A futam, amely megállít egy nemzetet

Holnap hajnalban 161. alkalommal kerül megrendezésre a Melbourne Cup.

Mint azt már sokszor hangoztattuk, a szaklapok szerzőinek kriptonitjai az olyan világszintű találkozók beharangozása, mint többek között a keddi nagy hatalmas eseménye. Egyrészt semmi kihívást nem jelent, hiszen évről évre önmagunkat ismételjük, mikor a futam presztízséről zengünk ódákat, ugyanakkor ezzel párhuzamosan lehetetlen újat mondani.

Mégis elengedhetetlen, hogy újra meg újra megtegyük, hiszen a csúcstalálkozók megérdemlik a figyelmet, megérdemlik, hogy széles közönséghez eljussanak, és megérdemelnek minden egyes sort, ami róluk íródik. Az ausztrál szezon tavaszi oszlopa, a Melbourne Cup sem kivétel ez alól; már 160 éve rendíthetetlenül megrendezésre kerül a futam, amely megállít egy nemzetet.

1861-ben a Victoria Racing Club tagja, Frederick Standish hívta életre a versenyt, és november első csütörtökén 17 ló mérkőzött meg egymással, akik közül csak a legjobb hozhatta el a nyereményt, 710 arany szuverént (akkori pénznem) és egy arany karórát.

Azóta a Melbourne Cup hosszú utat járt be. Az évek során Ausztrália legnagyobb és legfontosabb versenyévé lépett elő. Minden évben egy fergeteges ünneplés övezi Melbourne utcáin, százezrek követik a helyszínen és ennek sokszorosa a világ más pontjairól. Flemington közel két hétig ég “CUP-lázban”, ezalatt pedig kiemelt versenyek sora rajtol el.

Első győztesét, Archert pedig olyan halhatatlan klasszisok követték, és dicsőültek meg november első (azóta már) keddjén a 3200 méteren, mint Peter Pan, Phar Lap, Rain Lover, Think Big, Kingston Rule, Makybe Diva és még sorolhatnánk…

Nem kell bizonygatnunk: a Melbourne Cup megkérdőjelezhetetlenül a világ elsőszámú extra-hosszútávú versenye, a legnagyobb ausztrál összecsapás, olyan jelentőséggel bír a kenguruk földjén, mint Európában az Epsom- vagy Amerikában a Kentucky Derby – annyi különbséggel, hogy itt nem csak a háromévesek, hanem minden korosztály legjobbjai csatáznak a 7,3 millió ausztrál dolláros verseny fődíjáért.

Külön attrakciót nyújt évről évre a hazaiak és az európai küldöttség összecsapása. Az elmúlt évtizedben a két kontinens folyamatosan csatázik egymással – tavaly az írek házibefutót ünnepelhettek, holnap reggel itt az esély a hazaiaknak a visszavágásra.

A címvédő Twilight Payment viszont az Irish St Leger második helye után érkezik az ötödik kontinensre, hogy harmadik Kupáját szállítsa a még mindig csak 28 éves Joseph O’Briennek, így nem mondhatjuk azt, hogy ne tett volna ki magáért az európai küldöttség – ráadásul a sorsolás is jól sikerült, az ideális kettes boxból rajtolhat. Mellette Spanish Mission, a legjobbak ellen is rutinos ötéves maratonista szintén a három legjobb esély között.

Mégis az ausztrálok, azon belül is Peter Moody tartja a legforróbb vasat a tűzben – már, ha a körülmények is úgy akarják. Incentivise egész tavasszal sorra nyerte a kiemelt Gr1-összecsapásokat: Makybe Diva Stakes, Turnbull Stakes, Caulfield Cup. A szakavatottabb olvasóknak azért remélhetőleg feltűnt a dolog hátulütője; ezeket nem a kifejezetten “maratoni”, hanem a “mezei hosszútávra” futják.

Egészen pontosan 1600, 2000 és 2400 méterre, és bár a távbírás mellett szólhat, hogy futamról futamra magabiztosabban győzött az ötéves herélt, komoly izgalmak közben derülhet csak ki, hogy 3200-ra is marad-e még benne szusz. Az sem könnyít a helyzeten, hogy 16-os startszámmal már a kezdés milyensége fenekestül felforgathatja az esélyeit.

Aki nézni tervezi – rajongóknak erősen ajánlott -, annak pedig egyszerre van jó és rossz hírünk. Még kényelmesen a munka előtt végigizgulhatjuk a négylábúak csatározásait, viszont cserébe korán szól majd az ébresztő: magyar idő szerint pontban hajnal ötkor rajtol a 161. Melbourne Cup.

Képek: Talk Sport, Wikipedia, BreedNet

One thought on “A futam, amely megállít egy nemzetet

Comments are closed.