2020 – a gyász éve – Huszár Korinna emlékére

2020 – túlzás nélkül állítható – százmilliók életében hozott el döntő, sokaknál visszafordíthatatlan változást. Több mint egymillióan hunytak el – és a legdöbbenetesebb leírni: fognak elhunyni – csak a koronavírus következtében. Magyarországon a becsült adatok szerint közel 300 ezer ember vesztette el a munkáját, azaz minimum 300 ezer család életében következett be gyökeres változás. Sokaknál olyan gondok, problémák jelentkeztek, hogy a mindennapi betevő biztosítása is komoly, megoldandó feladat.

Országunk sportéletét még ma is teljesen megbénítja a járványhelyzet. Második kedvenc sportágamban, a kosárlabdában a pécsi csapat például úgy kezdi a bajnokságot, hogy az első hét találkozójának (!) halasztását kérte, annyi a fertőzött játékosuk.

Mégis azt kell kérdeznem, mi ez ahhoz a tragédiához képest, amely a galoppsportot érte?

Az egyébként egészséges sportolók felépülnek és folytathatják pályafutásukat, de Huszár Korinnának ez nem adatott meg.

Nem folytathatja, még alig megkezdett karrierjét.

 

Abban a rettenetes pillanatban, amikor az Ő élete véget ért, a 193 éves Magyar Galoppsport egyik, ha nem a legnagyobb tragédiája következett be.

Utolsó eltávozó, aktív zsokénk, Kállai Pál ugyanis kis túlzással ott halt meg, ahol szeretett volna, legalábbis már beöltözve, zsokédresszben lett rosszul és hagyott itt minket. Neki is adhatott volna még pár évet a teremtő, de így lett számára megírva. 73 éves volt.

Huszár Korinna azonban csak 20.

Húsz év jutott neki! Ennek a csupaszív, mindig mosolygó lánynak. Felfoghatatlan. Át sem tudjuk érezni a család fájdalmát. De még Ribárszki Sándorét sem.

Tegnap este pár mondatot tudtam beszélni édesanyjával, Emese asszonnyal, aki azt mondta, sőt a facebookra is kiírta, hogy az ad neki hatalmas erőt neki ezekben a végtelen fájdalommal elmúló napokban, hogy ennyien szerették, sőt szeretik gyermekét, és ily sokan emlékeznek meg róla egy-egy kedves történettel vagy fotóval. Azt mondta, azért lesz kettős búcsúztatása, mert „Alagon is szertartással fogjuk búcsúztatni. Ott ahol neki a LEVEGŐ volt.”

Emlékezni? Róla? Döbbenetes szavak egy édesanya szájából, hiszen az élet rendje, ugye ennek pont az ellenkezője lenne.

Viszont ez az emlékezés, ami most már szerda óta tart a Magyar Turf Club facebook oldalán, és amely elsősorban iskola-, és pályatársaknak, kollégáknak, barátoknak köszönhetően olyan elsöprő méretűre duzzadt, amiről álmodni sem mertünk. A halálhírét tudató postunk 223 ezer (!) emberhez jutott el eddig. Az országban összesen nincs annyi lovas ember.

Kori halála tehát túlmutat a ló és lovassportokon és országos üggyé vált.

Hiszen egy 20 éves ember elvesztésén nem lehet túllépni, legyen az illető cukrász, műkörmös, buszvezető vagy éppen zsoké és focista. Teljesen mindegy.

Fájdalmunk leírhatatlan, de mi ez ahhoz képest, amit a család vagy Ribárszki csapat átélhet?!

A Kincsem Parkban ma 12:45-től néma főhajtás, megemlékezés, míg futball nevelőegyesülete, az FC Hatvan 17 órakor kezdődő kupamérkőzése, az Ő tiszteletére kezdődik gyászszünettel.

Nyugodj békébe, Korinna! A Racing Portal holnapi cikkét is Kori emlékének ajánlja.

A videón utolsó győzelme Futurist Fashion nyergében, 2020. szeptember 13-án.

Ha hiszik, ha nem ez nem újságírói fogás. A Retro Rádióban e sorok írásakor Vikidál Gyula ezt énekli, a P-Box talán leghíresebb dalában:

Falakról bámul az unalom
Csak a csend szól rám
Csillagok hullnak
Születnek újak
és te messze jársz
Zöld csillag kihunyt az égen
A csónak partot ért
Hideg csendben fekete minden
Legyen az álmod, legyen az álmod szép

Sereg András – főszerkesztő, képek: Mérges Enikő, Juhász Zsóka/Treatteling