Steady … ismét

Tegnap este véget ért a három napos Lovas Ünnep.

Ismételten tízezrek választották december első hétvégéjén (avagy ahogy a gyermekektől hallhattuk „a MIKULÁS hétvégéjén”) programként, az immár 3. alkalommal megrendezett OTP Bank Lovas Világkupát. A már megszokott és igen magas színvonalú betétprogramok, show műsorszámok, és az igen komoly téttel bíró „éles” világkupa (díjugratás, fogathajtás) fordulók mellett, azt hiszem, nem kell különös jóstehetség ahhoz, hogy kijelentsem: 2008-hoz hasonlóan ismételten Jean-Francois Pignon volt a hétvége legnagyobb sztárja. Amit ő a lovaival művel, arra aligha van szó, és jelző. Költészet ez a javából.

A vasárnapi, azaz a leglátogatottabb napon került sor az általam legjobban várt eseményre. Steady As A Rock visszatért ugyanis a Papp László Aréna küzdőterére. Tavaly már egy hatalmas kupával ismerték el a szervezők csodálatos teljesítményét. Idén sikerült megvédenie címét az Év Lova pontversenyben, és ismételten felállva tapsolta őt a nézősereg.  Dr. Ecsedi Leticia meghatottan vette át, a hatalmas aranyozott serleget, amivel majdnem meg is gyűlt a baja, hisz a csodálatos serleg nem csak méreteiben impozáns, hanem igen súlyos is. Hogy, jövőre ismételten Rockyt ünnepli-e a többezres publikum, még nem tudni, hiszen információim szerint még csak körvonalazódik, a sárga versenyidényének 2010-es programja.  Egy kis matekozással azonban kiszámolható, hogy igen könnyen triplázhat Rocky. 100 pont ugyanis legtöbbször elégnek bizonyul a győzelemhez, az Év Lova cím elnyeréséhez. Márpedig ehhez mindössze két Gd1-es besorolású futamot kell nyerni idehaza. Ismert, ő úgy gyűjtögeti e versenyek trófeáit, mint sokan mások a bélyegeket, a hűtőmágnest, vagy a söralátétet. (A Lovas Világkupa hivatalos programfüzetében „Steady a nyerőgép” címmel volt kitüntetve.) Természetesen, jócskán előre szaladtam. Nagyon sok összetevőnek klappolnia kell egy sikeres idényhez, de úgy gondolom amennyiben Rocky egészséges lesz, nagyon fel kell kötni riválisainak azt a bizonyost….

Egy teljesen szubjektív gondolat a rövidke írás végére.  Lehet, hogy sokan Önök közül ezt egészen másként látják.
Az idei év folyamán nekem is, az internetes fórumokon is és a szaklapokban, lovas magazinokban is többen bírálták Rocky menedzsmentjét, hogy nem elég bátrak, azaz nem vitték a lovat már november előtt külföldre. Sokak szerint méltatlan volt az, hogy a sárga, ezen a rossz budapesti pályán, „aprópénzért”, legalábbis nem a tudásának megfelelő szinten szaladgál. Nos, tőlük kérdezném azt, hogy 8-10 ezer ember vastapsa, hány forinttal, euróval, dollárral ér fel?  Amikor ugyanis az Arénában dübörgő vastaps közepette felvezették Rockyt, ugyanazt éreztem, mint tavaly Overdose esetében. Végre! Végre nem az a 2-300 „Kincsem Parki megszállott” látja csak ezt a szenzációs lovat, aki ha esik, ha fúj, ott van a tribünön vagy a jártató korlátjánál. Minden tiszteletem az övék (már csak azért, mert én is közéjük tartozom), de ez a ló többet érdemel. Sokkal többet és itt nem a pénzre gondolok, hanem arra, hogy a Lázár fivérek és Mondok József nevével fémjelzett rendezvény olyan keretek között és olyan nívón ismeri el a két lóverseny szakág legjobbjait, hogy talán még a pénznél is többet ér az ottani megjelenés és kitüntetés.  (Magyarán olyas valamit próbálok kihámozni, hogy ez lehet a lovas szakágak „Oscar-díjátadója”.) Nem tudom, hogy igazam van-e. Lehet, hogy egyáltalán nincs, mindenesetre az elkövetkezendő években szerintem boldog lehet az a galopp és ügető ló tulajdonos, aki meghívást nyer erre az eseményre, mert ezen a fantasztikus rendezvényen tényleg a LÓ áll a középpontban, és szerencsére ez, ezekben a nehéz gazdasági időkben is,  nagyon –nagyon sok ember tetszésével találkozik.

Gratulálok a szervezőknek, a győzteseknek, minden közreműködőnek és remélem 2010-ben is lesz Lovas Világkupa Budapesten.

A nyerő csapat. Balról jobbra: Pető Sándor (sajnos csak félig), Vargáné Tavaszi Gyöngyi, Varga Zoltán, Dr. Ecsedi Ferenc és Dr. Ecsedi Leticia