A Kis Potyi

A svájci élmények felidézése Potyók Lászlóval.

RP: Nagy szeretettel gratulálok a svájci eredményeitekhez. A nagy sikerek kapcsán én egy rendhagyó interjút szeretnék veled. Mindig előre legépelem a kérdéseket, de most arra gondoltam, hogy egyszerűen beszélgessünk, és én majd néhány kérdéssel megzavarlak. Kezdd onnan kérlek, hogy miként kerültél Letty nyergébe?
PL: A Kétévesek Kritériumában nem volt lovas a lóra, és Klimscha Albert megkeresett engem személyesen, hogy elvállalom-e a lovat. Mondtam neki: persze, nagyon szívesen. Én akkor még nem tudtam milyen lóról van szó, de nagyon örültem a felkérésnek. Később odajött hozzám a mester, hogy van sanszod. Akkor már még jobban örültem. Hála istennek megoldottam a feladatot, hiszen megnyertük a versenyt, de nem is reméltem, hogy még egyszer lovagolhatom a kancát. Most áprilisban, azonban láttam, hogy én vagyok kiírva Letty-re a Hazafi Díjban. Szerencsére azt a versenyt is sikerült megnyernünk.
RP: Ki lovagolja munkában?
PL: Ezt pontosan nem tudom. Gondolom Paizs Gábor és a többiek. Én egyszer lovagoltam őt munkában a Hazafi Díj előtt.

RP: Térjünk rá a svájci kalandra. Mesélj el mindent részletesen.
PL: Hétfőn este 7-kor indultunk el, és kedd délelőtt 10-re értünk ki Avenchesbe.

RP: ….a svájci lóversenyzés központjába.
PL: Igen. A lovat a mester (Klimscha A.) egyik barátjának négy fős boxában helyeztük el. Megérkezés után mi körbesétáltunk a pályán. Ő mondogatta nekem hol vigyázzak, mire figyeljek, ezen a részen mit tegyek.  Szerdán csak sétált a ló, bár kicsit felültem rá. Kicsit ügetett, de a nap nagy részében pihent.

RP: Ti mit csináltatok addig?
PL: Várost néztünk, sétálgattunk, esténként pedig más-más éttermekben vacsoráztunk.

RP: Csütörtökön megjelent a Turf. Láttátok, hogy Letty igen jó sansz, de az ellenfelekről mit tudtatok?
PL: Én semmit. A mester lehet, hogy többet tudott róluk, de semmit sem mondott nekem.

RP: Klimscha urat, tényleg élő legendaként tartják még számon a svájci lóversenyéletben? Tényleg úgy tekintenek rá?
PL: Igen, abszolút. Nagyon sok barátja él kinn, nagyon sokan felnéznek rá, tényleg egy legenda.

RP:…és következzen a csütörtöki verseny. Én felhívtalak a verseny után, azt mondtad a ló fáradt, de ennek ellenére másodikak lettetek…
PL: Igen. Mély volt a pálya és a lónak furcsa volt, hogy a versenyt ellenkezőleg, tehát balra kanyarodva futottuk. A lovat ez kicsit megzavarta, de én is elkövettem egy hibát, hogy nem a falon mentem, így kissé kisodródtunk a kanyarban.

RP: Igen, de én a telefonba mondtam neked, hogy a svájci lapok nagyon el voltak ájulva a nyerő ló stílusától, és talán őt akkor sem tudtátok volna megverni. Te hogy érezted ott belül?
PL: Az biztos, hogy nem tudtam volna megverni, de közelebb lettem volna hozzá.

RP: Kb. 200 kilométerre van egymástól a két pálya, Avenches és Frauenfeld. Péntek reggel indultatok tovább?
PL: Nem. Még aznap este.

RP: A pénteki nap gondolom hasonlított a szerdaira?
PL: Igen. Pihentettük, etettük, babusgattuk Lettyt…

RP: Majd gondolom Zürichben néztétek a látnivalókat?
PL: Így van.

RP: Zürich szerintem annyira nem szép város, de a tavak, annál inkább…
PL: Nekem tetszett. Szombaton aztán mondta a mester, hogy reggeli után, kivisszük a lovat a pályára, hagy ismerkedjen ő is vele. Egy munkát jöttünk is ott.

RP: Gyors munkát?
PL: A mester azt mondta, hogy kentrézzem körbe a pályát, majd az egyenesben, amit magától felszalad. Szerintem ez nagyon jó volt a lónak. Véleményem szerint ezért futott ilyen jól.

RP: Mármint hogy már ismerte a pályát?
PL: Pontosan.

RP: Hozzátok milyen hírek jutottak el a csütörtöki verseny után. A szaklapok egyértelműen sztárolták a lovat és téged is. Te mit éreztél ebből?
PL: Semmit.

RP: A csődörök között is favoritnak számított Letty?
PL: Az az igazság, hogy a frauenfeldi pálya igazgatója, óriási nagy barátja a mesternek. Albert direkt úgy íratta meg a Turfot, hogy Lettyt ne favorizálják.

Letty (igaz ifj. Kozma Istvánnal) – Vonczem Gabriella fotója

RP: …de most csődörök ellen készültetek. Így is favoritnak gondolták?
PL: Placcig tippelték volna. Nyerőnek semmiféleképp.

RP: Azért a fogadókat nem sikerült megtéveszteni, hiszen az oddsokra pillantva első favoritok voltatok.
PL: Igen.

RP: Hogy alakult a vasárnapi program?
PL: Reggel megetettük, lesétáltattuk a lovat, majd a mester engem kivitt a pályára.

RP: A zsokék hogy viszonyultak hozzád?
PL: Szerencsére ott volt Bocskai György és mindenben segített. Nekem pl. nem olyan mellényem van, mint a kintieknek és abban nem engedtek felülni. A Bocskai György azonban intézkedett és kaptam egy szuper mellényt.

RP: A verseny…
PL: Ott nagyon rugalmas volt a pálya. Agyagos volt a talaj, de a vizet hála istennek állandóan elnyelte. A mester azt mondta próbáljak úgy lovagolni, hogy ellopjuk a versenyt…

RP: ..az azt jelenti, hogy élre állni és start-célban győzni.
PL: Igen. Megkérdeztem a mestert, hogy ez biztosan jó lesz, mire erre ő azt felelte: ne törődj vele, megoldjuk. Élre is álltunk, és diktáltuk a tempót. Amikor befordultunk az egyenesbe, még mindig éreztem, hogy van a kezembe, de láttam, hogy a többiekében is van még. Akkor kicsit meglovagoltam, és kb. 3 hosszra el tudtam szökni a többiektől. Az a zsoké, aki a bal oldalamon jött viszont levette, hogy mire készülök, és mindig azt csinálta, amit én. Végig tapadt ránk. Gondoltam magamban, ha ezt a lovat leverjük, akkor megnyertük a versenyt….de ő csak nem akart lemaradni. „Téged akkor is le foglak győzni” – mondogattam. Ahogy elmentem egy nyakhosszra tőle, kijjebb jött a lovam a korláttól. Gondolom Letty lábat cserélt, és aki mögöttem jött kihasználta az adódó lyukat és megelőzött egy orrhosszal. Én tudtam, hogy kikaptam, de mikor kentréztünk vissza, olyan aranyos volt a közönség, hogy tapsoltak, éljeneztek és mutogattak felénk, hogy nyertünk. Aztán rohant oda hozzám a Nagy Tihamér, aki mindkétszer vezette a lovat, hogy Potyi megnyerted. Én tudtam, hogy második vagyok, de szinte belém beszélték, hogy győztünk.

RP: A mester nem volt mérges?
PL: Nem. Nagyon elégedett volt. Nagyon örült.

RP: Hazaút…
PL: Hétfőre terveztük, de sajnos a mesternek elromlott az autója. A szervizben nem volt hozzá alkatrész, így csak szerda este indultunk vissza Magyarországra.

RP: Van-e még bármi olyan, amit nem kérdeztem, de kedves story vagy bármi más, amit örömmel elmesélnél?
PL: Köszönöm. Azzal kezdeném, hogy Klimscha Albertnek szívből köszönöm, hogy megadta nekem a lehetőséget, hogy életemben egyszer külföldre kikerülhessek, és ott lovagolhassak. Nagyon köszönöm, hogy embert csinált belőlem, mert úgy érzem kellett számomra ez a svájci szereplés az előrelépéshez. Itthon meglehetősen kevés lehetőséget kaptam eddig és remélem most majd több lovaglás vár rám.

RP: Úgy legyen.Köszönöm a beszélgetést.
PL: Én is köszönöm.

Potyók László – Sereg András   fotók: Papp Vivien

..hát ennyi, a svájci kaland főszereplőjével készült beszélgetés kivonata. Soha ilyen nehéz dolgom nem volt egy interjú során, mint most Potyival. Ahogy mondani szokták, szinte harapófogóval kellett kihúzni belőle a szavakat, de azért remélem, önök nagy szeretettel fogadják az olvasottakat. Az egyik legszimpatikusabb zsoké, bizonyította, egy ilyen rangos versenyben, versenyekben sem kell megijedni, és túlzás nélkül állíthatom Laci többet szerepelt a svájci sajtóban 4 nap alatt, mint itthon egész karrierje során. Remélem a magyar futtatók talán több lehetőséget biztosítanak számára a jövőben. Letty a tervek szerint a Turf-Gálán fut legközelebb, majd jöhet a svájci Derby.