A birodalom visszavág – 8. rész

Sorozatunk zárásaként vessünk egy pillantást arra, mi is az a Ballydoyle?

Mint korábban már tettünk említést róla, a Ballydoyle Racing Stables a Coolmore kötelékébe tartozó tréningtelep, mondhatni testvéristálló autóval húsz percre a birodalom székhelyétől, Tipperary megyében, amit többen a világ legjobb tréning-intézményének vallanak.

Amikor 1950-ben Vincent O’Brien megvette, a Ballydoyle még egy működő gazdaságként üzemelt, de a vidéket látva biztos volt benne, hogy megfelelő lesz telivérjeinek. A hegyekkel körülölelt Rosegreen a természetes vízelvezetésnek és a termékeny mészkőtalajnak köszönhetően remek körülményeket biztosított egy gyeppálya létesítéséhez, az enyhe lejtők és emelkedők pedig lehetővé tették a lovak nehezített edzését anélkül, hogy nagyobb nyomást helyezne az első lábakra.

Így O’Brien az 1951-es Cheltenham Festival után átköltöztette lovait, a hangsúlyt pedig a gátversenyzés helyett a síkon futó telivérekre helyezte át. A fejlesztések magukba foglalták többek között különleges tőzegpályák építését, melyek a nyári hónapokban is puhák maradtak, és melynek munkálatai majdnem 15 évig tartottak.

Nijinsky szobra a Ballydoyle-telepen

Eközben Vincent O’Brien és a Coolmore lovai egyre feljebb törtek a világ lóversenyzésének ranglétráján. O’Brien 1966-ban és 1977-ben is angol bajnok lett, mialatt olyan legendás telivéreket készített Ballydoyle-ban, mint The Minstrel, Nijinsky, Alleged, Sadler’s Wells és még sorolhatnánk. Fia, David rövid, de szintén sikerekben gazdag karriert tudhatott magáénak, őket pedig a névrokon, Aidan O’Brien követte, akit valószínűleg senkinek sem kell bemutatnunk.

A Ballydoyle mára közel hetven év munkájának csúcspontja, ahol a lóversenyzés legnagyobb zsenijei közül kettőt is a világuralomig segített. A Coolmore pedig eközben egy álomból a földkerekség legnagyobb (lóverseny) vállalkozásává nőtte ki magát, számtalan remek sikert és legendás klasszist ünnepelve, hihetetlen történeteket valósággá téve.

 

Vancouver érkezésekor forgatott Ballydoyle-ban a Coolmore PR csapata, így kis betekintést nyerhetünk a telepre.

Ez volt tehát a Coolmore-story a kezdetektől. Hogy a világ legnagyobb lóverseny-vállalatáról közel mindent elmeséljünk Önöknek, ahhoz évek kellettek volna. Sokáig tudtuk volna még folytatni, pl. a fogadóirodák királyának, Michael Tabor-nak későbbi csatlakozásával, vagy a Tabor-Sue Magnier-Derrick Smith trió világuralmi terveivel, de úgy véljük ebben a nyolc részben Önök kellőképpen megbizonyosodtak róla, hogy nem beszéltünk a  levegőbe és valóban egy igazi birodalmat mutattunk be.

Holnaptól következik az esztendő három utolsó írása, amikor is 2018 legjobbjait méltatjuk. Számítunk Önökre.

Képek: Coolmore, Racing Post

2 thoughts on “A birodalom visszavág – 8. rész

Comments are closed.