King George legendák – 4. rész – Daylami

Mai főszereplőnk ismét egy a lóversenyport csodái közül.

Az 1994. április 20-án Aga Khan írországi ménesében született Daylami (Doyun-Daltawa), olyan patalenyomatot hagyott a krónikák lapjain, hogy az irigylésre méltó.  1996 és 1999 között öt országban versenyzett és nem kevesebb, mint hét Gr1-es trófeát szerezett tulajdonosainak.

A hatalmas termetű szürke őfelsége saját tenyésztése, sőt ennél is több, hiszen Daylami apja és anyja is az ő tenyésztői munkásságának gyümölcse. Háromévesen Alain de Royer-Dupre irányításával megnyerte a franciák 2000 Guineas-jét, és egyértelműnek tűnt vele kapcsolatban, hogy nem hosszú távú aspiráns, így a Derby helyett a Royal Ascoton indították, ahol harmadik lett abban a St James Palace Stakes-ben, amit Overdose apja, Starborough nyert meg abban az évben.

Úton a 2000 Guineas megnyerése felé. 

A szezon végén gazdát így trénert is váltott. A Godolphin színeiben és Saeed bin Suroor irányításával folytatta útját. Az új menedzsment azonban másképp gondolta a versenyeztetését. Hosszabb távokra edzették és nevezték.

Az 1998-as évet egy curraghi 2000 méteres Gr2-es győzelemmel kezdte, de a King George-ban a pályafutása csúcsán lévő istállótárs, a tegnap méltatott Swain mögött csak negyedik helyen ért célba, ráadásul állandó lovasa, Dettori helyesen a “házi rivális” mellett döntött, így Daylami nyergébe Kinane került egy verseny erejéig.

Sandown Parkban és Belmont Parkban (2000 és 2200 méteren) azonban Gr1-es versenyeket nyert így neve az A-kategóriás telivérek közé került.

Mellette Royal Anthem a Coronation Cup-ban, Epsomban

1999. május 23-án aztán elindult az a káprázatos menetelése, amellyel az egész lóversenyvilág tiszteletét kivívta, bizonyítva azt, hogy egy telivér ötévesen még jobb lehet, mint egy évvel korábban. Aznap ugyan még második a Tattersalls Gold Cup-ban, de két következő versenyében az angol lóversenyzés két legikonikusabb pályáján is neki tapsolt a közönség. Epsomban a Coronation Cup-ot, míg Ascotban a King George-ot nyerte, utóbbit ráadásul demoralizáló fölénnyel.

Ezt követően is lendületben maradt. Utolsó három versenyében csak a párizsi kisiklás csúnyít valamicskét a bizonyítványán (Arc 9.) de egy leopardstowni Gr1-es győzelemmel és a Breeders’ Cup Turf sikerrel pályafutása csúcsán lépett le a zöld gyepről.

19 futás után 11 győzelemmel és 7 dobogós helyezéssel, no meg $4,614,762 nyereménnyel zárta lebilincselő karrierjét.

1999-ben Daylami Montjeu-val holtversenyben 135-ös értékleléssel a világ legjobb lova volt. 2000 januárjában a Horse of the Year és a Top Older Horse cím is az ő neve mellé került a hagyományos Cartier gálán. Ugyanebben a hónapban ráadásul az amerikaiak is a lába elé borultak, amikor is az American Champion Male Turf Horse címmel tüntették ki.

Az Év Lova címtől az USA-ban csak a csodálatos Charismatic fosztotta meg. Emellett egy speciális kilenc versenyt magába foglaló sorozat (World Series Racing Championship) győzteseként 1 millió dolláros bónuszban részesült. A Timeform bizottságtól 138-as Lifetime értékelést kapott, ami éppen megegyezik Nijinsky és Cigar számaival.

A tenyészkarrierjét több állomáson töltötte, hiszen Aga Khan megtartotta ezen jogait, így a Darley és a Gilltown Stud megegyezése alapján több helyen is teljesített szolgálatot. 2006-ban azonban eladták Dél-Afrikába, igaz négy évvel később az ír Coolagown Stud visszavásárolta. Mai napig ott él.

Ma már nem fedez, de több mint 400 győztes ivadéka van, akik közül leginkább Grey Swallow emelhető ki, aki megnyerte a 2004-es Ír Derbyt és az egy évvel későbbi Tattersalls Gold Cup-ot, de az Olaszországban háromszoros Gr1-es nyerő Voila Ici is öregbítette a papa hírnevét.

Nyitókép: ascotgallery.com, belül: agakhanstuds.com, racingpost.com