2019 legemlékezetesebb pillanatai – harmadik rész

Utolsóként én is összegezném az év számomra legemlékezetesebb pillanatait.

Mivel a sor végére kerültem, nem tartom kizártnak, hogy szinte minden “emlékezetes pillanat” szerepelt már valamelyik kollégám listáján, azonban most a személyességen van a hangsúly. (Azt azért zárójelben hozzátenném, hogy bár én is igyekszem élőben nézni a futamokat, ez nem mindig jött össze és ugyan mindig visszanézem őket, így ezek a versenyek már korántsem hagynak olyan mély nyomot bennem, mint azokban, akik az egész versenynapot percről percre végigkövették.)

Így lehetett volna Winx búcsúfutásával, a Queen Elizabeth Stakesszel is, amit egy saját verseny miatt kihagyni kényszerültem – ám mégsem így történt. Sokan bírálják az ausztrál lósportban, hogy alig utaztatják más kontinensekre lovaikat a futtatók, akik így futhatnak bárhogy otthon, egyszerűen lehetetlen összehasonlítani őket európai, ázsiai vagy amerikai vetélytársaikkal, Winxért azonban úgy is megőrült a világ, hogy sosem lépett pályára hazáján kívül.

Ez a rajongás pedig még visszanézve is tapintható volt, mikor a csodakanca utoljára vonult el a The Championships közönsége előtt lélegzetelállító ujjongás közepette. Eszemben sincs hatszázhuszonnegyedjére is az egekig magasztalni Chris Waller nagyágyúját, de kétség kívül az évtized egyik, ha nem a legnagyobb legendájává vált.

Aztán persze az Epsom Derby Weekend sem maradhat ki, ami főként hangulatának köszönhetően akkora kedvencem, hogy bármelyik évben eredménytől függetlenül megemlíteném a legjobb pillanatok között. A teljesség kedvéért a főfutamban Anthony Van Dyck a nyerő, nálam azonban Anapurna vitte a prímet a királyi hétvégén: nem csak, hogy önmagában is szép győzelem volt, ráadásul Frankel első európai klasszikus trófeáját jelentette apaménként, a Gosden-Dettori páros álomszerű menetelésének pedig egyik legemlékezetesebb állomása is.

És ha már szigetországnál tartunk, megemlítenék két fontos duplázást is: elsőként Blue Point eszméletlen tarolását a Royal Ascoton, ahol egy hét alatt elhozta mindkét Gr1-es sprint-összecsapást, utána pedig Hermosát, aki az angol-ír 1000 Guineas-duplát teljesítette, ezzel a Coolmore egyik legjobb sikerét szállítva az évben.

Emellett remek lovak remek győzelmei is felkerültek a listára: nálam sem maradhat ki Pinatubo, mellette pedig Iridessa fenomenális villanásai, Star Catcher évzáró teljesítménye, valamint Stradivarius úgy általában véve egész szezonja hagyott még bennem mély nyomot – micsoda meglepetés, megint Gosden-lovakról van szó, de valóban eszméletlen évet tudhat maga mögött mind a brit tréner, mind a vele gyakran társuló Dettori, utóbbival kapcsolatban már nem is tudom, mit emeljek ki, csak az ő idei sikereiből simán készíthetnénk egy külön összeállítást.

Az év egyik legnagyobb kedvence, egyben legfájóbb pontja is számomra Crystal Ocean: Michael Stoute idén ötéves peje korábban is megcsillogtatta már tehetségét, 2019-ben azonban egészen új magasságokba tört. Először a Royal Ascot, aztán kis híján letaszította a trónról a nagy Enable-t. Hihetetlenül sajnálom, hogy sérülés miatt ősztől kezdve soha többé nem láthatjuk versenyben, de mindennél fontosabb, hogy jól van és jövőre már fedezőménként tengetheti napjait.

És ha már szóba került Enable, én igenis szerepeltetném az év főszereplői között – a Prix de l’Arc de Triomphe pedig véleményem szerint ugyan nem épp a legdicsőbb, de igenis a szezon legemlékezetesebb pillanatai közé tartozik, a Pegasus World Cuppal egyetemben, amiben valószínűleg sokan nem értenek velem egyet, de Accelerate csalódást keltő és City Of Light fenomenális búcsúfutását (a nyitóképen) bátran sorolnám a komolyabb összecsapások közé.

Ráadásul A Pegasus World Cupon robbant be a köztudatba a 15 hónapos pihenő után visszatérő Bricks And Mortar, mikor hatalmas meglepetésre elhozta a PWC Turf első helyét – akkor csak találgatásként írtam “Chad Brown egy új Gr1-nyertest ünnepelhet – vagy akár egy új klasszist?”, a pej azonban több mint megvalósította a feltételezést. Ugyan szeretem az amerikai galoppot, csak ritkán fog meg annyira egy tengerentúli ló, mint egy európai, amikor az ötéves elsőként száguldott át a Breeders’ Cup Mile célvonalán, közel akkora ünneplésben törtem ki, mint Enable vagy Winx sikereinél.

Ezzel végére ért a Racing Portal 2019-es évzáró minisorozata. Mégsem tűnünk el teljesen, ugyanis rövidesen érkezik az Arima Kinen, valamint egy nagyinterjú Ribárszki Sándorral, azonban a “szerzői” cikkek végére érve előre is kellemes ünnepeket és boldog új évet kívánunk Önöknek!

Képek: Thoroughbred Racing, racing.com, Racing Post, America’s Best Racing