövetett egy kis hibát, hogy nézett befelé. Melir Charm hiába jött könnyen, nem érzékelte annyira, hogy irányt váltott és valóban keresztezte a Satin Stone-t. Őt pedig Kállai Pali bácsi lovagolta, akinek viszont óriási rutinja volt és picit rá is játszott. Jogosnak találták az óvást így hátrahelyezték a lovat.

RP: Két héttel később (április 30-án) már mesterötöst értél, közte a Hazafi díj (Barbarella) és a Batthyány-Hunyady díj (Melir Charm) lovas trófeája is hozzád került. Élénken él még emlékezetedben az a nap?
KS: Amikor az ember nyer két nagyversenyt és mellette tud még három kisebb versenyben diadalmaskodni, az azért örökre bevésődik, emlékezetes dolog marad. Továbbá azért volt emlékezetes, mert ez a két nyerő volt talán a két legnagyobb kedvencem az istállóban nem csak a versenypályán, hanem a szürke hétköznapokon is. Ráadásul Melir Charmmal máris sikerült visszavágni. Aznap már én lovagoltam és kb. 50 méterrel vertük Satin Stone-t. Hatalmas öröm volt ez a nap és nagyon boldogan emlékszem vissza rá.

RP: Akito nagyon magabiztosan győzött a Nemzeti díjban ennek ellenére nem láthattuk az Alagi díjban. Miért?
KS: Ezt nem is tudom most hirtelen. Talán külföldön futott…, de két másik lovunk is indult benne.  (Valóban így volt. A Turf-gálán futott és lett negyedik a háromévesek 2000 méteres kritériumában. – a szerk)

RP: Amikor az Alagi Díjban Rodrigo legyőzte az istállótok második számú derbyreménységét, Ámort, az már egy jel volt számotokra, hogy Ribárszki lova lesz a nagy ellenfél a Derbyben?
KS: Egyértelmű volt számunkra, hogy Rodrigo lesz az ellenfél, persze.

Hogy mi történt az Évszázad Derbyjében? Ez és sok más érdekesség is ki fog derülni holnap.

Képek: Horváth József archívuma. A nyitóképen a csapat National Flirt Buccaneer díj győzelme után

One thought on “A nagy tarolás – első rész

Comments are closed.