2019 legemlékezetesebb pillanatai – második rész

Szívmelengető pillanatok az elmúló esztendőből…

A lóversenyzés nemzetközi nagyipar: valami mindig talpon tartja a megrögzött galopprajongókat januártól decemberig. Ennyi év után pedig néha már nehezére esik az embernek pontos évszámhoz társítani „Azt” a futamot, melyet éppen lepörgetett gondolataiban. Egy-két évente a lovak lecserélődnek, újak, kicsit mások, de mégis hasonlók kerülnek a helyükre: testvérek, utódok, hirtelen felfedezettek, hogy aztán az ő helyüket is valaki más vegye át. A keret ugyanaz: kétévesek, Gr1-es versenyek, Derby-k, Royal Ascot-ok, Melbourne Kupák, Breeders’ Cup és satöbbi. Mégis, minden alkalommal, mikor ma éppen „Azt” a futamot futják, Az a világ legizgalmasabb versenye. Ami épp előttünk van. Majd jöhet a következő…

Idén pedig megint volt szerencsénk olyan lovakat látni szerepelni, akik legaloppoztak a mókuskerékről. Akik olyat mutattak, amit nem hittünk, hogy mostanában (valaha?) látni fogunk. Igen, Nancho főleg ilyen volt. Nem hittük, hogy a mi időnkben eljön egy ló Magyarországról, aki nemzetközi Gr1-es versenyben nem hogy jó eséllyel indul, netán helyez, de meg is nyeri. Olyan öröm, aminek évszámát nem fogjuk elfelejteni.

A régi időket idézte, de nem csak Maronka Gábor idomítottja. Charlie Appleby sprintcsodája, Blue Point szintén modern időket meghazudtoló eredményével kápráztatott el minket: a Royal Ascot-i sprintdupla, a King’s Stand Stakes és az azt mindössze négy napra rá követő Diamond Jubilee Stakes diadala egyike lehetne azoknak az ősi legendáknak, melyekben hihetetlen fordulatokkal győzedelmeskedett a főhős. Mint mikor Man O’War a startot követően még legelt, majd megnyerte a futamát – na, ilyen kaliberű történet. Pedig 2003-ban az ausztrál Choisir már bebizonyította, hogy ez lehetséges, mi mégsem hittünk benne, hogy bárki megismétli.

 

A Breeders’ Cup-on újfent megemeltem a nem létező kalapom, immár harmadik évben. Mostantól csak Peter Miller-ért fogom nézni a Telivér Világbajnokságot. Amit ő ilyen rövid idő alatt letett a BC Turf Sprint asztalára, kiegészítve a BC Sprint-tel, az valami egészen elképesztő. Nagyon szívesen láttam volna egy triplázást Stormy Liberal-tól, de ahol a herélt elfogyott, ott két istállótársa is szárnyra kapott, és Miller kancája, Belvoir Bay rekordidővel, start-cél győzelmet aratott Om előtt. Hogy csinálja Peter Miller? Komolyan érdekelne a válasz. Ők láthatóak a nyitóképen.

Az amerikai galopp nagy szerelmeseként én egyik évben se szervezek semmi olyat a Kentucky Derby estéjére, hogy azt ne tudjam élőben végignézni, és az idei még a futam történelmében is különleges volt. Maximum Security hátrasorolása egy véleményem szerint teljesen jogos cselekedet volt, és nagyon örültem, hogy elég „tökösek” voltak meglépni a bírák. A fröcsögő kommentháborúk és már jóval szofisztikáltabb véleménycikkek olvasásáért külön megérte.

2017 óta egy sárgára mindig számíthatunk, épp ezért nekem Stradivarius idei egyetlen veresége ragadt meg leginkább – és a kommentátor tökéletlenül leplezett csalódottsága, mikor a célvonal után bemondta: „Kew Gardens lehet, hogy megnyerte”. A Long Distance Cup, mint Stradivarius utolsó erőpróbája az évben számomra nem lealacsonyította a Gosden idomítottjának érdemeit, hanem pont valóssá tette: igazi versenytársakkal vette fel a harcot egész évben a stayerek királya.

 

A megállíthatatlan Winx volt természetesen a cseresznye fenn az esztendő habos krémesének tetején, a legcsillogóbb drágakő Őfelsége koronáján, minden, ami Black Caviar és Frankel volt, és ami majd a következő lesz. Csak győzzük kivárni. Ilyen produktumok mellett, amiket idén láthattunk azonban már elhamarkodott lenne olyat állítani, hogy valami lehetetlen.

Mint a két kanca parázs küzdelme a Breeders’ Cup Mile-ban. Vagy mint mikor Zac Purton egy karját se mozdította, hogy Beauty Generation megvédje címét a Champions Mile-ban. Bár most ünnepre készülünk, az igazat megvallva nekünk, lóversenyrajongóknak százával vannak ünnepeink az év során. Csak maximum a család nem osztozik benne, és szabadnap se jár érte…

Minden kedves olvasónknak kellemes ünnepeket és boldog új évek kívánok, én ezzel idénre búcsúzom! Holnap Papp Virág összeállítását olvashatják, mely sorozatunk lezáró része is lesz egyben.

Csondor Orsolya

Fotó: The San Diego Union-Tribune